Alig akadt olyan szakértő, aki 2014-ben arról beszélt volna, hogy a nyersolaj ára hordónként 30 dollár alá eshet - ahogy az a héten megtörtént. A tartós árcsökkenés nyomán a legfrissebb jóslatok már merészebbek: a Morgan Stanley elképzelhetőnek tartja a 20-as szint elérését, a Dennis Gartman 15 dollárt jósol, míg a Standard Chartered a 10 dollár/hordót sem tartja kizártnak.

Ezeknél is merészebb lehetőséggel állt elő azonban Gail Tverberg amerikai matematikus-közgazdász az Our Finete World blog szerzője, aki szerint nulla alá csökkenhet a fekete arany ára - hívta fel a figyelmet a MarketWatch. Érvelésének lényege, hogy a megtermelt energiahordozó tárolása egy ponton megoldhatatlan feladattá válhat.

Kapcsolódó

Öröm és boldogság

A szakértő onnan indítja fejtegetését, hogy a gazdasági növekedés akkor tartható fenn, ha a nem elitszintű munkavállalók bére gyorsabban nő a nyersanyagok és az energiahordozók áránál. Ha ez kiegészül az egészséges hitelkínálattal, akkor meg tudják venni a drága fogyasztási javakat, a lakásokat, az autókat és marad elkölthető pénzük minden másra is, miközben a vállalatok kapnak kölcsönt a beruházásaikhoz.

Az utóbbiakra szükség is van a növekvő fogyasztás kiszolgálásához, és jól járnak az alapanyagok és az energia előállítói is, mert a termelés felpörgésével elegendő jövedelem keletkezik az ő portékáik megvásárlásához is. A foglalkoztatás minden ágazatban bővül, a bérek emelkednek és kezdődik az egész ciklus előröl. Mindenki jól jár.

A nagy hoppá

A nagy baj akkor üt be, amikor a nem elitszintű munkavállalók bére kezd elmaradni a nyersanyagok és az energiahordozók drágulásától. Ez a helyzet olyankor áll elő, amikor az utóbbiak bányászatának, kitermelésének költsége ugrásszerűen nő. Az olaj esetén ez következett be 1999 után.

A következő lépésben az olaj, vagy az áram, vagy az élelmiszerek megugró költségei elapasztják az átlagos dolgozók szabadon elkölthető jövedelmét. Ez történt 2003 és 2008 között, amikor az olajár rekordot döntött és minden egyéb energia- és nyersanyagköltség is száguldott. Az átlagpolgár egyre nehezebben tudott lakást, háztartási gépeket, autót stb. vásárolni.

A hanyatló kereslet visszavetette az ingatlanárakat, az eladósodás leállt és vevők hiányában hanyatlásnak indult az energiahordozók és a nyersanyagok ára is. Ezen a helyzeten javíthatott volna a nagy jegybankok enyhe monetáris (qe) politikája, ám a pénzbőség ezúttal segített felpörgetni az újfajta technológián alapuló olaj- és gázkitermelést és a bioüzemanyagok gyártását. Más szóval mesterségesen - nem az átlagbérek emelkedésére alapozva - növelte a túlkínálatot.

Elérték a határt

Az qe-nek köszönhető új hitelkiáramlás azonban elérte a határait mind az USA-ban, mint Kínában. Az újabb kölcsönök forszírozása értelmetlenné vált, mert a segítségével szükségtelen dolgok, felesleges gyárak, lakások nőttek ki a földből. Olyasmi keletkezett, amelynek termékeire, amelyre nem volt fizetőképes kereslet.

A háttérben az állt, hogy az árupiaci termékek ára az elmúlt másfél évtizedben gyorsabban nőtt az átlagkereseteknél. Az új munkahelyek a rosszul fizetett állásokat kínáló szolgáltató szektorban jöttek létre. Egyre több fiatal kényszerül arra, hogy tovább tanuljon, mint aminek értelme lenne - ők nulla keresetű réteget alkotnak. Halogatják az esküvőt, a lakás-, autó-, háztartásigép-vásárlást stb.

A nyugdíjba vonulók számának növekedése tovább fokozza a kereslethiányos állapotot, akárcsak az, hogy az USA-ban a Fed megkezdte a hitelköltségek növelését. Kínában a lassuló növekedés fogja vissza a fizetőképes kereslet bővülését.

Nyomás az olajáron

Mostanra azonban mindez tartós problémává vált: az alacsony, sőt hanyatló átlagbérek nem képesek lépést tartani a nyersanyagok és az energiahordozók, ezen belül különösen az olaj egyre magasabb kitermelési költségével.

Ezért ha megszűnne a piaci túlkínálat - amelynek hátterében az áll, hogy a piaci pozíciójukat féltő termelők nem fogják vissza olajexportjukat, így óriási olajtartalékok halmozódtak fel, amelyet a tulajdonosaik szeretnének eladni -, akkor sem nőhetne tartósan a fekete arany ára.

Az átlagos munkavállalók ugyanis gyengécske keresletükből nem tudnak vásárolni, fedezet híján nem tudnak hiteleket felvenni, ezért nem tudnak erős közvetett keresletet teremteni a nyersanyagokra és az energiahordozókra.

Itt lehet a vége

A folyamat a korábban felvett hitelek bedőléséhez vezethet a fogyasztók és a vállalatok szintjén is. Az energiaiparban elbocsátások jöhetek - ahogy az elmúlt évben jöttek is -, és kormányok is bukhatnak, elsősorban az olajexportjukból élő országokban. Az USA-ban 2016-ban megtelhetnek az olajtárolók, ami vészeladásokat indíthat el.

Ahogy az áram ára nulla alá csökken az európai piacon, amikor az északi-tengeri szélerőművek nyáron ontják az elektromos energiát, miközben a kereslet szerény marad, úgy az fekete arany eladói is fizethetnek a vevőknek, ha bármi áron szabadulni akarnak terméküktől. Ez a lehetőség persze erősen teoretikus, de már az is sokat mond, hogy egyáltalán szóba kerülhet.