Ha a pénz beszél, a demokráciaszeretet hallgat

- gyakorlatilag így foglalható össsze a német lap elemzése, amely azt mutatja be, hogy a német cégek rajonganak a visegrádi országokért. Bár tisztában vannak azzal, hogy az olyan liberális értékek, mint a sajtószabadság, vagy a hatalmi ágak szétválasztása veszélyben van a keleti uniós tagállamokban, egészen más politikai problémáik vannak, ha egyáltalán léteznek számukra ilyenek.

A Handesblatt több cégvezető példáját mutatja be, akik jól kijönnek a budapesti, varsói vagy prágai kormányokkal, dacára annak, hogy hazájuk vezetése rendre bírálja őket populizmusuk és antidemokratikus lépéseik miatt. Elsőként egy Hans-Jörg Otto nevű vállalkozó esetét mutatják be, aki elsők között gratulált Andrzej Duda lengyel elnöknek megválasztása után, holott az Európai Unióban rendre bírálják az országot, mert szigorított a születésszabályozásán, vagy azért mert az igazságügyi reformja révén politikai kinevezetteket juttatna a bírói pozíciókba.

Az üzletembert ezek mind nem zavarják: az El-Cab nevű gyártócége 600 embert foglalkoztat Nyugat-Lengyelországban. Olcsóbban, mint azt tehetné Németországban. De nem elég olcsón: Hans-Jörg Ottónak kisebb nehézséget jelent, hogy a varsói kormány új szociális adókkal terheli a foglalkoztatókat. Ezzel együtt dicséri az ország infrastrukturális fejlesztéseit, melyeket a digitalizáció és az e-mobilitás terén hajt végre.

Nem ő az egyetlen, aki így látja: a lap felidézi, hogy a Magyar-Német Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint a hazánkban jelen lévő német vállalatvezetők 95 százaléka elégedett a jelenlegi budapesti kormánnyal. Példaként Marie-Theres Thiell, az Innogy Hungary ügyvezető igazgatóját hozzák. A vállalatvezető elismeri, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt az ország nemzetközi megítélése romlott. "De gazdasági értelemben véve Magyarország újra jól teljesít - mondta a lapnak Thiell, aki szerint jót tesz az üzletnek, hogy a társasági adót 9 százalékra mérsékelték a tavalyi évben.

"Végtére is a politika nem annyira fontos az üzletembereknek. A megrendelési előjegyzések tele vannak: ez a legfontosabb dolog" - ezt már Bernard Bauer, a Német-Cseh Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyilatkozta.

Berlinből és Brüsszelből más a kilátás, mint az igazgatói székből

Berlin és Brüsszel aggályait tehát a legtöbb vállalatvezető nem osztja. Bár vannak olyanok, akik próbálják magukat távoltartani Kelet-Európától, például az olyan nagy cégek, mint a Volkswagen vagy a Siemens. A két óriás ugyan az imázsuk védelmében kiáll a liberális értékek mellett, nem terjeszkednek Kelet-Európában, de ettől még élvezik a kimagaslóan magas profitot, amit a régióban keresnek.

Épp ezért főként a közép- és kisebb nagyvállalatok beszélhetnek őszintén: Uwe Schneider-Kühn, a minőségbiztosítással foglalkozó Siebtechnik vezetője például azt mondta, hogy üdvözli Orbán Viktor befektetőbarát politikáját. Dacára annak - tette hozzá -, hogy nem ért egyet a miniszterelnök külpolitikájával.

"A pusztán üzleti döntések sokkal fontosabbak a kisebb cégeknek, mint a politikai ideológiák" - magyarázta meg Gabriel Brennauer, a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetője a helyzetet a lapnak. "Az elégedettségi indexek magasabbak, mint valaha" - tette hozzá a szakember.

Demokratikus ideológiákat nézve is máshogy látja a magyarországi helyzetet, mint a berilini vagy az uniós vezetés a már két évtizede itt tevékenykedő vállalati jogász, Arne Gobert. "A jogállamiság folyamatos Magyarországon, Orbán is egy demokrata" - nyilatkozta a lapnak. Gobert szerint Orbán azért keres más szövetségeseket Berlin helyett, mert ott nem értik a politikáját. "Ez egy új korszak, egy új valóság" - foglalta össze nézetét a szakjogász.

Gazdaságilag olyan fontosak vagyunk, mint az USA

Az új helyzet egyik megnyilvánulása, hogy a magyar és a visegrádi országok kormányai nem hajoltak meg Németország előtt a migráció kérdésében. (Bár Magyarországon kívül mindenki kereste a kibúvókat). A négy állam azzal próbált érvelni, hogy együttes gazdasági súlyuk a brit és a német, sőt, az amerikai gazdaságával is vetekszik, amely statisztikailag felületesen nézve igaz is a lap szerint.

De megemlítik, hogy bár a német gazdasági befektetések harmadik legnagyobb haszonélvezői a V4-országok, valamint a német termékek nagy részét is a térségben adják el, kölcsönös az egymásrautaltság. A magyar gazdaság például 80 százalékban az EU-val kereskedik. Éppen emiatt nem is nagyon reális a magyar uniós kilépésről beszélni, még akkor sem, ha netán Orbán Viktor ezt meg is tenné az áprilisi választásokra fordulva.

Ráadásul egyre inkább erősebb a politikai nyomás a német vállalatokon is. Még a térség autokratikus kormányainak németországi csodálói is tudják, hogy a túl sok feszültség rossz lehet a vállalkozások számára. Ők inkább a megbékélésért, nem pedig a további megosztottságért lobbiznak - írja a Handesblatt.

Michael Kern, a Lengyel-Német Kereskedelmi és Iparkamara vezetője is elismerte, hogy több befektetőjelöltet elveszítettek az elmúlt időszakban. Ő magyar kollégájára hivatkozva azt mondta, hogy visszaestek a befektetési projektek itthon is. "Az autokrácia csak akkor válik problémává, ha elér egy bizonyos szintet" - foglalta össze a helyzetet.

Talán már közeledik is ez a vonal: egy német multi - ahogy azt a Napi.hu részletesen bemutatta - az állami támogatások és kedvezmények dacára, hátat fordítva az olcsó munkaerőnek, inkább Belgiumban bővít.

A fotó forrása: Pixabay.