Egy átlagos mali fogyasztó kevesebb elektromos energiát használ el egy évben, mint egy átlagos londoni ahhoz, hogy megmelegítse a teáját. Ennek tükrében érdekes, hogy Mali és a többi afrikai ország képviselői ugyanúgy ott lesznek az ENSZ COP26 klímavédelmi konferenciáján novemberben, mint a sok energiát használó országok képviselői. Vajon van-e jelentősége annak, amit a világnak ez a része hozzátehet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez? – írja David Pilling, a Financial Times publicistája a zöld átalakulás és Afrika jövőjét firtató cikkében.

Az egyes országok felemelkedésének jól kitaposott, történelmi receptje szerint – ami igaz a 18. századi Egyesült Királyságtól a 20. századi Dél-Koreáig minden ilyen történetre – három lépést kell megtenni. Először mocskossá kell válni az zabolátlan iparosítás során, aztán szemérmetlenül meg kell gazdagodni, és ha ez megvan, akkor lehet adni olyasmire is, hogy a további fejlődés tiszta legyen. Kína jelenleg a meggazdagodásnál tart, amit mutat, hogy az előrejelzések szerint 2030-ig növeli károsanyag-kibocsátását.

Az erre a fajta iparosításra épülő fejlődésből már kimaradtak azok az országok, amelyek nem szálltak be korábban, az Afrikában élő 1,3 milliárd embert már nem lehet ellátni fosszilis energiahordozókkal, illetve azokra alapozva készülő műtrágyával vagy cementtel. A kérdés az, hogy a szegényebb országok az új energiahordozókra, a nap- és szélenergiára alapozva bejárhatják-e saját ipari forradalmukat. A McKensey tanácsadó cég tanulmánya szerint a választ erre a kérdésre az, hogy megtehetik.

Nincs más út

Sőt, nem egyszerűen lehetséges ez, de a tanácsadó cég szakértői szerint elkerülhetetlen, mármint abban az értelemben, hogy annyi legalább világossá vált, hogy az olyan gazdasági fejlődés, amely lerombolja a környeztet, a jövőben nem járható út. Ez egyébként már abban is megnyilvánul, hogy Európa jó úton jár a karbonintenzív termékek importjának leépítése felé, amit az exportőrök sem hagyhatnak figyelmen kívül. Még Kína is bejelentette, hogy nem támogat a külföldön szénerőmű-beruházásokat. Azaz a mocskos, ám olcsó megoldások kora leáldozóban van.

A McKensey vizsgálata szerencsére azt találta, hogy azt az évi 440 megatonna szén-dioxid, amit az afrikai feldolgozóipari cégek termelnekm viszonylag könnyen leépíthető. Ennek 80 százaléka öt iparágban keletkezik: a cementgyártásban, a széncseppfolyósításban, az acéliparban, a műtrágyagyártásban és az olajfinomításban. Háromnegyedét négy ország Algéria, Dél-Afrika, Egyiptom és Nigéria produkálja.

Menni fog

Ennek az ipari bázisnak a karbonmentesítése nem látszik megoldhatatlan feladatnak. A McKinsey becslése szerint a bányaipar kibocsátását például 40 százalékkal lehetne csökkenteni egyszerűen a járműpark felújításával. A cementgyártást, a legnagyobb kibocsátót a szabályozás változtatásával, például a szén-dioxid-csapdák használatának előírásával lehet megfékezni. Jó hír az is, hogy a becslések szerint még nulla szén-dioxid-kvóták mellett is nyereséges lehet 2030-ra az új zöldmezős beruházások fele.

A McKinsley emellett Afrika esetén felvet néhány egyedi lehetőséget, ami segíthet a karbonsemleges fejlődésben. Ilyen a házépítésnél a rétegragasztott fapanelek használata beton és acél helyett, a tűzifa vagy faszén használata a főzéshez gáz helyett, a helyben összeszerelt elektromos motorkerékpár-taxik használata a közlekedésben, illetve a hulladékok visszaforgatása az állatok etetésébe.

Beruházási matek

A tanácsadó cég szakértőinek becslése szerint a következő 30 évben kétezermilliárd dollárt kellene befektetni Afrikában, amiből 600 milliárd menne a meglévő ipar karbonmentesítésére, és 1,4 ezer milliárd új, nettó nulla kibocsátású gazdasági tevékenységek kialakítására. Ahogy a nyugdíj- és más befektetési alapok a környezetbarát gazdaság felé fordulnak, úgy tűnik, nem irreális várakozás, hogy ez a forrás meglesz.

Persze vannak kétkedő hangok. Egy példaként Elefántcsontpart esetére hivatkoznak, amelynek offshore tengerpartján jelentős kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, amiket bizonyára ki akarnak használni. Így kétesélyes a jövő. Ha a McKinsey szakértői tévednek, akkor a világgazdaság átállása a klímasemleges működésre agyon fogja terheli az afrikai társadalmakat. Ha azonban igazuk lesz, akkor ez a változás lendületet adhat Afrikának.