A patthelyzetet eredményező februári olaszországi választások után kevesen számítottak arra, hogy megéri az év végét a politikai alkudozás nyomán felállt új kormány. A szocialista Enrico Letta miniszterelnök csak áprilisban vehette át az ország irányítását, miután a Silvio Berlusconi vezette jobboldali Szabadság Népe (PdL) is támogatásáról biztosította.

Letta helyzete azonban most erősebb, mint valaha. A szenátus a jövő héten várhatóan eltávolítja tagjainak sorából az adócsalásért jogerősen elítélt Berlusconit, és a PdL kettéválik. Az egyik szárnya követi az örök vezért, a másik Angelo Alfano miniszterelnök-helyettessel az élén tovább támogatja a koalíciót.

Kihúzunk két évet

A kormány befolyásos miniszterei bizalmasan arról beszélnek, hogy most már biztosan kihúzzák 2014 második feléig, amikor az EU vándorló elnöki tisztét Olaszország tölti be, így 2015 eleje előtt nem lesz új parlamenti választás Olaszországban - írta a Wall Street Journal. A stabilitás jó. Legalábbis eddig kifizetődött: a tízéves olasz kötvény hozama 4,08 százalékra csökkent, a hasonló német papírok feletti felár pedig az év eleji 3,4 százalékról 2,3-re zsugorodott.

Az olasz üzletemberek jelentős része azonban szörnyű perspektívának tartja, hogy a Letta-kormány még 18 hónapig hatalmon marad. Úgy vélik, hogy ennek az lenne az ára, hogy a lehető legkevesebb érdemi intézkedést hozza, azaz hogy bizonytalan parlamenti háttere miatt lényegében béna kacsaként hápogja végig a következő másfél évet.

Ez hulladék

Még a kormány tagjai is elismerik, hogy a 2014-es költségvetés kiábrándító. Mindössze 2,5 milliárd eurónyi kiadáscsökkentést tartalmaz a 800 milliárdos teljes kormányzati költekezésből, amit azonos összegű adómérsékléssel ellentételeznek. A múlt héten bejelentett új privatizációs programból összesen 12 milliárd euró bevételt várnak.

Olaszország ugyan lényeges előrehaladást ért el költségvetése egyensúlyba hozatala terén, ám ez kevés. A GDP fele még mindig átfolyik a büdzsén, az elsődleges - adósságtörlesztés nélkül számolt - többlet mindössze egy százalék, miközben ahhoz, hogy a GDP 133 százalékára nőtt államadósságot lefaragják, a következő évtizedben öt százalék körül kellene alakulnia.

Reformiszony

Az olasz gazdaság versenyképessége - szemben más dél-európai országokéval - nem javult érezhetően a 2008-2009-es válság óta. A termelékenység még csökkent is, miután előtte tíz éven át stagnált. Az egységnyi munkaerőköltség nem mérséklődött, a vállalatok nyereségtermelő képessége esik, az export nem nő - sorolja Gilles Moec, a Deutsche Bank elemzője. Az előző kormányfő, Mario Monti technokrata kormánya megpróbálkozott a reformokkal, de hamar homokba szaladt. A Letta-adminisztráció hasonló pályát járt be.

Az olasz gazdaság 9 százalékkal zsugorodott 2008 óta, és szemben Spanyolországgal vagy Portugáliával az elmúlt negyedévben is lejtőn maradt. A GDP várnál jobban, éves szinten 1,9 százalékkal esett vissza július és szeptember között. Az Európai Bizottság 2014-re 0,7, 2015-re 1,2 százalékos halvány bővülést vár.

Egyszemélyes vizsgálóbizottság

A kormány tagjai igazságtalannak tartják az elégedetlenséget. Ők igyekeznek - mondják -, például független szakértőt kértek fel a költségvetés kiadásainak felülvizsgálatára. A gond csak az, hogy ezt már a Monti-kormány is megtette - eredmény nélkül. A gond a végrehajtással van: bármiből faragna is le a kormány, számíthat az egyes kiadások kedvezményezettjei, a munkavállalók vagy a munkaadók erőteljes ellenállására.

Sokan bíznak a baloldal új csillagában, a 38 éves Matteo Renziben, akit két hét múlva szinte biztosan megválasztanak a szocialista párt főtitkárának. Ezzel Olaszország legnagyobb politikai erejének vezetőjévé válik. Sokan remélik, hogy képes lehet megszerezni a támogatást energikus reformpolitikájához, és le tudja mondatni Lettát, hogy egy új választással utat nyissanak a hatékony kormányzás előtt. A veszély az, hogy patthelyzetet eredményező belső háborúba kezdenek egymással.

QP | Quality Placement