Vajon Lengyelország európai uniós jövője tényleg Magyarország miniszterelnökének kezében van? - boncolgatja tovább a nagy kérdést a lengyel média. A felvetés alapja, hogy a lengyel szavazati jog megvonásával fenyegető uniós eljárást Orbán Viktor akaszthatja meg szavazatával az Európai Tanácsban. (Képünkön a magyar miniszterelnök Mateusz Morawieckivel látható a lengyel miniszterelnök január eleji budapesti látogatásán.) A véleményeket Michal Gostkiewicz foglalta össze a gazeta.pl internetes portálon.

Nagyobb befolyás

Milyen szövetséges Orbán Viktor? Ez a kérdés azért fontos a lengyeleknek, mert úgy látják, hogy nagyobb befolyással vesz részt a brüsszeli diplomáciában, mint a jelenlegi lengyel kormány. Hivatalosan támogatja Lengyelországot, mert szüksége van rá, de nem látható előre, mit tesz, ha az egész EU ellen kell szavaznia - idéz a lengyel portál egy magyar szakértőt.

Orbán Viktor ma szabadon mozoghat az európai szalonokban. Pártja, a Fidesz az Európai Néppárt (EPP) tagja, amely nagyhatalom az EU politikájában, hiszen többsége van az Európai Parlamentben. Ennek a pártnak a tagja Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is. Lengyelországot a jelenleg ellenzékben lévő mérsékelt jobboldali Polgári Platform képviseli az EPP-ben.

Ha mindez kevés lenne, a magyarok miniszterelnöke akkor sem jönne zavarba. Az elmúlt években bizonyította, hogy az EPP-tagságtól függetlenül is jól együtt tud működni a német kereszténydemokratákkal, akiknek a vezetője Angela Merkel - hangsúlyozta a Gazeta Wyborcza volt berlini tudósítója.

Erős pozíció

Az EPP-ből senki sem akar megszabadulni tőle, mivel az európai pártnak szüksége van a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának szavazataira. Emellett bár kézben akarják tartani a magyar vezetőt, nem ellenségnek látják, hanem együttműködő partnerként számítanak rá.

Ha szavazásra kerülne sor Lengyelország szavazati jogának megvonásáról a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsban, akkor Orbán Viktornak vélhetően választania kell majd aközött, hogy az EPP többi pártjához tartozó vezetőtársa ellen voksol-e vagy sem. Ha a lengyel kormány mellé áll, akkor saját pártcsaládja ellen kell fellépnie, ugyanis a varsói kormánypárt, a nacionalista-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) nem tagja az EPP-nek.

A lengyel szakértők emlékeztetnek arra, hogy 2017 decemberében megígérte, hogy ezt fogja tenni. Ez azonban azt jelenti, hogy ha a lengyel diplomáciának egyetlen további tagország vezetőjét sem sikerül maga mellé állítania - mert ki is szavazna az EU-ban a nagy többség ellen -, akkor Lengyelország tényleg csak Orbán kegyére hagyatkozhat.

Éles fogalmazás

Ezzel a véleménnyel még a PiS volt európai parlamenti képviselője, Marek Migalski politológus, továbbá a PiS-ből a Polgári Platformba átlépett, szintén európai parlamenti képviselő, Pawel Zalewski is egyetért. Az utóbbi a Rzeczpospolita című konzervatív lapnak azt mondta, hogy Lengyelország, amely az unió hat legnagyobb állama között volt, ma Orbán Viktor gyarmata.

Ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg a gazeta.pl cikke szerint Krekó Péter politológus, aki szerint a magyar vezetés nagyon komolyan veszi a visegrádi együttműködést, mint a liberális EU ellenpontját. Ebben Lengyelország a legfontosabb szövetségese. A helyzet szerinte szimmetrikus: mindkét országnak szüksége van egymásra a szavazati jog megvonásával fenyegető 7. cikkely miatt, amelyet mindkét országgal szemben élesíthet az EU. Krekó úgy látja, Orbánnak európai vezetői ambíciói vannak: egyszer azt mondta, Budapest inkább látszik Európa fővárosának, mint Brüsszel.

A szabadulás művészete

Egy konzervatív magyar újságírónő szerint Orbán ügyesen egyensúlyoz Brüsszel és Kelet-Közép-Európa között. Saját hazájában úgy mutatja be magát mint az utóbbi védelmezőjét, ami tetszik a választóinak. Ugyanakkor ha valamilyen ügyben Budapest érdekei ellentétesek egy másik országéval, akár régiós szövetségesével, akkor a magyar kormány a saját szempontjait fogja előnyben részesíteni.

Hogy mérsékelje függését a magyar vezetőtől, a PiS kormánya megpróbál alkudozni Brüsszellel. Megpróbálja elfogadtatni, hogy csak a feltétlenül szükséges változtatásokat hajtják végre a bírósági rendszerben, amelyek nem veszélyeztetik a jogállamiságot. Ez eddig hatástalan volt. A kormányfő és a külügyminiszter decemberi cseréje azt a célt szolgálta, hogy véget vessenek a Varsó és Brüsszel között az elmúlt években kialakult engesztelhetetlen ellentétnek, de ez egyelőre nem sikerült.

A fotó forrása: Botár Gergely/AFP