Az európai integráció láthatóan megindult eróziójának végén a kontinens visszajuthat oda, ahonnan indult: egy kiterjedt szabadkereskedelmi övezetté válhat - kezdi elemző írását Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) Európai Unióval foglalkozó publicistája. Az EU jelenleg egymásra halmozza a válságokat - nem véletlenül. Ahogy kitalálták, úgy nem működhet tovább.

David Cameron brit és Orbán Viktor magyar kormányfő már az európai alapértékeket kérdőjelezik meg. Az előbbi az emberek szabad mozgását, az utóbbi a súlyok és ellensúlyok rendszerére épülő demokráciát. Az EU instabil nemzetközi szervezet: legkisebb zavarai is nagy változásokhoz vezethetnek. Münchau szerint mostanra bőven elértük ezt a pontot. A magyarázat egyszerű: az unió számos projektje nem javítja, hanem rontja a benne élők nagy tömegeinek életszínvonalát.

QP | Quality Placement

Olaszok, britek

Az átlag olasz például az euró másfél évtizeddel ezelőtti bevezetése miatt rosszabbul él, mint korábban. Ez alatt az idő alatt az olasz gazdaság nem ért el reálnövekedést, míg ezt megelőzően nagyjából tartani tudott egy átlagos bővülési ütemet. Münchau csak olyan magyarázatokat ismer erre a problémára, amelyek legalább részben az európai monetáris unió hibáira vezetik vissza a jelenséget.

És nem csupán az eurózónával van gond. Simon Tilford, a Centre for European Reform kutatóintézet elemzője úgy látja, hogy a leggyengébben fizetett britek is rosszul jártak: reáljövedelmük csökkent és a lakáshiány miatt nőttek rezsiköltségeik. Mindkét gondjukat súlyosbítja a vendégmunkások beáramlása a szigetországba, ami egyébként európai mércével mérve nem tekinthető különlegesen erőteljesnek.

Dánok, finnek

A dánok a múlt héten leszavazták, hogy országuk mélyebben bekapcsolódjon az EU biztonsági és igazságügyi rendszerébe. Az FT szakírója szerint ezzel a legracionálisabb választ adták az előttük álló problémára. Az igazságszolgáltatási és rendőrségi együttműködés közszolgáltatások, amelyek láthatóan nem védik meg kellő hatékonysággal az embereket a terrorizmustól. Miért akartak volna a dánok többet igénybe venni egy gyenge szolgáltatótól.

Hasonló helyzetbe került a finn társadalom, amely szintén úgy láthatja, hogy az európai integráció - amelynek a kedvéért a semlegességet adták fel - rosszul szolgálja az érdekeit. A gazdaság négy éve recesszióban van, és lehet, hogy nemsokára népszavazáson döntenek az euró feladásáról.

Münchau szerint az utóbbi mögött nem politikai megfontolások állnának. Az euró nélkül, a hazai valuta leértékelődésének köszönhetően beindulhatna a GDP növekedése és csökkenne a munkanélküliség. Ez sokkal hatékonyabban kezelné a gazdasági bajokat, mint amit a finn kormány jelenleg csinál, nevezetesen hogy a versenyképesség javítása érdekében próbálja leszorítani a béreket.

Informális leépülés

Mind Olaszország, mind Finnország saját racionális gazdasági érdekeikkel szembe menve marad benn az eurózónában. Az égvilágon senki sem gondolt arra korábban, hogy ez megtörténhet. A monetáris unióról és az egységes piacról azt feltételezték a szakértők, hogy a legrosszabb esetben gazdaságilag semleges hatása lesz - emlékeztet Münchau.

Ha az EU egy föderális állam lenne, ezek a problémák nem léteznének. Nem lenne euróválság és migrációs krízis, mert az állam közhatalmi eszközeivel élve adna valamilyen választ ezekre. Ez az állam azonban hiányzik, ami utat nyit a rendszer széthullása előtt.

Nyomorult Európa

A szakértő nem az EU formális szétesésére számít, hanem egy informális dezintegrációra, az unió politikai jelentőségének elenyészésére, amelynek a végén az marad, ami az integrációs folyamat kezdetén, fél évszázada volt: egy dicséretes szabadkereskedelmi övezet az ennek üzemeltetéséhez szükséges minimális technikai infrastruktúrával. Röviden Európa unalmas, a nagyság ígéretét nélkülöző részévé válik a világnak.

Az egyetlen vigaszt ezzel szemben az kínálja, hogy a dezintegráció éppen úgy nem sorszerű, ahogy a folyamatos integráció sem az(annak ellenére, hogy az Európai Unió tagállamai ezt a célt tűzték ki maguk elé az európai alapszerződésnek preambulumában). Különböző végkifejletek lehetségesek, ám Münchau úgy véli, hogy a következő évek biztosan nem az integráció erődösödését hozzák. Ezt meg fogja előzni a fellazulás időszaka.