Több mint egy évtizede igyekszik Izrael leszerelni a Hamász militáns palesztin csoportot, amelyet Izrael, az USA és az EU terrorszervezetnek tart. Beszorította a szervezetet a Földközi-tenger és Izrael közé szorult Gázai övezetbe, három háborút vívott ellene és kicentizett játékot játszva Egyiptommal, illetve Katarral kitalálta, hogyan szerelhetné le ellenfelét, egyebek mellett lehetővé téve a palesztin halászoknak, hogy a tengeren halásszanak, illetve növelve a szegény régió elektromos ellátásának óráit.

Volt egy kimondatlan feltételezés az izraeli vezetés körében: a békességre békesség lesz a válasz – mondta a Financial Timesnak Shaul Shay hírszerzési szakértő, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanács korábbi vezetőhelyettese. Látván a hét éve nem tapasztalt összecsapásokat a felek között az elmúlt napokban, Shay úgy véli, hogy most ennek a hamis feltételezésnek isszák a keserű levét. Az izraeli katonai vezetésben egyre erősebb az a meggyőződés, hogy a Hamász arra használta fel a két fél 2014-es háborúja óta eltelt időt, hogy kritikus mennyiségű rakétát és más fegyvereket halmozzon fel.

QP | Quality Placement

Izraeli becslések szerint a gázai militánsok 20-30 ezer rakétát és aknavetőlőszert raktároztak be, amelyeket főként saját maguk építettek az övezetben lévő sufnikban. Ezzel egy kis európai ország hardverét hozták össze, úgy, hogy rakétáikkal Izrael minden sűrűn lakott részét el tudják érni. Nem elhanyagolható sufnifegyvergyártó kapacitásuk van, amelyben iráni és más tervek, illetve tanácsadás alapján építik a rakétákat. Képesek voltak egy nap alatt egymást követő sortüzekben ezer rakétát kilőni Izraelre.

Másodlagos hatás

Ezek az eszközök meglehetősen durvák, és a rettenetesen sokba kerülő izraeli rakétaelhárító rendszer a 90 százalékukat megsemmisíti, de másodlagos hatásként meglehetősen felzaklatják az ország megtámadott lakóit. Tudom, hogy nem veszélyesek, mégis megrémülök tőlük – mondja Alizza, egy Tel-Avivban dolgozó tanár, aki két gyermekével lakásuk bunkerszobájában vészeli át a rakétacsapásokat.

Az izraeli hadsereg persze légicsapások százaival válaszolt, részben felfegyverzett drónok segítségével, és sikerül likvidálnia a Hamász néhány jelentős vezetőjét is. Emellett számos rakétaindító helyet eltöröltek a föld színéről. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az izraeli politikai és katonai vezetést meglepte a Hamász támadása.

A palesztin szervezet május 10-én jelentette be, hogy rakétatámadást indít válaszul arra, hogy az izraeli biztonsági erők nem vonultak ki a Templom-hegy területéről és a szintén Kelet-Jeruzsálemben lévő, jelentős részben palesztinok lakta Sejk Dzsafrából, ahonnan több palesztin családot ki akarnak telepíteni, egy régi bírósági ingatlanvitára hivatkozva.

Halvány eredmény

A válaszcsapással az a gond, hogy az az emberveszteség ellenére nem okoz nagy kárt a Hamásznak. Nem sok minden van, amit elveszíthetnek – mondja Mkhaimar Abusada, az gázai Al-Azhar Egyetem politológus professzora. Néhány épület lerombolása vagy a kiképzőtábor elbombázása nem kerül sokba a Hamásznak. Ez rávilágít arra, hogy hiába van lehengerlő katonai fölényben az izraeli hadsereg, nem tudta felszámolni a terrorszervezetet.

A 2014-es háborúban 2000 palesztin és 73 izraeli halt meg. Miután a 67 napos összecsapás véget ért, a Hamász kijelentette, hogy győzött, az izraeliek pedig úgy vélték, elég kárt okoztak a militáns csoportnak ahhoz, hogy legyen néhány nyugodt évük. Shay szerint Izrael csak úgy tudja féken tartani a Hamászt, ha megváltoztatja eddigi stratégiáját, és megelőző csapásokkal lerombolja annak katonai létesítményeit. Még akkor is, amikor viszonylag nyugodtan néznek farkas szemet a felek. Ha nem ezt teszik, azaz marad a nyugalomért-nyugalmat elvárása, az a Hamász malmára hajtja a vizet, mert lehetővé teszi, hogy fű alatt fegyverkezzen.