Franciaországnak jelentős számú nukleáris reaktorra van szüksége - mondta  Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter a párizsi Nukleáris Világkiállítás (WNE) nyitónapján. A tárcavezető szerint majd a köztársasági elnök (Emmanuel Macron) fogja meghatározni a Franciaország számára szükséges reaktorok számát, de az biztos, hogy az újraiparosítás és a dekarbonizáció több nukleáris reaktort igényel majd a jelenleginél is több elektromos áram megtermeléséhez, "amelyek a nagy ipari létesítmények dekarbonizálását fogják szolgálni" .

A Nukleáris Világkiállítást keddtől csütörtökig rendezik meg Párizsban az atomenergia-ipari ágazat legjelentősebb nemzetközi döntéshozóinak és vállalatainak részvételével. A találkozó elsődleges célja az új partneri kapcsolatok, az exporttevékenységek, azaz a kereskedelmi és üzleti jellegű fejlesztés, ráirányítva a figyelmet a több szempontból vitatott nukleáris energia klímavédelmi előnyeire.

Emmanuel Macron államfő november elején megerősítette, hogy Franciaország legalább hat kisméretű, innovatív, jobb hulladékfeldolgozással járó atomerőművet, úgynevezett SMR-t (Small Modular Reactor) épít, miközben folytatja a megújuló energiaforrások fejlesztését is annak érdekében, hogy a lakossági ellátásban fele-fele legyen az arány a jelenlegi 72 százalék helyett. Az egyik legtöbb rektorral rendelkező országban az utolsó atomerőmű avatásra több mint húsz éve került sor.

A gazdasági miniszter most megerősítette, hogy az újabb reaktorok pontos száma, finanszírozása és megnyitásának ideje még nem dőlt el. Jelezte ugyanakkor, hogy "a következő napokban" a nukleáris energia bekerül a zöld, fenntartható gazdasági tevékenységek Európai Unió által kijelölt körébe. A besorolással megnyílhat a lehetőség a zöld finanszírozási támogatások eléréséhez.

Bajban az arzenál

A francia nemzeti önmeghatározás és globális nagyság egyik sarokpontja a francia nukleáris arzenál, amibe a hadászati és az energetikai célú atomtechnológia is beletartozik. Utóbbi azt jelenti, hogy az ország energiatermelésének jelentős hányadát azok az atomerőművek végzik el, amelyeket az 1970-es évek vége és az 1990-es évek eleje között építettek. És amelyekről már 2012-ben megállapította egy állami számvevőszéki vizsgálat, hogy az nemhogy olcsón nem termel áramot, de magának a struktúrának a fenntartása is elképzelhetetlen folyamatos állami támogatás nélkül.

A dotált atomenergia leváltása azonban akkor sem egyszerű, ha ma már arra is megvan a menetrend, hogy 2035-ig a jelenleg termelőként nyilvántartott 56 reaktorból legalább 15 blokkot le kell majd állítani. A francia atomerőmű-arzenál átlagéletkora több, mint 36 év, és ez már most is problémák forrása. Néhány napja a Reuters azt jelentette, hogy az erőművek teljesítménye éppen 29,3 százalékkal kevesebb, mint lennie kellene, mivel a 62 380 MW helyett “csak” 40 080 MW a hálózatra adott teljesítményük.

[Csak egy érdekesség: flamanville-ben, ahol a 3-as blokk építésével a franciák gyakorlatilag nevetségessé tették magukat, a következő hónapokban az 1-es és a 2-es erőmű is le-leáll majd - javítás, karbantartás, kényszerű beavatkozás indokával, így onnan a jelenlegi termelési volumen - 2600 MW - nem, illetve nagyon lekorlátozottan lesz csak elérhető. Ez a méret nagyobb, mint amire Paks II- t a magyar kormány építtetné - utóbbi 2400 MW-ra szól.]

A túlkoros atomerőművi rendszer időzített bombaként ketyeg Franciaország felett, mert az sem látszik, hogy miként lehetne ezt a flottát újabbra cserélni. A termelési méretet nézve Franciaország 2020-ban elveszítette a második helyét a világban; Kína hagyta le őket. A franciáktól pedig csupán annyira futotta, hogy végleg leállították a német határra épített Fessenheim mindkét nukleáris blokkját (2x920 MW), amitől az atomáram termelése 12 százalékkal esett vissza 2020-ban.

Ezen kívül csak annyi történt, hogy az energiaszolgáltató előállt egy vízióval, amely ugyan 14 új atomerőmű megépítését is tartalmazza, de azokat csupán 2035-2050 közöttre ígéri. Addig meg: valahogy meg kéne őrizni a jelenlegi 62,4 GW-ból legalább 40 GW-ot. Az tiszta sor, hogy Franciaországban az új atomerőművek építője csak az állami EDF lehetne, de az szükséges költségek mellett az sem tisztázott, hogy hol, milyen tempóban, végül is kinek építenék meg az új egységeket.

"Elképzelhetetlen és felelőtlen lenne, ha a nukleáris energiát nem ismernék el dekarbonizált energiaként az uniós taxonómia-rendeletben, mi ezért folytatjuk a küzdelmet" - mondta most Bruno Le Maire. Hozzátette: "ez az egyik téma, amelyről tárgyalunk az új német kormánnyal, és meggyőződésem, hogy kompromisszumot tudunk találni Németországgal ebben a témában azért, hogy a következő napokban a nukleáris energia bekerüljünk az uniós taxonómiába".

Zavaros kép

Franciaországban mintegy 72 százalékos a nukleáris energia aránya a lakosság energiaellátásban, ami a legmagasabb szintű a világon. Az ország energiaellátását 18 atomerőmű 56 reaktora biztosítja.

Ugyanakkor a november elején elfogadott új klímavállalásokat tartalmazó jogszabálycsomagban az áll  - ahogyan arról a Napi.hu részletesen beszámolt - , hogy ezt az arányt 2025-re 50 százalék alá kell leszorítani, elsősorban a megújuló energiák arányának növelésével. 

A Klíma és ellenállóképesség törvénye a szélre, a napenergiára, a hidrogénre és a biogázra alapozva rajzolja meg a francia energetikai jövőt úgy, hogy 2030-ra 40 százalékra kívánja emelni a zöldenergiatermelés arányát az energiamixben. A frissen meghirdetett napelemes cselekvési tervben például ezügyben az olvasható, hogy a kormány 2025 végéig, évente több mint 3 GW napelemes erőmű telepítését támogatja.

Vagyis a francia energiatervezés nem több nukleáris erőművi potenciált írt eddig a lapokra, így vagy a kormány (illetve a miniszter) álláspontja változott meg a korábbiakhoz képest, vagy a Nukleáris Világkiállításon elmondott szöveget érdemesebb inkább afféle iparági behízelgésként értékelni. Ez utóbbi olvasatot erősíti az a tény, hogy a francia miniszter által vizionált hat SMR reaktor teljesítménye a jelenlegi adatok szerint (melynek lényege, hogy az SMR nem nagyobb 300 MW-nál) nem éri majd el a jelenlegi paksi erőmű névleges teljesítménycsúcsát.