A II. Erzsébet királynő iránti tiszteletadás középpontjában az áll, hogy életét a brit monarchia intézményéből rá háruló kötelezettségei teljesítésének szentelte miközben tartotta magát ahhoz, hogy még véletlenül se avatkozzon be országa napi politikai küzdelmeibe. Ezzel részben összefüggésben volt még valami, amit sokan említenek uralkodása erényeként, mégpedig a „brittség” (Britishness) megtestesítése, az, hogy hosszú uralkodása az Egyesült Királyság egyik összekötő kapcsa volt – írja a brit unió jövőjét fürkésző cikkében Sebastian Payne, a Financial Times publicistája.

A cikkíró szerint szimbolikus, hogy mekkora tömeg jelent meg a ravatalánál Edinburgh-ban, Skócia fővárosában, ez jelzi milyen sokat jelentett a személye nagyon sok ott élőnek. A skót nacionalisták erre reflektálva azt fogják mondani, hogy II. Erzsébet Skócia királynője is volt, ha az ország a 2014-es függetlenségi népszavazáson úgy döntött volna, hogy kilép a brit unióból, attól még Skócia államfője maradt volna. Ez az érv azonban elfedné, mennyire elkötelezett volt Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales államszövetsége iránt.

A híres megjegyzés

A népszavazás idején a királynő talán uralkodásának legnagyobb politikai kockázatát vállalta azzal, hogy egy templomi szertartás után tett egy megjegyzést a referendumra utalva. Azt mondta az ott lévőknek - a lányomnak mondom, hogy a menyem is értse jegyében -, hogy gondolkodjanak el nagyon gondosan a jövőről. Ez nyilván egy patikamérlegen kimért beavatkozás volt a népszavazási politikai kampányba - kétértelműen kellett elhangzania, hogy ne illethessék ezzel a váddal az uralkodót. A hónapokon át tervezett megjegyzés minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a skótok többsége a brit unióban maradásra szavazott.

A Skót Nemzeti Párt (SNP) azonban nem adta fel a kiválás ügyét, és miután a 2016-os brit függetlenségi népszavazáson a skótok többsége az EU-ban maradásra szavazott, ez új érvként szolgál az újabb függetlenségi referendum megtartására. A londoni kormány ugyan ellenállhat ennek az igénynek, de könnyen lehet, hogy három éven belül megtartják az újabb skót függetlenségi népszavazást.

Romlott a helyzet

Bár III. Károly király minden bizonnyal nem akar az az uralkodó lenni, akinek regnálása idején szétesik a brit unió, nem csupán a brexit erősítette fel a skót (és az északír) függetlenedési törekvéseket. Az is hozzájárult ehhez, hogy Boris Johnson volt miniszterelnök különösen népszerűtlen volt Skóciában. Lemondása előtt mínusz 71 pontos elutasítottsági indexet ért el, szemben Nicola Sturgeon skót első miniszter, egyben az SNP elnöke plusz 12 pontjával. Jonhson pártelnöksége idején a skót toryk a harmadik helyre estek a pártversenyben Skóciában.

Károly vélhetően kevésbé népszerű a skótok körében, mint édesanyja volt, míg Liz Truss, az új miniszterelnök fegyelmezettségének köszönhetően bizonyára valamivel jobban áll, mint Johnson. Az uralkodónak és kormányfőjének meg kell küzdeniük a demográfiai változásokkal is, ugyanis a fiatal skótok körében népszerűbb a függetlenség gondolata, mint az életüket a brit unióban leélt időseknél. Emellett a parlament, a jogszolgáltatás és a rendfenntartó erők szintjén de facto megkezdődött a függetlenedés Londontól, még mielőtt ez de jure megvalósulhatna.

Fennáll a kockázata annak, hogy II. Erzsébet elviszi magával a sírba a britség érzetét. Halála nyomán utoljára még fellángolhat ez, ám utána már csak remélni lehet, hogy a brit unió iránti elkötelezettség valahogyan feltámad – véli a brit üzleti lap publicistája. A Truss-kormányon múlik, tud-e valami olyasmit ajánlani a skótoknak és az északíreknek, ami erre ösztönzi őket.