Kedden újra összeültek az Európai Unió tagállamainak energiaügyekért felelős miniszterei, hogy megoldást találjanak a gázársapka kérdésére. Ahogy arról korábban írtunk, valójában az Európai Bizottság részéről is hiányzik a valódi akarat, vagy előremutató terv, hogy drasztikus árszabályozást vezessenek be, miközben az EU keleti felén lévő tagállamok (a balti hármas és Lengyelország), valamint Franciaország és Görögország is megoldást vár Brüsszeltől. Eközben több gazdaságilag jelentős ország – például Németország, Hollandia –, valamint a mindig különutasként emlegetett Magyarország is ellenzi a lépést.

9 milliárd köbméteres tétel

Mi sem mutatja jobban, hogy az Európai Bizottság nem támogatja a javaslatot, minthogy hétfőn a keddi tárgyalások előzeteseként egy dokumentumot küldtek a tagállamoknak – a Reuters értesülései szerint –, amelyben arra figyelmeztetnek: ha olcsó lesz a gáz egy árszabályozásnak köszönhetően, akkor a felhasználás csökkentése veszélybe kerülhet. A végrehajtó testület elemzése szerint, ha a gázársapkát bevezetik, akkor az egész EU-ban akár 9 milliárd köbméterrel is nőhetne a gázigény.

Németország és Hollandia arra figyelmeztetett, hogy a gáz olcsóbbá tételét célzó árplafonok a fogyasztás megugrását okozhatják egy olyan időszakban, amikor az országok minden erejükkel a fogyasztás visszafogásán dolgoznak, valamint azon, hogy pótolni tudják a tavaly még az EU ellátását 40 százalékban fedező orosz földgázszállításokat. Oroszország az invázió előtt 155 milliárd köbméter gázt szállított az EU-ba, mostanra viszont a teljes ellátás alig 5-7 százaléka érkezik a Gazpromtól, az is leginkább a Török Áramlaton keresztül Magyarországra fut be, míg valamennyi földgáz még Ukrajnán keresztül érkezik.

Egyelőre a múlt héten annyiban sikerült megállapodni a földgáz árazásának szabályozását illetően, hogy a holland gáztőzsdén bevezetnek egy veszélyhelyzeti limitálási mechanizmust, hogy a spekulánsok lehetőségeit szűkítsék. Valamint ígéretet adtak arra, hogy az LNG-készleteket egy külön referenciaszinthez kötik. Mindezt minden fél megpróbálta sikerként eladni: az Orbán Viktor vezette magyar kormány azt mondhatta, hogy a hosszútávú magyar gázszerződést sikerült mentesíteni, de a két javaslat eleve a spotpiacokra szólt. Németország mondhatta, hogy sikerült biztosítania, hogy a magas árak jelentette fogyasztáscsökkentési ösztönző megmaradt, az Európai Bizottság pedig kitűzhette, hogy próbálkozik eleget tenni a gázársapkára vonatkozó javaslatoknak.

Mi van Brüsszel tarsolyában?

Nehéz olyan megoldásra mutatni, amely hatásos lehet a gázárak szabályozásra: járhatatlan út a készlethiányos időkben az a megoldás, hogy hatósági árat szabnak meg a földgázra, ahogy azt a magyar rezsicsökkentés tette korábban. Ha így tesznek, akár az átvételi áraknál, akár a felhasználói oldalon, akkor egyrészt valakinek be kell nyelnie a magas költségek jelentette veszteséget, vagy az a veszély fenyeget, hogy felüllicitálják a világ más régiói az LNG-piacokon.

Lehetőség lenne még, hogy az áramtermelési oldal által felhasznált földgáz árát meghatározzák, ahogy azt a ibériai mechanizmus szerint Spanyolország és Portugália teszi.

Most szakértők egy csoportja azt javasolta – a Napi.hu brüsszeli információi szerint –, hogy vezessenek be egy halasztott fizetési rendszert a gáztőzsdén beszerzett földgáz esetében, amely tartalmazna egy kiigazító számítási modellt is. Lényegében tehát a tagállamok vagy energiakereskedők ugyanúgy fizetnének a földgázért, mint eddig, de retrospektíven újraszámítanák a kialakult súlyozott átlagárakkal a fizetést. Ez hangzásra nagyon hasonló, mint amilyen megállapodást Magyarország kötött a Gazprommal. A külsős szakértők által javasolt mechanizmust egyelőre még csak informálisan tárták a Bizottság elé. 

Ennek a modellnek az a hátránya, hogy az amúgy is megszaladóban lévő adósságállományok további növekedését hozhatja magával. Ha az országok, vagy gázkereskedők külön-külön élhetnek ezzel a referenciaszámítási modellel, akkor az akár jelentős adósságnövekedést is hozhat. Előnye viszont az, hogy a kitettség időben elnyújtottá válik, tehát nem a fűtési szezonban terheli meg a nemzeti költségvetéseket, amelyek épp a magas energiaárak miatt Európa-szerte forráshiányosak. Azt nem tudni, hogy Brüsszelben komolyan foglalkoznak majd a javaslattal, vagy sem,

Az viszont biztosnak látszik, hogy október 25-én teljesen felesleges megállapodásra számítani az árplafon-rendszerről: Észtország minisztere, Riina Sikut már jelezte, hogy a novemberi rendkívüli energiaügyi EU-s találkozóig nem valószínű, hogy dűlőre jutnak a tagállamok. Ez viszont azt jelenti, hogy a német-francia konfliktus is fennmarad a kérdésben.

Az Európai Unió viszont egyelőre olyan helyről kapott haladékot a politikai viták rendezésére, amelyet nem lehet kívülről befolyásolni: egyelőre melegebb az időjárás az egész kontinensen, mint hagyományosan lenni szokott. Mindez azt eredményezte, hogy kedd délelőtt 9 órakor a holland gáztőzsdén a novemberi szállítási szerződések 96,3 euró/megawattórán, a decemberi opciók 131,18 euró/megawattórán álltak. Ezek negyed-harmad akkora szintek, mint ahol augusztus végén voltak a gázárak az ICE TTF-en. Amíg a melegidő kitart, Európa spórolhat és készülhet egy mélyebb válságra.