Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Eltelt öt év 2016. június vége óta, amikor a brit függetlenségi népszavazáson a britek kis többséggel úgy döntöttek, hogy országuk lépjen ki az Európai Unióból, ám úgy tűnik, a társadalom továbbra is éppen olyan megosztott ebben a kérdésben, mint akkor – idézi a National Centre for Social Research politológus szakértője, John Curtice kutatási eredményeit a Bloomberg. A vizsgálatból kiderült, hogy a megkérdezettek 82 százaléka ma is úgy szavazna, mint öt évvel ezelőtt.

Akkor a kilépést pártolók 52-48 százalékos arányban kerültek fölénybe a maradást pártolókkal szemben. A kutatás 12 véletlenszerűen kiválasztott 2000 fős mintán vizsgálta az emberek hangulatát 2016 szeptembere és 2021 januárja között. Ennek alapján az derült ki, hogy ha ma tartanák a népszavazást, akkor a maradást pártolók kerülnének többsége 53-47 százalékos arányban. Ugyanakkor ha azt a kérdést teszik fel a briteknek, hogy az Egyesült Királyságnak vissza kellene-e lépnie az EU-ba akkor 52-48 százalékos arányban a „nem” választ adók lennének többségben.

A vizsgálat azt bizonyítja, hogy a brexiter Boris Johnson miniszterelnöknek és kormányának még sokat kell dolgoznia azon, hogy meggyőzze az EU-s maradásra szavazókat a brexiterek igazáról. A kereskedelem és a pénzpiacok felbolydulása, a font gyengülése bizonyára nem fog szerepelni az érveik között. Nem néz ki jól az sem, hogy Brüsszel az Észak-Írország státusát rendező 2019. végi brexitmegállapodás felrúgásával vádolja Londont, amely nem tartja be az úgynevezett északír protokollt, azaz nem végzi el az EU egységes piacán maradt Észak-Írország és az azon kívül került Nagy-Britannia közti vámellenőrzéseket.

Utólag találják ki az indokot?

Johnson, aki az öt évvel ezelőtti brexitkampány arca volt, miniszterelnökként azon ügyködik, hogy teljesítse azokat az ígéreteket, amelyek igazolnák, hogy jobb az országnak az EU-n kívül, mint belül. A kormány külön tisztviselőt akar foglalkoztatni azzal a feladattal, hogy felderítse az Egyesült Királyság lehetőségeit a brexit után. Ezek között szerepelhet az önálló kereskedelmi megállapodás kötése Új-Zélanddal, Ausztráliával és az USA-val. Ebből az ausztrál egyezséget aláírták, ám gyengíti ennek szimbolikus üzenetét, hogy a legfontosabb kérdésben, az élelmiszerimport területén 15 éves türelmi időt szabtak a változások előtt.

Johnson az ötéves évfordulóhoz közeledve úgy fogalmazott, hogy itt az ideje megszüntetni a brit állami irányításba az öt évtizedes EU-tagság alatt beivódott uniós bürokráciát. A kormány konzultálni fog a gazdasági szereplők képviselőivel és a civil szervezetekkel arról, hogyan változtassák meg a szabályozási környezetet. Az ezzel megbízott bizottság számos javaslattal állt elő, például lazíthatnának az orvosi készítmények klinikai tesztjeinek feltételein és az állam támogathatná a tengerparti szélerőművek és az autonóm autók fejlesztését.

Csodálatos feladat

Ennek kapcsán jelentették be az új, „brexitlehetőségek kutatásáért felelős” vezető kinevezését. Úgy találták, hogy ha már kilépett az ország az EU-ból, akkor utólag érdemes lenne kideríteni, mi értelme volt ennek. David Frost brexitügyi miniszter szerint „a kormányon átívelő stratégiát akarnak kidolgozni a szabályozás változásában”. Emellett szerinte „egyedülálló lehetősége van az országnak arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyek a legjobban szolgálják az Egyesült Királyság érdekeit”. Ezért egy „víziókkal rendelkező, elkötelezett vezetőt keresnek, aki segít a jövő alakításában”. Frost szavai alapján úgy tűnik, a bürokratikus halandzsa kerülésében még van adóssága a brit kormánynak.