Akármilyen erőteljes nyomást gyakorol is az Egyesült Államok diplomáciája az Egyesült Királyságra annak érdekében, hogy rendezze a vitáját az úgynevezett északír protokoll ügyében az EU-val, úgy döntöttek, hogy a G7 csúcstalálkozóját nem fogják a nézeteltérések kiteregetésével kezdeni – írja Partick Wintour, a Guardian külügyi szakírója. Mivel Észak-Írország az ír-északír határ szabad átjárhatósága érdekében az EU vámuniójában és egységes piacán maradt, miközben Nagy-Britannia független vámrezsimbe került, az Egyesült Királyságban belső vámhatár alakult ki az Ír-tengeren. Ezen a 2019-es EU-brit brexitmegállapodás értelmében az EU megbízásából a brit hatóságoknak kell lefolytatniuk a vámellenőrzéseket.

Ez az északír protokoll, aminek érvényesítését a brit fél halogatná, az EU viszont máris érvényesítené. A nézeteltérés azzal fenyeget, végül az ír-északír határ mégis valós választóvonallá válhat, ami felborítaná az 1998-as nagypénteki egyezményt, amely előírja, hogy a határnak jelképesnek kell maradnia. Ez ír protestánsok és katolikusok közti kompromisszum, a megbékélés alapja.

QP | Quality Placement

Joe Biden amerikai elnök, aki büszke katolikus ír származására, ezt az elmúlt hetekben elfogadhatatlannak minősítette, és voltak olyan várakozások, hogy a G7 csúcsot megelőző találkozójukon megdorgálja Boris Johnson brit miniszterelnököt az ügy miatt. Végül nem tette, Johnson azt nyilatkozta a BBC tudósítása szerint, hogy Biden nem utasította rendre, bár a Guardian cikkírója úgy látta, mintha kissé szégyenlősen jelent volna meg a mikrofonok előtt.

Nagy elődök árnyékában

Mindez érhető annak tükrében, hogy a kolbász exportjának vámkezelése Nagy-Britannia és Észak-Írország határán igencsak földhöz ragadt kérdésnek tűnik a G7 napirendjéhez képest, amelyen a demokrácia védelme, a klímaváltozás elkerülése és a koronavírus-járvány legyőzése szerepel. A két vezető Winston Churchillhez és Franklin D. Roosevelthez hasonlítja magát, egyfelől az újra függetlenné vált Egyesült Királyság élén, amely megküzd a pandémia támadásával, másfelől az Egyesült Államok élén, amelyet át kell navigálni az elkerülhetetlen reformok tengerén.

A Guardian szakírója szerint a két kormány vitájának zárójelbe tételével azt akarták hangsúlyozni, hogy nemzeteik hagyományosan magasabb célokért szállnak síkra, kiveszik a részüket a világ dolgainak rendezéséből. Ennek ellenére az, hogy egyáltalán megjelenhetett a G7 napirendjén az EU-brit vita, arra utal, hogy a washingtoni adminisztráció komolyan veszi a kérdést. Az ügyet nem lehet a szőnyeg alá söprögetni, az USA elvárja a felektől, hogy rendezzék nézeteltérésüket.

Szélesebb kontextus

Fontosabb azonban mindennél az a tágabb kontextus, amelyben a nyugati világ vezető hatalmainak vezetői egy asztalhoz ülnek. Az amerikai elnök azért repült át az öreg kontinensre, hogy felélessze a második világháború után felállt szövetségi rendszert, amit elődje, Donald Trump félvárról kezelt. Az USA a demokratikus államok közösségét akarja szembe állítani az autoritárius uralom alatt működő Kínával folytatott egzisztenciális küzdelmében, amelyet az évszázad csatájának tart.

Biden országa legfőbb előnyét abban látja, hogy egy szövetségi rendszer élén vonulhat a harcmezőre, miközben ellenfelének nincsenek barátai. Ennek szellemében újítják meg a csúcsértekezleten az 1941-ben elfogadott Atlanti Chartát, amely Kína említése nélkül hangsúlyozza, hogy az aláírók készek megvédeni a demokrácia és a nyílt társadalom intézményeit, értékeit és alapelveit.

Az amerikai elnök nem tűrheti, hogy a Nyugat és Kína titáni harcában a szövetségesek egymást ekézzék. Johnson bármilyen kísérlete arra, hogy eljátssza hazai közönségének a nemzeti szuverenitás védelmezőjének szerepét azon az áron, hogy szembe megy az EU-val egy nemzetközi szerződés megkérdőjelezésével, kudarcra van utalva. Ha ezzel próbálkozik, fel fogja dühíteni Washingtont, amely egyelőre kesztyűs kézzel bánik vele, miközben nem mellesleg szembe megy saját minapi nyilatkozatával is, miszerint országa a jövőben a nemzetközi kapcsolatok kovásza kíván lenni.