Az európai kontinenstől kezdve az Egyesült Királyságon át az Egyesült Államokig az utóbbi hónapok egyik slágertémája a régen látott magasságokba szökött infláció volt. A 4-6 százalékos pénzromlás lehetetlen helyzetbe hozza a központi bankokat: meg kellene jósolniuk, hogy ez csak átmeneti vagy tartós jelenség lesz-e. A Fed és az Európai Központi Bank az előbbire szavaz, nem szigorítja a pénzügyi feltételeket, amivel azt kockáztatja, hogy az áremelési várakozások beépülnek a cégek döntéseibe és a béremelési elvárásokba, ami tartóssá teszi a hirtelen jött inflációt.

Eközben az ázsiai jegybankok kényelmes helyzetben vannak: az infláció nem vagy alig nőtt, így nem kell madárjóslásra alapozniuk monetáris politikai döntéseiket – derül ki a Financial Times cikkéből. Kínában az éves infláció 1, 5 százalék volt az elmúlt időszakban, Japánban, ahogy az lenni szokott a korábbi évtizedekben, lényegében nulla, Ausztráliában ugyan három százalékkal mentek feljebb a fogyasztói árak, de maginfláció 2,1 százalékos, ami a jegybank inflációs céljának alja. Csak két országban, Srí Lankán és Pakisztánban jegyeztek fel a nyugati világban tapasztalt ötszázalékos pénzromlást.

Pedig az ázsiai gazdaságok és rengetek energiahordozót importálnak, így ezek drágulása ott is érzékelhető volt, akárcsak a többi nyersanyagé. A brit üzleti lap szakírója, Robin Harding szerint minderre a „csodára” egyszerű a magyarázat: az ázsiai országok jobban kezelték a koronavírus-járványt, mint az USA vagy az európai államok. Ennek köszönhetően sikerült elkerülniük a lezárásokat, vagy teljesen (mint Dél-Koreában), vagy időben és térben korlátozva (mint Kína vagy Tajvan esetén), vagy addig halogatták a durvább beavatkozást, amíg 2021 közepén széles körben elérhetővé váltak a vakcinák (mint Új-Zélandon).

Nem voltak rángások

A kereslet oldalán ez azt jelentette, hogy elmaradtak a fékezések és a gyorsítások a fogyasztásban, amiket az újabb és újabb zárások és nyitások okoztak Európában és Észak-Amerikában. Ezért az ázsiai fogyasztók nem érezték úgy, hogy azonnal szükségük van egy szobai futógépre, vagy le kell cserélniük az elektronikus eszközeiket, vagy hogy egybe kell kötniük a távmunkát egy jó kis lakásfelújítással, ami mind egyszerre jelentkezett piaci keresletként. Emellett az ázsiai emberek óvatosabbak. Jellemző, hogy Japánban, ahol a háztartások 40 százalékát a nyugdíjas korúak adják, hiába vannak túlnyomó részben beoltva, nem tértek vissza a korábbi fogyasztási szintjükhöz.

És a kisebb hullámzás a kereslet oldalán azt jelenti, hogy a kínálatnak nem kell ehhez alkalmazkodnia. Ráadásul Ázsia hasznát látta, hogy az elmúlt évtizedekben a világ műhelyévé vált, így lényegében minden, amire az embereknek feltétlenül szükségük van, helyben elérhető. Friss kutatásokból kiderül, hogy miközben egy Európába induló konténer költsége az ötszörösére nőtt az elmúlt másfél évben, Ázsiában belül csak kétszeres volt a növekedés. Miután a kínai és a dél-koreai autógyártók közel vannak a chipgyártó cégekhez, el tudták érni, hogy kapjanak elég mirochipet, így nem zuhant meg az új autók kínálata és alig emelkedett az áruk. Eközben az USA-ban két számjegyű volt a szalonokban a drágulás.

Megtartották a munkaerőt

Az egyik legnagyobb különbség a világ két vége között, a munkaerő-ellátás. Az USA-ban a járvány kitörésére nagy elbocsátásokkal válaszoltak a cégek, sokan maguk léptek ki, mert nem tudták megoldani a gyerekeik elhelyezését az iskolabezárások idején, mások a munkahelyen elkapható fertőzés elől menekültek a felmondásba. Ennek aztán a fellendülés megindulásakor munkaerőhiány és béremelkedés lett a vége. Eközben Ázsiában nincs jele az utóbbinak. Ausztráliában és Új-Zélandon rekordon áll a foglalkoztatás.

Miután nem kell tartaniuk az inflációtól, az ázsiai központi bankok tovább pátyolgathatják a gazdaság kilábalását. Amelyek kamatot emeltek közülük, például Új-Zélandon és Dél-Korában, azok azért tették, mert a teljes foglalkoztatás mellett a gazdaság túlfűtötté válásától tartanak. Az ausztrál jegybank bejelentette, hogy nem készül növelni a hitelköltségeket 2022-ben, a Bank of Japan ugyanígy látja a közeljövőt.

Európában és Észak-Amerikában ezzel szemben azzal kell számolniuk a jegybankoknak, hogy ha el is csendesül a járvány, a válság kezelésének romboló hatása nem feltétlenül múlik el. Az inflációval egy ideig számolniuk kell, a legrosszabb esetben makacsul megmaradhat, miközben az elkerülhetetlenné váló kamatemelések miatt a gazdasági növekedés lefékeződik, és ezzel visszatér az 1970-es évek rémes stagflációja.