Nem is olyan régen sokan úgy gondolták, hogy a brexit csak a kezdete annak, hogy sok EU-tagállam szépen sorban elhagyja az uniót. A brit függetlenségi népszavazás után úgy tűnt, Marine Le Pen Franciaországban és Geert Wilders Hollandiában hasonló útra vezetheti országát. A brit Daily Express 2016 októberében azt írta: Európa bajban van, tagországai egymás után készülnek népszavazást tartani függetlenné válásukról.

Doland Trump megválasztása az Egyesült Államok elnökévé az egekbe lökte a brexiterek bizakodását abban, hogy az Egyesült Királyság saját szabadkereskedelmi egyezményt köthet az USA-val. Trump rá is erősített erre azzal a kijelentésével, hogy nagyon tetszene neki egy ilyen megállapodás. Matteo Salvini az olasz szélsőjobboldali Liga vezetője idén februárban mondta azt, hogy az EU süllyed, mint a Titanic. Miután a kormány tagja lett, sokan tőle várták, hogy megadja a kegyelemdöfést az uniónak.

Viri a varázslat

Azóta azonban mintegy varázsütésre eltűnt ez a kockázat - kezdi cikke érdemi részét e felvezetés után Simon Kuper a Financial Timesban. Szemben az uniós témákkal foglalkozó kollégáival ő nem politikai szakíró, hanem sportújságíró, számos foci témájú könyv szerzője. Mondanivalójának lényege: azért vált a közhangulat EU-pártivá, mert egy valamit ma már nagyon jól látni: a brexit kudarc lesz. Mármint abban az értelemben, hogy a britek rosszabbul fognak élni utána.

A brit kilépést megelőző belpolitikai csatározás önmagában olyan, mint a legrosszabb viccesnek szánt szappanopera. A robotszerű központi figura (Theresa May miniszterelnök) folyamatosan csatázik egy csapat mániákusan függetlenségpárti csodabogárral, soha véget nem érő bürokratikus érveléseket hallunk, miközben az ügyek intézése alig mozdul előre.

Valami történt

Július elején valami történt. A kormány szűkebb kabinetje összeült a miniszterelnök vidéki házában, és eltemette a kemény brexit lehetőségét. Ez sok volt a brexitereknek, akik arról álmodnak, hogy a független Egyesült Királyság a világ minden országával csodálatos kereskedelmi megállapodásokat fog kötni.

A kormány számos tagja lemondott, miközben a brexitereknek még saját párjukon, a konzervatívokon belül sincs többségük, még ha erős és főként hangos kisebbséget alkotnak is. Ráadásul az az ország (az USA), amelyiket a britek legkedvesebb jövendő gazdasági partnerének képzelnek, éppen azzal van elfoglalva, hogy kereskedelmi háborút indítson a világban.

Nevetséges lehetőségek

Ezért aztán a következő lehetőségek állnak az Egyesült Királyság előtt. 1. Puha brexit, amelyben az ország majdnem minden uniós szabálynak engedelmeskedik, még fizet is ezért, miközben nincs beleszólása az EU döntéshozatalába. Ezt nevezik a brexiterek gyarmati státusnak. 2. Nincs válási megállapodás, aminek következtében sorok alakulnak ki a határon, a repülőgépek EU-s leszállási engedélyek híján a földön maradnak, a Royal Air Force osztja az élelmiszer- és gyógyszerfajadagokat. 3. Nem lesz brexit.

Egy valami közös ebben a három lehetőségben: Nagy-Britannia megszégyenül. A brexiterek Theresa May miniszterelnököt és az EU-t fogják okolni, az Európa-pártiak a brexitet, de abban egyet fognak érteni, hogy ez szégyen. Így aztán csak azok fognak ragaszkodni a 19. századi állami szuverenitás eszméjéhez, azok fogják továbbra is támogatni a brexitet, akik tényleg nagyon elvakultak és gazdaságilag inaktívak, így nem érzik a változások káros következményeit. Szóval nyugdíjasok.

Nem példa nélküli

És a brexit kudarca csak egy nagyobb dráma egyik epizódja. Görögországban a 2015 elején hatalomra került baloldali Sziriza párt megpróbálta újratárgyalni a csődben lévő országnak nyújtott uniós mentőcsomagot, ami teljes kapitulációval végződött. Az ok: a görögök ragaszkodnak az euróhoz, nem akarják vissza a drachmát. Az idén összeállt olasz kormány szintén nem beszél már az euróövezet elhagyásáról, miután az ország államkötvényeinek hanyatlása megmutatta nekik, mivel járna ez.

Még az egyik legismertebb euroszkeptikus politikus, a francia Le Pen is arról értekezett a minap, hogy javíthatunk az emberek életén úgy is, hogy nem lépünk ki az EU-ból vagy az eurózónából. Mint mondta, azért beszél most így, mert hallgat a franciákra.

Szárnyal az EU

És nincs egyedül. Az Európai Bizottság 27,6 ezer európai megkérdezésén alapuló áprilisi felmérése szerint 1983 óta nem volt olyan népszerű az EU az Európában élő emberek körében, mint most. (Bár egy hasonló eredményt hozó felmérés, amelyet az Európai Parlament rendelt meg, erős elitellenességet is mutat: az emberek nagy többsége szerint az új politikai erők hozhatják el azokat a változásokat, amelyekre országuknak szüksége van - a szerk.)

A brexit miatt sok fiatal brit fanatikus Európa-párti lett, olyan elkötelezett EU-támogató, amilyennel azelőtt nem találkozhattunk a szigetországban - írja az FT cikkírója. Trump tökéletes külső ellenségként erősít rá az európaiak összefogási készségére, amikor ellenségnek minősíti az EU-t.

Úgy tűnik az Európai Unió olyan, mint a kapitalizmus: lehet szeretni vagy utálni, de nélküle nem tud működni a világ.

A fotó forrása: AFP