A legsúlyosabb gazdasági következménye lehet a Covid-19 járványnak, hogy a válságra válaszul adott jegybanki pénznyomtatás intézményesített eszközzé válik, amivel a független központi bankok is lényegében költségvetési, politikának alávetett intézményekké alakulnak– olvasható ki Tobias Adrian, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértőjének tanulmányából.

Általános válasz volt a 2020-as összeomlásra, hogy a jegybankok világszerte pénzt nyomtattak, eszközöket vásároltak végeláthatatlan mennyiségben, hogy mentsék, ami menthető, és megállítsák a sokkal nagyobb bajokat, gazdaságiból társadalmivá gyűrűző válságokat, államcsődöket.

Kapcsolódó

Ez azt is jelentette, hogy a jegybank a maga pénzteremtő eszközével a gazdaságpolitika társává, más olvasatban kiszolgálójává vált. Megváltoztak a szerepek, immár nem feltétlenül az árstabilitás, hanem a szélesebb körű válság kezelése lett egy időre a legfontosabb monetáris funkció.

Mint arra Adrian felhívja a figyelmet, és mint azt egy, jegybankárok részvételével tartott sajtóbeszélgetésen kifejtette, ha ez marad az új alapvetés, az nagy bajt jelent a jövőre nézve.

El kell oldani a jegybankot

A Covid-járvány okozta krízis alatt lényegében megvalósult a fiskális dominancia. Ez annyit tesz, hogy a költségvetési oldal, vagyis a mindenkori kormány dönt arról, mennyi pénzt nyomtasson a jegybank, és milyen kamatszintet állítson be, hogy az megfeleljen a gazdasági kormányzat által elképzelt finanszírozás pályának.

Márpedig a jegybanknak nem ez a funkciója, központi mandátuma az árstabilitás biztosítása, amit azért kell függetlenül tegyen, mert ez gyakran szembemegy a költségvetési oldal gazdasági vagy hatalmi, politikai érdekeivel.

Az IMF szerint most érdemes leporolni a régebbi alapelveket, és ennek fényében értékelni a továbbiakat:

  • Az eszközvásárlásoknak a jegybanki mandátum, az árstabilitás elérését kell szolgálniuk, és nem a kormány költségvetési megfontolásait.
  • Az államnak biztosítania kell a jegybank mögött a költségvetési támaszt, hogy az pusztán a mandátuma teljesítésére fókuszáljon.
  • A jegybanknak az eszközvásárlásait célszerű a másodpiacon bonyolítani, nem közvetlenül, lényegében rendelésre vásárolni az államtól.
  • A minél stabilabb lábakon álló költésvetés egyszerre szolgáltatja az államot, és így annak is kisebb a valószínűsége, hogy ismételten likviditásbővítésért kell előszedni a jegybankot.

Az a baj, hogy megszokják

Lesetja Kganyago, a dél-afrikai jegybank elnöke szerint az eszközvásárlások és hosszú távú fenntartásuk legnagyobb kockázata, hogy beépülnek a piaci várakozásokba. Országa a válság idején vásárolt államkötvényeket, erre szükség is volt az állam stabilizálása érdekében, miután Dél-Afrika finanszírozását több hitelminősítői visszasorolás is nehéz helyzetbe hozta.

Itt is az kell legyen a fő szempont, hogy a jegybank tisztázza a piaci szereplőkkel, hogy milyen célokkal jelenik meg a pénzeszközök vevőjeként. Dél-Afrika esetében egy komoly pénzpiaci instabilitás alakult ki a válsággal, ez az amit a jegybank elsődlegesen kezelni akart a jelenlétével.

Egy ilyen lépésnek egyéb hatása is van, leginkább a hozamok csökkenése. Ez a költségvetésre nézve kedvező hatás, egyben veszélyforrás is. Kganyago szerint az eszközvásárlás vagy a mesterséges likviditásbővítés huzamos fenntartása azt a képzetet teremti a mindenkori, költségvetést irányító politikai hatalomban, csakúgy mint a piaci szereplőkben, hogyha baj van, akkor úgyis közbelép a jegybank.
Ha válság van, pénzt nyomtat, ha kell, ebből a pénzből államkötvényeket vesz, és leviszi az állam finanszírozásának költségeit, ezek azonban a „háborús időkre” való megoldások.

Ezzel szöges ellentétben a jegybanknak azt kell az értésére adnia a piacnak, hogy a központi bank a mandátumát tartja elsődlegesnek. Az eszközvásárlás, vagy bármilyen egyéb rendkívüli intézkedés azért történt, mert egy jól beazonosított, súlyos piaci torzulásra kellett célzott választ adni. Ezzel az is együtt jár, hogy a jegybank az első adandó alkalommal és minél gyorsabban ki is vonul ezekről a kereskedési terekről, ahol amúgy semmi keresnivalója.

Béklyóvá lesz a bőség

A túlzott beavatkozásokkal, a szerteágazó eszközvásárlásokkal a jegybank lényegében saját mozgásterét szűkíti be – mondta Elvira Nabiullina, az orosz nemzeti bank kormányzója.

Oroszország egyike volt a kevés fejlődő országnak, ahol a válság ellenére nem kezdtek eszközvásárlásba. Helyette hagyományosnak tekinthető lépéseket tettek, a jegybank kamatot vágott, likviditást biztosított. Mindehhez erős támaszt jelentett, hogy a költségvetés jó helyzetben volt.

Nabiullina szerint tudatosan tartózkodtak az ezen túlmutató beavatkozástól, mivel ez a fiskális dominancia látszat kelthette volna, ami nagyban roncsolja a jegybank szavahihetőségét. Visszatekintve, az orosz jegybankban most is úgy látják, hogy a helyes utat választották.

A jegybankoknak a hasonló szintű beavatkozásokat tényleg csak akkor szabad elővennie, ha ez elkerülhetetlen, mert ha ezt amúgy is elvárja a gazdaság többi szereplője, akkor egy újabb válság esetén már nem maradnak új eszközei, és a meglévő eszközök sem fogják tudni ugyanazt a hatást gyakorolni, ami egy krízis kezeléséhez szükséges lenne.

Nem biztos, hogy a Covidból kell tanulni

Mint arra az IMF tanulmánya és egyre több közgazdász véleménye utal, mindenképp vizsgálni kell a Covid-19 okozta drasztikus gazdasági összeomlást, viszont ez a jelenség annyira különleges a gazdaságtörténelemben, hogy jó eséllyel hiba lenne messzire mutató következtetéseket levonni.

Carmen Reinhart, a Világbank vezető közgazdásza kiemelte, hogy a Covid okán a tagállamok 90 százalékában markáns gazdasági visszaesés és jövedelemcsökkenés volt, történelmileg visszatekintve ez legfeljebb a nagy világválsággal vagy a világháborúkkal összevethető.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a 2020-as drámai összeomláskor szükség volt a szertenyúló és hatalmas jegybanki válaszlépésekre, mostanra azonban az látszik, hogy a jövőre nézve meg kell fordítani a folyamatokat. Mivel annyira kirívó és annyira sokkszerű volt a Covid mint jelenség, ezért helyén is kell kezelni, nem szabad belőle a jövő döntéshozatalát befolyásoló, vagy megalapozó tanulságokat beépíteni az általános gyakorlatokba.

A bizalmat egy jegybanknak nehéz felépíteni, és könnyű elveszíteni, márpedig ha az eszközvásárlások beépülnek a gondolkodásba, akkor ténylegesen egy költségvetést kiszolgáló szervnek tekintik a piaci szereplők a jegybankot, és az egyes országokat, ahol ezek alapján nincs független monetáris döntéshozás is ennek megfelelően fogják finanszírozni.

Látszik, mennyire fontos, hogy a jegybankok hitelesek és hatékonyak legyenek, jól tudják kezelni a piaci folyamatokat, miután mindenhol megjelent a magas és tartósnak ígérkező infláció. A kérdés a fejlődő piacok esetében azért is különösen fontos, mert míg egy vagyonosabb ország lakosságát több úton támogathatja, az inflációból adódó megélhetési és élelmezési kérdések aránytalanul nagy terhet rónak a szegényebb országokra, ahol még fontosabb, hogy egy hiteles jegybank tudjon kellő hatékonysággal fellépni az elszálló árakkal szemben.