Az elhunyt II. Erzsébet királynő egy szomorú és megrázkódtatott társadalmat hagy maga után annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben sokaknak láthatatlanná vált a monarchia. A helyére lépő III. Károlynak ugyan egy egész élet állt a rendelkezésére, hogy felkészüljön az uralkodásra, mégis nagy kihívásokkal néz szembe. A gyász és az őszinte tisztelet kifejezése egyelőre elfedi a jövő bizonytalanságait – írja Philip Stephens, a Financial Times publicistája.

Mindenekelőtt arról az alapkérdésről van szó, arról, hogy mennyi idővel élheti túl a királynőt a  brit unió, Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales államszövetsége. Ez annak az eposzba illő folyamatnak a folytatása, amely végigkísérte II. Erzsébet uralkodását: ebben a hét évtizedben vált az Egyesült Királyság birodalomból egy befolyásos, de mégiscsak másodvonalbeli nagyhatalommá. Ez a folyamat kemény évtizedeket hozott a briteknek, amit betetőzött a brexit és az azt követő rendezetlenség. Az Egyesült Királyság társadalma máig keresi a helyét az új, globális világtársadalomban.

Elfogadták a halogatást

A királynő a szigetországban és azon túl, a nemzetközösségben is a stabilitást képviselte a viharos változások közepette. A brit társadalomban egyre többen gondolják, hogy a monarchiát köztársasági államformával vagy legalábbis a jelenleginél is szimbolikusabb királysággal kellene felváltani, de ők is elfogadták, hogy amíg a királynő uralkodik, addig helyénvaló elhalasztani az alkotmány bármilyen újraírását.

A politikai közélet szereplői egyre kevésbé tisztelik egymást, a közélet iránt érdeklődők egyre megosztottabbak – korábban egymás véleményét vitatták, manapság egymás tényeit sem hiszik el –, a brexit utat nyitott Észak-Írország leválása előtt, mivel gazdasági rezsimje az Európai Unió része maradt, miközben Nagy-Britannia egyre jobban eltávolodik attól. A királynő mindezek felett állt. Szimbolikusnak tekinthető, hogy Skóciában érte a halál, amelynek nemzeti pártja minden erejével azon dolgozik, hogy kiléptesse az országot a brit unióból.

El kéne hagyni a koronázást!

II. Erzsébet olyan űrt hagy maga mögött, amit aligha lehet betölteni – vélik a Guardian szerkesztői. A monarchia nem fog úgy folytatódni, ahogy uralkodása alatt létezett. Óvatosan, a parlament irányítása alatt, sok társadalmi konzultációval és a törvényhozás végleges jóváhagyásával olyan reformokat kell végrehajtani, amelyek egyebek mellett érintik a királyi család pénzügyeit és azt az összeget is, amit a parlament minden évben jóváhagy a monarchia fenntartására.

III. Károly 73 évesen foglalta el a trónt, ő az első egyetemi diplomával rendelkező (1970-ben a Cambridge Egyetemen szerzett bölcsészettudományi BA-oklevelet), elvált uralkodó. Karaktere, gyengéi ismertek. Kései hatalomra kerülése miatt sokkal inkább átmeneti szereplőnek látszik, mintha évtizedekkel ezelőtt elfoglalhatta volna az államfői pozíciót. A brit lap szerkesztői szerint bölcs lenne a részéről, ha korára és a király ceremoniális államfői szerepére való tekintettel nem tekintené magát reformernek, „hasznos” királynak.

Mivel néhány hónapon belül esedékes a koronázás, a következő időszakban vitát kellene nyitni ennek megtartásáról. Nincs még egy olyan európai monarchia, ahol ilyen ceremóniát tartanak.

Végül is ez az öröklött privilégiumok jelképe, amely anakronizmus a modern korban. A következő heteknek a gyászról és a királynő iránti tiszteletről kell szólniuk, ám ezt követően, eljöhet a komoly viták ideje a közjogi rendszer reformjáról. Ebben nem szabad kizárni semmilyen lehetőség felvetését, és mellőzni kellene a kérdés misztifikálást, az illúziók hajszolását.