Előfordult már, hogy Oroszország csökkentette az Európai Unióba irányuló gáz mennyiségét, és a tagállamok több kemény telet is kibírtak így, ez azonban egy olyan hazárdjáték, amire hosszútávon nem lehet berendezkedni – írja a Wired.

A nagy gazdaságok sincsenek biztonságban

A nyugat-német vezetés még 1970-ben írta alá azt a megállapodást a Szovjetunióval, amely a következő 50 évre meghatározta az európai energiapolitikát. A szovjetek kiterjesztették a gázvezetékeiket a vasfüggönyön túlra, és elkezdték ellátni energiával Nyugat-Európát. Willy Brandt 1971-ben többek között ezért a megállapodásért kapott béke Nobel-díjat.

Németország újraegyesülésének idején, 1990-ben már a német gázellátás 30 százalékáért felelt a keletről érkező vezeték, 2021-re pedig az Európai Unió vezető földgáz-kereskedelmi partnerévé vált Oroszország, az unió ellátásának 40 százalékáért felel. Kisebb országokat, például Lettországot teljesen függővé tették, de az acéliparáról ismert Németország, ahol nagyrészt gáztüzelésű fűtést használ a lakosság szintén erősen kiszolgáltatott helyzetbe került.

A háború kitörése után az orosz állami energiacég, a Gazprom bejelentette: 20 százalékkal csökkenti a szállítási kapacitást. Ez felhajtotta az egyébként is meredeken emelkedő energiaárakat Európa többi részén. Például, Nagy-Britanniában a gázszámlák a 2019. januári összeg négyszeresébe kerülnek rövidesen, egy tanulmány szerint pedig az üzemanyagárak emelkedése a brit háztartások felét már a jövő évben „üzemanyag-szegénységbe” taszíthatja.

„Fontos annak felismerése, hogy az orosz energiafüggőség kialakítása egy politikai kudarc volt az EU számára” – mondta a Wirednek Ganna Gladkik, az Európai Energiakutatási Szövetség munkatársa. Ezzel a következő néhány télre iparági leállást, vagy széleskörű áramszünetet kockáztattak meg. A tagállamoknak új szerződéseket kell kötniük a gázellátásuk biztosítására és fel kell gyorsítaniuk a megújuló energiaforrások alkalmazását.

Még ha ma tűzszüntetet is kötnének Ukrajnában, valószínűtlen, hogy az EU ismét nagyobb mennyiségű gázt szerezne be Oroszországból, Azerbajdzsán és Olaszország lehet a két új forrás. Az Egyesült Államokból és Katarból érkező cseppfolyósított gáz is jó kiegészítés lehet, de évekbe telik a kapacitásbővítés, ami ahhoz szükséges, hogy tudják fogadni a szálíltmányokat. Rövidebb távú megoldásként az Európai Bizottság - májusban közzétett terve szerint - 2025-ig megduplázná a napelemek kapacitását. Az Európai Unió jelenlegi célja az energiaszükségletének 40 százalékát megújuló forrásokból fedezze 8 év múlva, ezt az arányt is 45 százalékra növelik.

Forró tea, pulóver, takaró

Németország már készül a válságra: több városban csökkentik a közvilágítás mértékét, állítanak a termosztátokon, vagy éppen uszodákat zárnak be. Franciaországban már tilos úgy használni a légkondícionálót az üzletekben, hogy az ajtó nyitva van, Spanyolországban pedig nem állíthatják 27 fok alá a készüléket.

Az otthonok, irodák fűtésére, valamint az acél- és a műtrágyaiparban különösen nehéz alternatívát találni a földgázra. Ráadásul az Európai Uniónak külön szabályzata van az otthonok, kórházak, iskolák, és a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatások védelmére, nem lehet őket egyik percről a másikra lekapcsolni a gázhálózatról. „Az igazán sürgős és kockázatos része az energiaválságnak a fűtés. Németország otthonainak felét gázzal fűtik és ez teszi ki az ország gázfogyasztásának harmadát” – mondta Gladkik. A fogyasztóvédelmi törvények miatt a kormány kezében nincs eszköz a fogyasztás korlátozására. Robert Habeck gazdasági- és klímaügyi miniszter szerint azonban a német háztartások egyszerűen azért nem fogják túlzásba vinni a fűtést, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak.

Az unióba érkező földgáz negyede azonban az iparban köt ki, ezért elsősorban a vállalatoknak kell alternatív energiaforrást keresniük, például hidrogént, biogázt, vagy biometánt. A tagállamoknak pedig veszélyhelzeti tervet kell kialakítani, mely vállalkozásokat kérnék a termelés leálltására esetleges gázhiány esetén.