Nemcsak Magyarországon, de globálisan is komoly problémákat okoz a gazdaságban az infláció, amelyet a kisebb és nagyobb jegybankok kétségbeesett kamatemelésekkel igyekeznek kordában tartani.

Itthon a pénzromlás üteme a várakozások szerint elérheti év végére a 12,3 százalékot is és ezen vajmi keveset segíthet a Magyar Nemzeti Bank kétségbeesett kamatemelése, legyen az 185 vagy akár 200 bázispontos. Az amerikai jegybank is komoly szigorítási ciklusba kezdett, júniusban már 75 bázispontot emelt irányadó betéti kamatán és a várakozások szerint az 2023-ban 3 százalékra is emelkedhet.

A jegybankok elsődleges feladati közé tartozik globálisan a pénz értékállóságának megőrzése, azaz az infláció elleni harc, pontosabban az infláció mérsékelt, a gazdasági kiegyensúlyozott növekedésének megfelelő mederben tartása.

Szélmalomharc

Ugyanakkor vannak olyan közgazdászok, akik szerint a jegybankok szélmalomharcot vívnak, a hosszabb távú inflációs trendeket ugyanis nagyon gyakran olyan elemi, a globális gazdaság egészére hatással lévő folyamatok határozzák meg, amelyekre a jegybankoknak nagyon kevés, vagy inkább semmilyen ráhatásuk sincsen - hívja fel összefoglalójában a figyelmet a Bloomberg.

A globalizáció ereje

Ezek közül az erők közül az egyik legfontosabb a globalizáció, s ennek megértése elég sok tanulsággal szolgálhat annak megértésére, hogyan alakulhat majd a jövő.

Harold James, a Princeton University gazdaságtörténésze azt vizsgálta, hogy milyen kapcsolat van az infláció és a globalizáció hosszabb távú alakulása között. A professzor írásában utalt arra, hogy nem ő az első, aki ezzel a témával foglalkozik. Már jóval korábban, 2005-ben Alan Greenspan egykori Fed elnök kifejtette, szerinte a 70-es évek inflációs sokkját követő, alacsony inflációval és volatilitással jellemzett időszak sokkal inkább volt köszönhető a globalizáció térhódításának, semmint a jegybankárok kompetenciájának.

Szerinte a nemzetközi kereskedelem növekedése azt eredményezte, hogy egyre több gazdaság lett kitéve kemény nemzetközi versenynek, s ugyanakkor tudta kihasználni saját komparatív előnyeit. Ő úgy látta, hogy egyre több hazai - értsd amerikai - termék lett kitéve a kereskedelmi partnerek által támasztott versenynek és igaz volt ez egy csomó szolgáltatásra is, ami lenyomta ezen termékek és szoláltatások árait.

Greenspan hipotézisét annak idején számos kritika érte, amely bizonygatta, a globalizációnak semmilyen hatása sincs az inflációs folyamatokra. James szerint azonban ezek a kritikák jórészt a rövidtávú hatásokat vizsgálták, s nem foglalkoztak a hosszabb periódusokon keresztül érvényesülő folyamatokra. Szerinte a a tőke, a munkaerő és a javak nemzetközi áramlásának igenis megvan az az ereje, amely ellenőrzés alatt tudja tartani az inflációt, csak idő kell ezek érvényesüléséhez.

Már volt ilyen a XIX. században

A professzor erre példaként a XIX. századi eseményeket hozza fel. Az 1840-es években Anglia és sok más ország is komoly élelmiszerhiánnyal küzdött. Az inflációval és az erre adott helytelen válaszok tömkelegét követően végül feloldották az olcsóbb külföldi élelmiszer behozatalára vonatkozó korlátozásokat. A nemzetközi kereskedelem könnyítésével párhuzamosan könnyítették a bevándorlási szabályokat is s eközben az aranystandard bevezetése megkönnyítette a tőke nemzetközi áramlását is.

Ennek eredményeként az 1870-es évektől kezdve egy olyan korszak köszöntött be az nyugati világban, amelyet a relatíve szabad kereskedelem, a bevándorlás mindössze enyhe korlátozása és a szinte teljesen szabad tőkeáramlás jellemzett. Ennek a kornak az első világháború vetett véget. Jellemzője volt, hogy az infláció ebben a korszakban ott alacsonyan maradt, sőt, jó néhány ország enyhe deflációt regisztrált.

Az első világháborút követően ez a rendszer szétesett és évtizedeken keresztül sem sikerült darabjait ismét összeilleszteni. A professzor szerint a globalizáció újabb ciklusa a 70-es években. Olajválság, ennek következtében emelkedő infláció, az infláció miatt pedig a globalizáció erősödése, hogy a hiányt enyhíteni lehessen és utána egy hosszabb dezinflációs periódus. A 91. század közepén tapasztalt folyamatok megismétlődtek - véli James.

A globalizáció ezen hullámának számos egyedi jellemzője volt. Ilyen volt például az olajtermelő országok által felhalmozott tőke nemzetközi áramlása, a nemzetközi tőkepiacok kiépülése, a szinte teljesen sztenderdizált hajókonténerek elterjedése és a globális ellátási láncok kiépülése.

Nem a jegybank törte le az inflációt

Ennek fényében más megvilágításba kerül természetesen Paul Volcker, a Fed 1980-as években regnáló legendás elnökének tevékenysége is. Ő volt az, aki jelentősen emelt az amerikai kamatszinten az infláció megfékezése érdekében. Azonban, amikor 1979-ben átvette hivatalát, pont akkor tetőztek a globalizáció fent említett erői és értek el egy kritikus tömeget. Míg 1970-ben a globális kereskedelem értéke a globális GDP 9,5 százalékát tette ki, addig ez az arány egy évtizeddel később már 15 százalék volt. A nyolcvanas években közben a globalizáció csak erősödött, majd jött a hidegháború vége, ami szintén ezt a folyamatot erősítette és Kína 2001-es felvétele a WTO-ba, a világkereskedelmi szervezetbe.

Az ezt követő 20 évben az infláció ellenőrzés alatt maradt, s a 2008-as pénzügyi válságot követően is jobban aggódtak a döntéshozók a deflációs folyamatok, semmint az infláció miatt. A globalizáció azonban nem tartott örökké. A korábbi ciklusban az első világháború kirobbanása vetett neki véget, a mostani ciklusnak elnyújtottabbnak tűnik a végjátéka.

Miután a pénzügyi válságot követően egyre több közgazdász kezdett el a termelés hazahozatala mellett érvelni megérkezett Donald Trump, aki kirobbantotta a kereskedelmi háborút és elkezdte lebontani a nemzetközi rend alapjait. Az Egyesült Királyság 2020-ban kilépett az Európai Unióból,  majd jött a koronavírus-járvány és vele együtt a globális ellátási láncok összeomlása majd az Ukrajna elleni orosz háború.

Egy korszak véget ér?

E fejlemények ugyan nem ugyanazon okok miatt következtek be, azonban mindegyik egy irányba hat. Egyre jobban lerombolják azt a finoman hangolt szerkezetet, amivé a globális gazdaság alakult az elmúlt 50 év folyamán - írja a professzor.

Így elképzelhető, hogy a jelenlegi inflációs nyomás végül mégis átmenetinek bizonyul. Azonban a múlt példája azt mutatja, ha tovább folytatódik a globalizáció lebontása, akkor a stabil alacsony árak korszakának is búcsút lehet mondani.