Mintha egy, a téli tespedésből felébredt énekes madár szólalt volna meg, úgy robbant be a könyvpiacra Edouard Philippe volt francia miniszterelnök könyve. A politikus 2017 májusa és 2020 júniusa között vezette Emmanuel Macron államfő kormányát. Miután van olyan kollégája, aki hasonló bemutatót tervez, sokan úgy tekintik a Philippe könyvének megjelenését, mint a rendkívüli jelentőségű 2022-es elnökválasztási kampány egyik nyitóeseményét – derül ki Victor Mallet, a Financial Times publicistájának cikkéből.

Franciaországban ugyanis normális dolog, hogy a politikusok - nem csupán az elnökök, a miniszterek vagy a parlamenti képviselők, hanem állami tisztviselők is - könyvben fejtik ki gondolataikat. Az elemző műveken túl a fikciótól sem riadnak vissza. Philippe az egyik legnépszerűbb politikusként kapcsolódott be ebbe a kavargásba egy - a brit üzleti lap cikkírója szerint - tipikusan "francia locsogással" a hároméves kormányfői ügyködéséről.

A szöveg csapongó, lyukas és nem tartalmaz semmilyen leleplezést volt főnökéről, Macronról. Eközben persze rengeteg célzást olvashatunk arról, hogy a szerző szerint hogyan kellene vezetnie egy igazi jobbközép politikusnak Franciaországot. Hogy, hogy nem, nem tartja rossz példának saját magát. A könyvnek hamarosan komoly piaci versenytársa lesz. Az elnökválasztás egyik várható jobboldali indulója, Michel Barnier, az EU korábbi brexitfőtárgyalója A nagy illúzió című kötetével mutatja be britek kilépéséről döntő 2016-os népszavazás utáni négy évét.

Párizsi pletyka

Philippe, akinek szakálla részben akkor őszült meg, amikor kormányának reagálnia kellett a sárga mellényesek mozgalmára, amely a benzináremelés miatt kirobbant tiltakozásából hónapokig tartó dühöngéssé formálódott, részben akkor, amikor tavaly év elején a nyakába szakadt a koronavírus-járvány kezelésének feladata, a párizsi pletykák divatos témája manapság. Úgy tudni, hogy lojális Macronhoz, ám nem zárta ki, hogy indul a 2022-es elnökválasztáson, amelynek tétje, hogy mérsékelt államfője lesz-e az országnak vagy Marine Le Pen, radikális jobboldal vezére költözhet be az Elysée-palotába.

Vannak olyan elemzők, akik szerint Philippe éppen olyan meglepetést okozhat, mint amilyet Macron okozott 2016-2017-ben, amikor lényegében önjelölt, esélytelen indulóból egyszer csak a mérsékelt oldal első számú jelöltje lett. Hogy ehhez mit tehet hozzá könyve, amelynek címe Benyomások és világos irányok (Impressions et lignes claires), az még nyitott kérdés. Mindenesetre szerzőtársával, Gilles Boyer parlamenti képviselővel együtt metaforával ajánlják az olvasó figyelmébe.

Ha ez a könyv festmény lenne – írják –, akkor egy impresszionista alkotás lenne. Elkülönülten odavetett ecsetvonásokat látna az érdeklődő, amelyek önmagukban elmosódottak, ám az egészet egyben szemlélve egy tájkép, egy személy vagy egy éra bontakozna ki előttük.

Hol maradnak a sztorik?

Ennek szellemében a szerzőpáros adós marad azokkal a sztorikkal, megjegyzésekkel és beszólásokkal, amelyek az angolszász politikai memoárirodalom részei. (Barack Obama amerikai elnök például visszaemlékezésében hivalkodó kakasnak mutatta be Nicolas Sarkozy volt francia államfőt.) Annyi azért kiderül, hogy Philippe miniszterelnöki kinevezése előtt annyira aggódót a hamarosan rá nehezedő felelősség miatt, hogy hat kilót fogyott. A járvány tavalyi csúcspontján a hideg veríték verte ki, amikor úgy tűnt, hogy a francia egészségügyi rendszer megadja magát a rá nehezedő nyomás alatt.

A laza sztorizgatás helyett a francia politikai visszaemlékezés olvasója a szerző gyengéd melldöngetését kapja - véli a Financial Times cikkírója -, feltételezve, hogy a történet szereplőit már korábbról ismerte. Jellemző, hogy Philippe nem említi meg Macront könyvének 46. oldala előtt.

Továbbá lehet, hogy ő csak az előfutára az francia politikai könyvírás új, populista stílusának. A kötelező Churchill- és de Gaulle-idézetek, illetve számos francia szerző emlegetése mellett Philippe tiszteleg az angolszász popkultúra előtt, A trónok harcától a Csillagok háborújáig sorolja kedvenceit.