A lengyel alkotmánybíróság állásfoglalása, miszerint az EU-s jog nem felel meg a lengyel alkotmánynak, nagyobb kihívást intéz az unióval szemben, mint amilyen a brexit volt – írja a Financial Times szerkesztőségi véleménycikkében. Ez határozott, közvetlen támadás az EU jogrendje ellen, az ellen a jogrend ellen, ami összetartja az Európai Uniót. Az Egyesült Királyság kilépett az unióból, hogy visszanyerje jogi függetlenségét, Lengyelország azonban úgy próbálja megteremteni alkotmányos szuverenitását, hogy belül van a közösségen, amivel az unión belül korrodálja, annak integritását.

Az alkotmánybíróság rendelkezése betetőzi a radikális jobboldali lengyel kormány igyekezetét arra, hogy hatalma alá hajtsa a jogszolgáltatást az országban. Először csökkentették legfelsőbb bíróság tagjainak nyugdíjkorhatárát, hogy megszabadulhassanak azoktól, akiket nem tartottak lojálisnak. Ezután bevezetettek egy fegyelmező rendszert, amivel igyekeznek elérni, hogy a bíróságok a kormánynak tetsző ítéleteket hozzanak, és ne hivatkoznak az uniós jogra a lengyel hatóságok döntéseinek felülvizsgálatakor. Végül az alkotmánybíróságot a kormányhoz hű emberekkel töltötték fel, akik ennek szellemében hozták meg mostani döntésüket.

Tény, hogy nem a lengyel alkotmánybíróság az egyetlen, amely megkérdőjelezi az uniós jog felsőbbségét, a hasonló német testület tavaly arra a megállapításra jutott, hogy az Európai Bíróság átlépte a hatáskörét, amikor engedélyezte az Európai Központi Banknak, hogy vásároljon az eurózóna-tagállamok államkötvényeiből. Ezzel a német taláros testület is átlépett egy határt. A két dolog azonban a hasonlóság ellenére nagyon eltérő.

Szabályos eljárás

A német határozat szabályos jogi eljárásban született, egy olyan bíróság állt mögötte, amelynek függetlenségét senki sem vitatja, míg a lengyel döntést politikai inspiráció nyomán hozták meg Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök beavatkozásával. A német alkotmánybíróság hosszabb ideje megkérdőjelezi az Európai Bíróság döntéseit azon az alapon, hogy nem védi azokat az alapjogokat, amelyek részei a német alkotmánynak. A lengyelek estén a jogszolgáltatás függetlenségének csorbításával kormány akadályozza, hogy az állampolgárok fair jogi eljárások részesei lehessenek. A német testület azt kifogásolta, hogy az Európai Bíróság nem végzi megfelelően a munkáját, míg a lengyel tágan visszautasítja az európai testület elsőbbségét.

Bírálói szerint a varsói alkotmánybíróság határozata valójában bohózat. Az az állítás, hogy az uniós jog arra kényszeríti a lengyel bíróságokat, hogy megsértsék a lengyel alkotmányt, abszurd, hiszen a két ország jogrendjét a belépés előtt harmonizálták. Az EU éppen arra próbálja rávenni Varsót, hogy tartsa magát saját alkotmányához és biztosítsa a jogszolgáltatás függetlenségét. A kétbalkezes helyzetben a kormány megteheti, hogy nem hozza nyilvánosságra a rendelkezést – enélkül nem lép érvénybe –, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyva, ahogy sok lengyel bíró már letette a főesküt, hogy ezt fogja tenni.

Polexit

Most az EU térfelén pattog a labda. Az Európai Bizottság szinte biztosan jogi lépéseket tesz. És a brit üzleti lap véleménye szerint fel kellene használnia gazdasági eszközeit is Varsó jobb belátásra bírására. A helyreállítási alapból járó 36 milliárd eurós forrást visszatarthatják, akárcsak azt a 121 milliárdot, ami fejlesztésre áll Lengyelország rendelkezésére 2027-ig. Sajnos ez a lengyel társadalmat sújtja, ám vélhetően visszaüt a regnáló nacionalista Jog és Igazságosság párt (PiS) népszerűségére is. A kormány ugyan hangsúlyozza, hogy nem keresi a polexit lehetőségét – már csak azért is, mert a lengyel társadalom határozottan EU-párti -, ám ezzel a húzással éppen ebbe az irányba tett egy nagy lépést.