Naftali Bennett, a két éve alapított izraeli Új Jobboldal párt vezetője május utolsó hétvégéjén bejelentette, hogy elhatározásra jutott. Mivel nem lehet összehozni egy tisztán jobboldali kormányt, csatlakozik Yair Lapidhoz, aki a centrista Van Jövő párt élén egy nyolc pártból álló koalíciót akar létrehozni a „változás” érdekében. A nyolc párt lefedi az izraeli politikai spektrumot a szélső jobbtól a szélső balig. A pálfordulásra adott reakciók borítékolhatók voltak – írja az enyhén szólva színes pártkoalíció megválasztási és túlélési esélyeit firtató cikkében Haviv Rettig Gur, a The Times of Israel szakszerzője.

A baloldalon a koalíció részeként a kormányra kerülés esélye sok év kihagyás után lelkes kommenteket szült, míg a jobboldalon megszólaltak az „árulót” kiáltó hangok. Benjamin Netanjahu szerint, akinek megbuktatása a koalíció célja, a Bennett-Lapid kormány nem lesz demokratikus, hiszen háttéralkukban születik. Tőle nem szokatlan túlzással úgy látja, hogy a két politikus ugyanolyan, mint a saját népére lövető Bassár el Aszad, Szíria elnöke. Nincs még egy olyan izraeli politikus, aki olyan heves érzelmeket kelt, mint – az egyébként Orbán Viktor miniszterelnökkel hosszú ideje jó viszonyt ápoló - Netanjahu, ezért illenének a bukásához a heves érzelmek.

Kapcsolódó

Egy olyan koalíció jöhet létre, amely semmilyen más körülmények között nem alakulhatna meg. Semmi sem hozhatna össze olyan egymással szemben álló politikai erőket és politikusokat, ha nem lenne az a mindent felül író közös vágyuk, hogy véget vessenek Benjamin Netanjahu tízéves kormányzásának. Nem volt példa Izrael történetében ilyen sok pártból álló koalíciónak, és még ha sikerül kis felállnia, akkor is minimális, a 120 tagú törvényhozásban 61 fős többsége lesz. Kérdés, hogy a szembenállás Netanjahuval elég összetartó erőt ad-e a koalíció túléléséhez.

Két feltétel

A publicista szerint két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a rendkívüli kormányzási kísérlet sikerüljön. Az egyik, hogy az iszlamista Ra”am pártot ne tántorítsa el a koalíciótól az arab-zsidó ellentétek kiéleződése akár az utcán, akár azért, mert nem fér meg a koalíció jobboldali bástyáját alkotó politikai erőkkel, amelyek támogatják az zsidó letelepedés bővítését Izraelben.

A koalíciót ugyan Bennett vezetheti az első két évben, ám az agy ebben a társaságban Lapid, aki a háttérből irányíthat. Az eddigi háttértárgyalásokon egyebek mellett azzal keverte a lapokat, hogy elkezdte szétosztani a reménybeli kormány tárcáit, mégpedig abban a szellemben, hogy távol tartsa egymástól az össze nem férő feleket.

Azokat a minisztériumokat, amelyek egymásnak ugraszthatnák a Ra”amot és a jobbosokat, így védelmi és a közbiztonsági tárcát a balközépnek, ígérte. Az előbbit Beni Gancnak, a centrista, liberális Kék és Fehér pártszövetség vezetőjének az utóbbit a Munkapártnak. A keményvonalas jobboldali Yamina pártszövetség egy befolyás nélküli tárcára számíthat, amit a koalíciós tárgyalásokon részt vevők „letelepedési minisztériumként” emlegetnek.

A nagy csavar

A második feltétel, aminek teljesülnie kell a sokpárti koalíció fennmaradásához, egy még ennél is agyafúrtabb számítás. Lapid arra játszik, hogy ha egyszer a koalíció feláll, és kormányozni kezd, akkor azok az ortodox haredi zsidókat képviselő pártok, amelyek eddig Netanjahu Likud pártjával együtt kormányoztak, csatlakozni fognak hozzá. Ezt azért tennék meg, mert az állami támogatásból szerzik a pénzügyi forrásaikat, és a kormányból kikerülve messze lesznek a pénzcsaptól.

Hogy ösztönözze az ortodox pártokat, Lapid a pénzügyminisztériumot, a Galilea és Negev fejlesztéséért felelős tárcát, illetve a parlamenti pénzügyi bizottságának vezetését – azaz a számukra különösen fontos posztokat - a velük a legkeményebben szemben álló, szekuláris nacionalista pártnak, a Jiszráél Béténunak ajánlotta fel. A pénzügyi tárcát a párt elnöke Avigdor Liberman vezetheti, aki azzal kampányolt a választáson, hogy az ortodox zsidó pártok politikusait szemétdombra kell hányni.

Ha nem jön be

Igen nagy az esélye annak, hogy ez a két feltétel nem teljesül, azaz nem tart ki az arab párt és a letelepedést pártoló politikusok közti enyhülés és a haderi zsidók pártjai sem csatlakoznak a nyolc párt koalíciójához. Az utóbbiak vezetői nyíltan arról beszélnek, hogy jól jöhet egy kis ellenzéki lét, hadd érezzék az szavazóik, hogy ha nincsenek a kormányban az ő személyükben a képviselőik, akkor elapadnak a lakóhelyüket támogató kormányzati pénzek.

Az új Bennett-Lapid koalíciónak, ha végül feláll, mindenekelőtt az elszántságát kell bizonyítania arra, hogy képes stabilan kormányozni. Ezzel éreztetheti az ortodox pártokkal, hogy négy évig kitarthat, és annyit talán nem érdemes várniuk arra, hogy esetleg újra az állami húsosfazék közelébe kerüljenek. Bennett és Lapid nagy hazárdjátékba kezdett, vékony jégen jár, de nem felelőtlenül kísérleteznek. A The Times of Israel publicistája úgy látja, tisztában vannak az előttük álló kihívással.