A közvélemény-kutatói intézetek megint csúnyán felsültek. Nem először az elmúlt két évben. Hillary Clinton demokrata jelölt sima győzelmét jósolták az amerikai elnökválasztáson, ám republikánus ellenfele, Donald Trump nyert a győztes mindent visz elvének érvényesülése miatt meglehetősen simán.

Eltelt néhány nap, és a közvélemény-kutatóknak már van pár ötletük arra, mi okozta kínos tévedésüket - derül ki a Politico összefoglalójából. Először úgy tűnt, ez az a katasztrofális hiba, amelytől évtizedek óta félünk, ám talán ennél kisebb gondról van szó - véli Jon Cohen, a SurveyMonkey közvélemény-kutató intézet elnökhelyettese.

Hibasorozat

Azért ez a megállapítás egy kicsit szépíti az iparág helyzetét. Az elmúlt évek ugyanis számos csúnya tévedést hoztak. A közvélemény-kutatók három százalékponttal alábecsülték a Barack Obama győzelmét a 2012-es elnökválasztáson és a valóságosnál sokkal rosszabbnak várták a republikánusok szereplését a 2014-es időközi kongresszusi választásokon.

A tengeren innen sem jobb a helyzet. A 2015-ös nagy-britanniai parlamenti választások előtt szoros eredményt jeletek előre, ám a toryk simán laposra verték a Munkáspártot.

Az idén júniusi függetlenségi népszavazás előtt jobban szerepeltek: egy-két héttel a referendum előtt számos felmérés jelezte a Brexit-pártiak előretörését (csak senki, még a Leave-kampány vezetői és a fogadóirodák fogadói sem hittek ezeknek az eredményeknek - a szerk.)

Mi okozta a tévedést?

Áttekintve az exit pollokat - amelyeket nem szokás különösebben pontosnak tekinteni, de most világosan előre jelezték Trump néhány órával később bekövetkező váratlan győzelmét - három ötletük támadt a szekértőknek arra, mit okozhatta a "vesztüket". Az utolsó pillanatban döntők és a rejtőzködő Trump-pártiak voksai, illetve a részvétel eltolódása a vidék javára.

Az utolsó pillanat

Könnyen lehet, hogy részben azok mozdították el az eredményt a republikánus jelölt javára, akik az utolsó napokban döntötték el, hova teszik az X-et. Országos szinten nincs különbség. Tíz százalékkal többen döntöttek Trump mellett azok, akik az utolsó hónapban és öt százalékkal azok, akik az utolsó héten döntöttek.

Ugyanakkor Clinton öt százalékkal vezetett azok körében, akik már október előtt tudták, mit fognak csinálni a szavazófülke magányában. Mivel ezek az emberek adják a választók túlnyomó többségét, öt százalékuk akár több szavazót is jelenthet, mint a később döntők 10 és 5 százaléka együtt.

UFO-k

Egyes államokban azonban kiugróan szerepelt Trump, s mivel a választás nem arányos, hanem - két államot kivéve - a győztes mindent visz elvén alapul, ennek nagy a jelentősége.

Wisconsinban 59-30 százalékra, Pennsylvaniában 54-37-re, Michiganban 52-37-re győzött Clintonnal szemben azok körében, akik az utolsó héten döntöttek arról, kit támogatnak. (Ez felidézi a szakértők fejében azt az örökigazságot, miszerint az utolsó pillanatban döntők többsége a hatalmon lévő párt ellen szavaz.)

Eközben Wisconsinban például az összes közvélemény-kutató utolsó felmérése egy héttel a szavazás előtt készült, ami önmagában megvezethette a közvélemény-kutató intézeteket. Az exit pollok szerint azonban van a szavazói viselkedésnek egy olyan része is, amit csak misztikus okokkal, esetleg az UFO-közbeavatkozásával lehet magyarázni.

Miért ide és nem oda?

Az utolsó pillanatban döntő szavazói csoport tagjai egyfajta pálforduláson mehettek át néhány nap, óra vagy perc alatt, vagy a kezük máshova húzta az X-et, mint ahova az eszük akarta. Trump ugyanis úgy nyerte meg a többségüket, hogy a felmérések szerint ebben a csoportban többen vélekedtek jobban Clintonról, mint róla. Az előbbi "tetszési indexe" 42, az utóbbié 39 százalék volt.

A szavazáson részt vevők kiugróan nagy aránya, 20 százaléka nyilatkozta azt, hogy mindkét jelöltről rossz véleménye van. Ez két versenyző múlja és a durva kampány ismeretében érthető. Az viszont már kevésbé, hogy ezek közül miért választották végül sokkal többen inkább Trumpot, mint Clintont. Az egyötödnyi szavazó fele voksolt végül az előbbire, míg csak 29 százalékuk az utóbbira.

Rejtőzködő "trumpisták"

Nem kell atomfizikusi diploma annak feltételezéséhez, hogy a nagy tévedés hátterében olyan szavazók is állhatnak, akik mást mondanak a közvélemény-kutatóknak, mint amit később tesznek.

Az ebből fakadó eltérítő hatás kiderítéséhez ismét az exit pollok adnak segítséget. Ezek szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül többen szavaztak Trumpra, mint ahányan ezt a szándékukat elismerték a megkérdezések során.

A kampány alatt mindenki arról beszélt, hogy mit fognak tenni a középfokú végzettségű fehér nők és férfiak. Mindkét csoportban hagyományosan erősebbek a republikánusok, de sokan úgy vélték, hogy Trump nőkre tett megjegyzései elidegenítik tőle az előbbieket. A számok alapján úgy tűnik, ez sem történt meg: Clinton úgy szerepelt a nők körében, mint Obama négy évvel ezelőtt.

Azt mindenki biztosra vette, hogy a magasan képzett emberek között jelentősen vezet az intellektuálisabb, racionálisabb demokrata jelölt. Úgy tűnik, ez a vélekedés a kollektív tévedések kategóriájába tartozik.

Hagyjanak békén!

Nem feltétlenül arról volt szó, hogy a telefonos felmérésekben megkérdezett felsőfokú végzettségűek közül sokan hazudtak, hanem arról, hogy fel sem vették a telefont. Ha az ilyen választókból sok van, az alaposan eltérítheti a valós eredményt a mérttől.

A közvélemény-kutatások jelentései ugyanis arról szólnak, hogy mit mondanak azok, akik azt ígérik, hogy elmennek szavazni. És ezzel összefüggésben még valami eltéríthette a végeredményt a mért eredménytől, nevezetesen a szavazási hajlandóság megoszlása.

Az exit pollokból levonható első tanulságok szerint a vidéki térségekben nagyobb volt a szavazási hajlandóság, mint amit a közvélemény-kutatások mutattak. Mivel ez a réteg a republikánus jelölt bázisa, a mértnél erősebb szavazási kedvük szintén azzal járhatott, hogy Trump jobban szerepelt a vártnál.