Jánisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter tegnapi lemondása előtt többször beszélt arról, hogy Görögország azért nem hagyhatja el az eurózónát, mert az Európai Unió jogi alapjait megteremtő szerződések nem kínálnak erre lehetőséget. Talán nem tudott arról, hogy a EU megbízásából komoly jogászcsapat dolgozik ezen a problémán - írja a Financial Times brüsszeli uniós tisztviselőkre hivatkozva.

A komoly jogtudományos felkészültséggel rendelkező szakértők alaposan átfésülik az uniós szerződések minden passzusát, hogy találjanak olyan formulát, amely utat nyithat a Grexit előtt, azaz lehetővé teszi, hogy Görögország elhagyja az eurózónát, de tagja maradjon az Európai Uniónak. Az előbbit sok szakértő, és úgy tűnik, hogy az európai kormányok egy része is támogatná, míg az uniós tagság elveszítését senki sem akarja.

Nem haragszanak

Ugyanakkor nem valamiféle gonosz szándék vezeti Európa irányítóit, amikor felkérték e feladat megoldására a jogászokat, hanem a félelem attól, hogy Görögország jogi értelemben a senki földjére kerülhet. Ez akkor alakulhat ki, ha az ország rákényszerül saját valuta nyomtatására. Az Európai Központi Bank ugyan hétfőn adott némi haladékot erre, miután fenntartotta a kereskedelmi bankok utolsó euróforrását biztosító ELA finanszírozást, ám eljöhet az a pont, amikor ez kénytelen lesz leállítani.

Athén ezt követően elvesztené a jogát arra, hogy hitelt kérjen az eurózóna 500 milliárd euró tőkével rendelkező biztonsági alapjától, az ESM-től, miután nem az eurót, hanem egy másik valutát, mondjuk a visszatért drachmát használja. Ezzel egyidejűleg jogosult lenne az olyan kétoldalú államközi hitelekre (balance of payments assistance, BPA), amelyet bármely EU-tagállam kérhet. Ilyet kapott a pénzügyi válság idején Lettország (amely akkor még nem volt eurótagállam), Magyarország és Románia.

Cikkelyek háborúja

Varufakisz azt az általánosan elfogadott véleményt ismételte el a Grexit jogi lehetetlenségéről szóló megjegyzésében, amely szerint az európai alapszerződés 50-es cikkelye értelmében csak úgy kerülhet ki egy ország az eurózónából, hogy egyben elhagyja az EU-t is. Ehhez Athénnak kérnie kellene kilépését, ami erősen valószínűtlen. Mivel ezt senki sem akarja, a jogászok és a brüsszeli tisztviselők ezért a 7-es cikkely körül kutakodnak.

A gond az, hogy ezt a passzust egészen más okból fogalmazták meg a jogszabályalkotók. Amikor a Jörg Haider vezette szélsőjobboldali Szabadságpárt tagja lett az osztrák kormánynak, az EU többi tagállama meg akarta teremteni a jogi lehetőségét annak, hogy elmarasztalhassák azokat a kormányokat, amelyek megsértik az európai alapértékeket. A 7-es cikkely feljogosítja az Európai Bizottságot, hogy ilyen esetben javasolja az érintett ország bizonyos uniós jogainak felfüggesztését.

Cikk-cakkos jogértelmezés

Vajon ha egy állam saját valutát nyomtat, miközben tagja az eurózónának, megsérti-e ezzel az európai alapértékeket? Ezt nehéz lenne bizonyítani. A 7-es cikkely azonban azt is lehetővé teszi, hogy felfüggesszék egy állam eurózóna-tagságát, feltéve, hogy az érintett hozzájárul ehhez. Van azonban ennél még flexibilisebb megoldás, mégpedig az, ha  EU-s szerződések 352-es cikkelyének rugalmassági kitételét használják ki.

Ez tömören összefoglalva azt mondja, hogy ha a tagállamoknak meg kell tenniük valamit, amit az uniós jog konkrétan nem szabályoz, akkor tegyék meg. Ehhez azonban szükség van az EU-tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács tagjainak egyhangú szavazatára. Miután a görög kormány feje tagja ennek a testületnek, az ő szavazatára is szükség van.

Ez első látásra megint valószínűtlennek tűnik, bár ki tudja. Lehet, hogy ha ez lesz a feltétele az államadósság számottevő enyhítésének, akkor megkaphatja a zöld jelzést a görög vezetéstől is.