Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Franciaország pillanatnyilag legnépszerűbb elnökjelölt-aspiránsát nem érdekelné, ha a megválasztása után beindított reformok miatt megutálnák a választók - kezdi a konzervatív Alain Juppéről szóló cikkét a Bloomberg. Ami azt illeti van ebben némi tapasztalata.

A francia borvidék fővárosában Bordeaux-ban éveken át mindenki a felmenőit emlegette, ugyanis irányítása alatt egyszerre kezdődtek út- és híd- és parképítések, ami alaposan felforgatta, kényelmetlenné tette a helyiek életét.

Először csak hajszállal, 51 százalékos többséggel választották meg 2001-ben, ám miután látszani kezdtek a nagy változások eredményei, megugrott a támogatottsága: 2006-ban már 56, 2011-ben 61 százalékot ért el.

Fájni fog!

Nem véletlen, hogy miután elindult a konzervatív párt elnökjelöltségéért részben arra hivatkozik: úgy újítaná meg Franciaországot, ahogy Bordeaux-val tette. A 71 éves politikus, aki egész életét az országot vezető elit tagjaként élte le, egyfajta antipopulista kampányt folytat.

Az ígéri a franciáknak, akiktől minden bizonnyal korára való tekintettel csak egy ötéves ciklusra kér felhatalmazást, hogy fájdalmas reformok árán megállítja Franciaország lemaradását az eurózóna élen haladó országaival szemben.

Az ígéret furcsasága, hogy Nicolas Sarkozy, akivel meg kell küzdenie a mérsékelt jobboldal elnökjelöltségéért, ugyanezt ígérte 2007-es államfővé választása előtt. Aztán mindent elsodort a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság, amely miatt a világ minden kormánya kénytelen volt válságkezelési üzemmódra váltani.

Van benne valami

Nem öngyilkos stratégia, amit Juppe folytat. Azt a benyomást kelti a választókban, hogy nem veszi palira őket üres ígéretekkel - véli Emmanuel Riviere, a párizsi Sofres-Kantar Public közvélemény-kutató intézet vezetője. A szavazók hitelesnek tarthatják hozzáértését, nyugalmát és szilárdságát, amit az előző két francia elnökről nem igazán mondhatnak el.

Kényszerítsd rá az akaratodat a rád bízott közösségre úgy, hogy közben ne hagyj teret a visszabeszélésnek - ez a Juppe-módszer. Legalábbis így látja Michel Martial, aki helyi politikusként Bordeaux-ban megpróbált a polgármester ellenzékeként politizálni. Szerinte hasonlóra számíthat az egész francia társadalom, ha államfővé választják.

Gyakorlati teszt

Nem kell azonban pusztán a találgatásokra hagyatkozni, hogy kitaláljuk, mit hozhat Juppe elnöksége. Jacques Chirac akkori államfő 1995-ben azzal bízta rá a miniszterelnökséget, hogy rázza gatyába az egészségügyi és a nyugdíjrendszert, továbbá vigye le a költségvetési hiányt, ami az euró bevezetésének feltétele volt.

Juppe nem adott engedményeket, ami az országot heteken át lebénító tiltakozásokhoz vezetett. A nyugdíjreformról végül lemondott, ám másik két feladatát teljesítette. Pártja viszont elbukott az 1997-es helyhatósági választásokon, így neki is menni kellett.

Egy párizsi konferencián 2016. október elején megkérdezték tőle, mit tenne, ha államfőként hasonló társadalmi ellenállást váltanának ki az intézkedései. Ennyit válaszolt: Keményen kitartanék!

Első félidő

A veterán politikus és pártbeli ellenfele, Nicolas Sarkozy éppen ellentétes ajánlattal fordulnak a konzervatív közönség és a társadalom felé. Juppe fegyelmezett költségvetést ígér, míg ellenfele fittyet hányna az EU ezzel kapcsolatos elvárásaira.

Juppe elfogadja a bevándorlókat, amíg betartják a francia törvényeket, Sarkozy a francia hagyományokat veszélyeztető embereket lát bennük. Ezzel átveszi a nacionalista Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen üzenetét. (Az utóbbi politikus egyébként - brit mintára - népszavazást akar Franciaország európai uniós tagságáról.)

Országos szinten Juppe messze népszerűbb, mint Sarkozy, mert az embereket jobban izgatja a gazdaság, mint a bevándorlás, ám a konzervatív párton belül nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az elnökjelöltről novemberben döntenek.

Az üzletnek tetszik

Ha megnézzük Juppe programjának részleteit, akkor világossá válik, miért áll mellette a vállalatvezetők, az üzletemberek, a befektetők többsége. Egyebek mellett 100 milliárd euróval csökkentené a költségvetés kiadásait, újra nekifutna a nyugdíjreformnak, rugalmasabbá tenné a munkavállalás feltételeit (azaz megkönnyítené a felvételeket és az elbocsátásokat).

Véget vetne a 35 órás munkahétnek és a bérköltségek, illetve a vállalati adók csökkentésével enyhítene a francia vállalatok vállára nehezedő terheken. Az utóbbival közelítené a francia szabályozást a szomszédos európai országokéhoz, elsősorban a nagy vetélytárs Németország közterheihez.

Francia modell?

Juppe 2007-ben azért nem indult az államfői posztért, mert még nagy árnyékot vetett rá egy párfinanszírozási botrány. Felfüggesztett börtönbüntetést kapott azért, mert közpénzből fizetett pártalkalmazottakat. Ezt követően, 2012-ben Sarkozy volt a regnáló államfő, amivel automatikusan a konzervatívok jelöltje lett.

Mostani indulásáról 2014-ben döntött. Azóta építi meglehetős sikerrel kemény, de mérsékelt politikusi imázsát szemben a Sarkozyével, akit demagógnak tartanak. A felvilágosodás egyik francia filozófusára, Montesquieu-re hivatkozik, amikor szembe állítja a fegyelmezett mérsékelt politizálást az extremizmus könnyű, sima, de sehova sem vezető útjával.

Nem csupán azért hajlok Juppe támogatására, mert meg vagyok győződve arról, hogy a régóta esedékes reformokkal mozgásba tudnánk hozni a gazdaságot, hanem azért is, amit képvisel, amit arról üzen, mit jelent franciának lenni - mondja Ross McInnes, a Safran SA, Franciaország legnagyobb hadiipari cége francia-ausztrál származású elnöke. Ehhez tudok viszonyulni, ez az én történetem is - teszi hozzá.

(Képünk forrása: Facebook.)