A gyorsaság kulcsfontosságú tényező lesz a francia nyugdíjreform megvalósítása szempontjából: minél lassabban halad az ügy, annál valószínűbb, hogy el fog vérezni – nyilatkozta a Napi.hu-nak Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója.

A francia parlament hétfő délután kezdett tárgyalni a tervezett törvénymódosításról, amelynek keretében a jelenlegi 62 évről 64 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. A szakértő szerint ez teljesen logikus folyamat lenne, hiszen Franciaország uniós viszonylatban kirívóan gyorsan engedi nyugdíjba a munkavállalóit. Ezzel a törvénytervezettel gyakorlatilag csak az uniós átlaghoz közelítenének nyugdíjkorhatár szempontjából, egyáltalán nem ahhoz a réteghez, ahol a legmagasabb a nyugdíjkorhatár.

Parlamenti többség híján alkotmányos kiskapuk

Arra, hogy parlamenti többséggel elfogadják a törvénytervezetet, csekély esélyt lát Fejérdy Gergely. Az a jobbközép párt ugyanis, amelyik hajlott volna arra, hogy a kormányzó Ensemble! szövetség mellé álljon a kérdésben, végül nagyon megosztottá vált a témában.

Emmanuel Macron francia államfő tavaly szembesült azzal a helyzettel, hogy az elnöki megmérettetésen ismét győzni tudott ugyan, ám később a nemzetgyűlési többségét elveszítette. Így a törvénymódosítások és javaslatok parlamenti elfogadtatása a hagyományos módon szinte teljesen esélytelenné vált.

A probléma alól rendszerint az alkotmány 49.3-as cikkelye biztosít kibúvót a francia kormány számára, ősszel több alkalommal is bevetették a költségvetési tervek elfogadásához. Ezt az alkotmányos lehetőséget azonban csak költségvetési és társadalombiztosítási ügyekben használják gyakorlatilag korlátlanul a kormányok, egyéb esetekben egy cikluson belül csak egyszer van lehetőség – a nyugdíjreform vonatkozásában ez politikailag nem lenne vállalható Macronék számára.

Ennek a lehetőségnek megvan az a veszélye, hogy bizalmatlansági indítvány adható be a cikkely alkalmazását követő 24 órán belül a kormánnyal szemben. Az őszi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a francia nemzetgyűlésen belül túl nagy a megosztottság ahhoz, hogy megfelelő parlamenti támogatottságot szerezzenek ennek a sikeréhez

– mondta Fejérdy Gergely.

Ezúttal azonban egy másik lehetőséggel is számolhat a francia kormány, mégpedig a 47.1-es cikkellyel, amely csak abban az esetben alkalmazható, ha a törvénytervezet társadalombiztosítással kapcsolatos ügy. Ez azt mondja ki, hogy a nemzetgyűlésben 20 napig a Szenátusban 15-ig tárgyalhatnak a tervezetről, összesen maximum 50 napig. Ha addig nem sikerül megállapodni, a kormány egy huszárvágással törvénybe iktathatja a javaslatot.

„Ez azt jelentené, hogy a törvény – egy rövid téli parlamenti szünet után – március 26-ra meg is születhetne” – jelentette ki a szakértő.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ennek a módszernek is megvannak a maga veszélyei. Az alkotmánytanács elnöke, Laurent Fabius már jelezte, hogy a nyugdíjreform bizonyos pontjaiban nem tartanák elfogadhatónak a 47.1-es cikkely alkalmazását.

Az utca hangja

Jelenleg egyetlen tényező befolyásolhatja a kormányt a nyugdíjreform ügyében, vélekedik Fejérdy Gergely, mégpedig az utca hangja.

Egy forradalom hátraarcra kényszeríthetné őket, erre azonban egyelőre nem látszik túl sok esély még azzal együtt sem, hogy a reformtervezet jelentős társadalmi megmozdulást eredményezett

– mondta.

Kép: Reuters

A keddi munkabeszüntetésben a Reuters szerint kevesebben vettek részt, mint az előző két megmozduláson, bár ezeken rekordot döntött a megjelentek száma. Ettől függetlenül látszott a hatása a keddi sztrájknak: az EDF állami áramszolgáltató beszámolója szerint a francia áramellátás 4,12 gigawattal csökkent, mivel két atomreaktor és több hőerőmű termelése is visszaesett.

Párizsban a metró- és elővárosi vonatok csak nagyobb megszakításokkal közlekedtek, a legtöbb vonalon korlátozott volt a szolgáltatás. Az SNCF vasúttársaság szintén arról számolt be, hogy a nagysebességű TGV-vonatoknak csak mintegy fele közlekedett országszerte.

A szakértő szerint azonban a francia munkavállalóknak mindössze 11 százaléka szakszervezeti tag, és a lakosság jelentős része nem hisz abban, hogy ezeknek a szervezeteknek van még valós érdekérvényesítő ereje.