A brexit részleteiről folytatott zűrzavaros brit-EU tárgyalások során a 2019 nyarán hatalomra került Boris Johnson miniszterelnök azt tapasztalta, hogy a keménykedés eredményes lehet. A 2019 végén újraválasztott kormányfő mindkét kormánya ennek szellemében tárgyalt az EU-val, először a brexitmegállapodásról, amelynek legfőbb pontja Észak-Írország státuszának rendezése, másodszor a szigetország és a kontinens kereskedelmének feltételeiről. Johnson harmadszor is bepróbálkozhat a keménykedéssel azzal, hogy felrúgja az úgynevezett északír protokollt, ami szabályozza a Nagy-Britannia, Észak-Írország és az EU közt folyó kereskedelmet – írja a Financial Times a lépés kockázatait elemezve.

A protokollra azért van szükség, mert Észak-Írország az EU egységes piacán és vámuniójában maradt, miközben az Egyesült Királyság többi állama azon kívül került. A 2019-es egyezség szerint a Nagy-Britanniából Észak-Írországba irányuló, az Ír-tengert átszelő exportot a brit hatóságoknak kell ellenőrizniük és vámolniuk a unió megbízásából, mert így kerülhető el, hogy ezt az ír-északír határon tegyék meg valós elválasztó vonallá téve a két ír államot szétválasztó határt. Ezzel azonban ez a határ az Ír-tengerre került, ketté választva az Egyesült Királyságot, amit az északír brit unionisták és  brexiterek nem fogadnak el.

Kapcsolódó

London arra készül, hogy élesíti a 2019-es egyezség 16. cikkelyét, amely lehetővé teszi a feleknek a megállapodás egyes részeinek felfüggesztését, ha azzal kapcsolatban feloldhatatlan ellentét alakul ki köztük. Arra hivatkozik, hogy az északír protokoll miatt lelassult a kereskedelem az Ír-tengeren át, politikai válság alakult ki, amelyben lemondott az északír első miniszter és terrorcselekmények kezdődtek, például brit unionisták a napokban felgyújtottak egy buszt. Más szóval betarthatatlan.

Tényleg indokolt?

A brit üzleti lap szerint azonban ez az indoklás gyenge lábakon áll. A 16-os cikkelyt ugyanis előre nem látható esetekre találták ki. Kétségtelen, hogy az EU az elmúlt hetekig túlságosan jogászkodva közelítette meg a protokoll alkalmazását, és viszonylag lassan jutott el oda, hogy engedményeket tegyen, ami váratlannak mondható. (Például korábban ragaszkodtak ahhoz, hogy az Észak-Írországba szánt árukat egyenként kell lepapírozni és ellenőrizni, míg végül elfogadnák, hogy a teherautó-rakományokat együtt kezeljék.) Minden egyéb nehézség és politikai reakció azonban előre látható volt.

A brit kormány nyáron ötpontos követelést terjesztett elő a brexitmegállapodás módosítására, amelyek legkritikusabb eleme, hogy a protokoll betartásával kapcsolatos vitás ügyek ne az Európai Bíróság joghatósága alá tartozzanak. Ezzel kivennék az egységes európai piac ellenőrzésének egy szeletét (a Nagy-Britanniából Észak-Írországba bejutó áruk felügyeletét) az Európai Bíróság kezéből, hátsó kaput nyitva annak felhígítása előtt, így ez az EU-nak felfogadhatatlan. Ezt Londonban is tudják.

Messze ható következmények

Így a fenyegetés a 16. cikkely élesítésével, nem egy részkérdés megoldását szolgálja, hanem lényegében az egyezmény felrúgását jelenti. Az ezzel kapcsolatos jogvitát szinte biztosan elvesztené a brit fél, de ez sok időbe telne. Londonban abban bíznak, hogy eközben kialakul a kereskedelem északír protokollt mellőző módja, így a keménykedés végül a brit kormányt igazolja. A brit üzleti lap szerint azonban ez a számítás két elfogadhatatlan kockázattal jár.

Az egyik, hogy az EU az egységes piac védelme érdekében a maga részéről szintén egyoldalúan felbonthatja a kedvezményes kereskedelemről szóló brit-EU megállapodást, amit 2020 végén kötöttek. Így a felek között a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) sokkal kedvezőtlenebb szabályai szerint folytatódna a kereskedés. Ez 12 hónap után léphetne életbe és a jelenlegi ellátási gondokat, üres polcokat és drágulást újabb gazdasági károkkal fejelné meg.

A másik kockázat, hogy az Egyesült Királyság kormánya elvesztené szavahihetőségét a nemzetközi közösségben, és végleg elveszne az a lehetőség, hogy kedvező kereskedelmi egyezségeket kössön a világ országaival, mert azok úgy látnák, hogy a brit fél kénye-kedve szerint rúgja fel a nemzetközi szerződéseket. Tárgyalásos megoldást is lehetne keresni - mint a svájci kormány, amely az állatorvosi ellenőrzések és a vitás ügyek rendezésének kérdésében megegyezett Brüsszellel -, ám ha a londoni vezetés keménykedést választja, akkor végül a szigetország úgy ütközhet az EU-val, mint sakál az orrszarvúval.