Könyvtárnyi irodalma van a 2008-as pénzügyi jégkorszaknak és az amerikai Lehman Brothers szeptember közepén bekövetkezett csődjének, ami ezt és a világgazdaság 80 éve nem látott mélységű válságát elindította. A közgazdászok örökké vitatkozni fognak azon, hogy az amerikai kormánynak és jegybanknak meg lehetett és meg kellett volna-e mentenie a bankházat, amivel más mederbe terelték volna a történelmi események menetét.

A Financial Times cikksorozatot szentel a tíz évvel ezelőtt történteknek, amelyben mások mellett egy a kritikus hónapokat belülről ismerő vezető is megszólalt. Scott Freidheim a bank csődje idején ügyvezető igazgatóként dolgozott a Lehmannál. Ő úgy véli, hogy a bankházat ugyanúgy meg lehetett és meg kellett volna menteni, ahogyan azt a pénzügyi összeomlás után több társával tették. Igyekszik álláspontját objektív érvekkel alátámasztani, azaz kerülni, hogy a Lehman iránt elfogult, saját magát mentegetni próbáló vezetőként érveljen.

Kapcsolódó

Lássuk a tényeket!

A Lehman támogatásától azzal a kifogással zárkózott el a kormány és a Fed - ahogy azt a bank bedőlését követő hetekben, látva döntésük következményeit magyarázták -, hogy a pénzintézet nem tudott volna kellő biztosítékot nyújtatni az állami hitel visszafizetésére. Ezért a Fednek saját szabályai szerint egész egyszerűen tilos volt közbelépnie. A dolgokat belülről ismerő szereplőként Feidheim azt állítja, hogy ez az állítás nem állta meg a helyét.

A Lehman rekordnagyságú nettó bevétellel és nyereséggel zárta 2007-et, az azt megelőző öt évben a legnagyobb növekedést produkálva a bankszektorban. Nettó külső finanszírozásuk, tehát az a mutatójuk, amelyből kiderül, milyen mértékben finanszírozzák a bank tevékenységét hitelből, összhangban volt versenytársaik hasonló mutatójával. Ezt a kitettségüket 2008-ban jelentősen csökkentették: 28 milliárd dollárra emelték tőkéjüket és kiterjesztették likviditási bázisukat. Mindkettő erősítette fizetőképességüket.

Csaltak-e?

Persze felmerülhet, hogy mindezt könyveik kozmetikázásával érték el. A volt ügyvezető igazgató válasza erre az, hogy a három vizsgálat, amely a csődöt követte az elmúlt tíz évben, egybehangzóan arra a következtetésre jutott, hogy a Lehman mérlegeiben szerepló számok valósak voltak. Az egyik ellenőrzést az USA pénzügyi felügyelete a Securities and Exchange Commission (SEC) végezte. Ez szerinte azt jelenti, hogy lett volna fedezetük egy Fed-kölcsön visszafizetésére.

Ráadásul - és erről Freidheim valóban első kézből rendelkezhet információkkal - a pénzügyi vezetőket nem érték váratlanul a Lehman problémái, azaz nem kellett gyors döntést hozniuk. Az ügyvezető igazgató a bank más menedzsereivel együtt 2008 júniusában kérte Timothy Geithnert, New York-i Fed akkori vezetőjét (az Obama-adminisztráció későbbi pénzügyminiszterét), hogy engedélyezze a Lehman bank holding vállalattá alakulását.

Tucatnyi elképzelésük volt akkoriban a bank megmentésére, bizonyára azért emelte ki közülük ezt, mert a Lehman csődje után egy héttel a Goldman Sachsnak és a Morgan Stanleynek, engedélyezték ezt a változtatást. A bank és a bankholding közti különbség, hogy míg az előbbi betéteket gyűjt, amelyekből hiteleket finanszíroz, az utóbbi tulajdonosként birtokol vagy ellenőriz bankokat és más cégeket, vagyis az utóbbiaknak nagyobb mozgásterük, mint az előbbieknek.

Nem engedték

Geithner 2008 nyarán nemet mondott a Lehman vezetőinek, akik ezt úgy élték meg, hogy sérült oroszlánként fel kellett menekülniük egy fára a bőrükre vadászó hiénák elől, és csak azon múlt a sorsuk, hogy letörik-e az ág, amelyen fekszenek vagy sem. Freidheim szerint a Lehmant a bankholdinggá alakítással éppen úgy meg lehetett volna menteni, mint a Goldmant és a Morgan Stanleyt rövid idővel később. Ezzel meg lehetett volna előzni a teljes pénzügyi rendszer lefagyását és a világgazdaságon ezt követően végighullámzó vérfürdőt.

Szakadék szélén az ország

A magyar kormány a Lehman Brothers csődje után azzal került szembe, hogy egyáltalán nem tud hitelt felvenni a nemzetközi pénzpiacokon az államadósság törlesztéséhez. A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy ebben szerepet játszott az ország viszonylag magas eladósodottsága és költségvetési hiánya is. Végül az IMF, az EU és a Világbank adott 20 milliárd eurós hitelkeret, ami a magyar IMF-kvóta tízszerese volt - írta 2008 novemberében az Origo.Cserébe a kormány másfél évvel a 2010-es választások előtt vállalta a közalkalmazotti bérek befagyasztást és 13. havi fizetésük felfüggesztést, továbbá a 2009-es költségvetésben a 13. havi nyugdíj kifizetésének korlátozását. Az utóbbit végül a 2009-es kormányátalakítás után teljesen vissza kellett vonni - ekkor már a világgazdaság túlnyomó része mély recesszióban volt, a fejlett országok éppen hogy csak elkezdték válságkezelő intézkedéseik végrehajtását.

Freidheim leszögezi, hogy a 2008-at megelőző években elkövetett súlyos hibáik miatt az olyan Wall Street-i vezetők mint ő, joggal veszítették el állásaikat és vagyonunk nagyját. Úgy véli, hogy a banki mentőscsomagokat finanszírozó az adófizetők vesztesége elkerülendő és elkerülhető lett volna. Nem hibáztatja Geithnert, Ben Bernankét, a Fed akkori elnökét, illetve Hank Paulsont, az USA akkori pénzügyminiszterét. Szerinte nem lehetett volna jobb szakembereket találni a helyükre.

Egy pénzügyi vihar kavarodásának idején igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, miközben Washingtonban a politikusok egyetértettek abban, hogy nem szabad kisegíteni a megroppant pénzintézeteket, mert azzal bátorítanák a felelőtlen kockázatvállalást (az állam végül úgyis fizet érzését), ami odavezet, hogy végül újabb állami mentőakciókat kell indítani. A Lehman bedőlése előtti pénteken Geithner Paulsont visszhangozva kijelentette: Washingtonban nincs meg a politikai akarat a bankmentésre.

Tanulságok

A volt ügyvezető igazgató szerint rossz döntést hoztak a nyomasztó politikai nyomás alatt, amiből le kell vonni a tanulságokat, mert a következő válságnál - amely szerinte el fog jönni, legfeljebb kissé másképpen, mint 2008-ban - a döntéshozóknak ezek tudatában kell cselekedniük. Freidheim szerint mindenekelőtt felül kell vizsgálni azokat az új bankszabályokat, amelyeket a 2008-as összeomlásra válaszul fogadtak el. Elég idő telt el azóta, hogy ezek hatásosságát értékeljék.

További javaslata egy a pénzügyi szektor szereplőinek befizetéseiből a Fed támogatásával felállítandó, új alap létrehozása - a betétbiztosítási alap mellett -, amelyből a pénzintézetek kisegítését finanszírozhatnák. A bankoknak és más pénzügyi szolgáltatóknak tevékenységük kockázatossága arányában kellene ehhez az alaphoz hozzájárulniuk.

Ennek köszönhetően nem kellene attól tartani, hogy a pénzügyi rendszer megrendülése miatt a kormányoknak váratlanul nagy összegekkel kell megmenteniük a pénzintézeteket az adófizetők pénzéből, mert az ehhez szükséges forrást a pénzvilág szervezetei előre összeadnák.

A fotó forrása: Reuters