Magyarország rengeteget profitál európai uniós tagságából, a magyarok mégsem értékelik sokra az EU-t - ezzel a felütéssel kezdi cikkét a politico.eu. A hírportál a berlini European Council on Foreign Relations (ECFR) felmérését idézi, amelynek ez a legfontosabb tanulsága. A magyarok a legtöbb tagországnál többet profitálnak az uniós tagságból, mégsem díjazzák az uniót.

A kemény tények, amelyek szerint sok támogatást kap az ország az uniótól, egyáltalán nem látszanak meg a magyar népesség közgondolkodásán - összegezte felmérésük eredményét Josef Janning, az ECFR igazgatója. A vizsgálatban egyébként nyilvánosan rendelkezésre álló adatokat használtak, köztük az Eurostat számait és az Eurobarometer felméréseket.

Milyen a kohézió?

A vizsgálat célja az volt, hogy kiderítsék, hogyan változott az EU megítélése a tagországokban 2007 - a pénzügyi összeomlás és a világgazdasági válság előtti utolsó "békeév" - és 2014 között. Ennek jegyében a jelentés címe: Kohéziós monitor. A kohéziót kétféle módon értelmezték - derült ki Christoph Klavehn, az ECFR projektmenedzserének szavaiból.

Egyrészt egyfajta személyes tapasztalatként, amely azt fejezi ki, hogy az egyes emberek mennyire érzékelik az EU jelenlétét a mindennapi életükben, és ennek alapján mi a véleményük az államközösségről. A másik értelmezésben az unió olyan hatásait vizsgálták, amelyek nem jelennek meg a mindennapokban. Idetartozik többek között a tőkeáramlás és az egyes országok biztonságpolitikája.

A kívülálló

Ezt követően meghatározták a kohézió 10 kritériumát. Ebből négy az emberek napi tapasztalatait igyekezett mérhetővé tenni, hat pedig olyan nagyobb strukturális jellemzőket mért, mint az egyes országok közti gazdasági kapcsolatok vagy a közös hadgyakorlatokon való részvétel. Az eredmény egyértelmű: Magyarország messze kilóg a sorból.

Miközben a strukturális kohéziót tekintve igen magas értéket ér el, azaz jól profitált az uniós tagságból, a személyes kohéziót tekintve egyedül ácsorog a negatív tartományban. Az előbbi tekintetében nincs egyedül, Szlovákiával és a balti országokkal van egy szinten, ám ezeknek az országoknak a lakossága elég jó véleménnyel van az EU-ról.

A szakértők a gyenge személyes kohéziót lefordítva úgy értelmezik, hogy a magyarok nem tekintik életük fontos részének az EU-t, országuk EU-tagságát.

Nem heverték ki

Magyarország esetén azt látjuk, hogy egy ország kezd a többiről leválni, ami a politikával szembeni teljes kiábrándultságot tükrözheti - fejtegeti Janning. Az a benyomásom, hogy az ország soha nem tért magához az egy évszázaddal ezelőtti trianonin traumából, amely a korábbi töredékére csökkentette az ország méretét.

A vizsgálat azt bizonyítja, hogy Magyarországon az EU-val szembeni bírálat a politikai gondolkodás főárama. Nagyon erős a politikával kapcsolatos frusztráció, és ezzel egyidejűleg magas az Európával szembeni kritikus pártok elfogadottsága.

Az ellenkező véglet

Magyarországgal szemben a skála túlsó végén Írország áll. Az írek nagy része európainak tartja magát annak ellenére, hogy az EU nem mindig bánt kesztyűs kézzel országukkal. A 2010-ben indult adósságválságban az Írországnak az EU és az IMF adott kedvezményes hitelt az államcsőd elkerülésére, ám ezért az ország vezetésének brutális költségvetési megszorításokat kellett végrehajtania.

Az írek súlyos válságon mentek keresztül, ennek ellenére nem vesztették el európai attitűdjüket - mondja Janning. Ez talán azzal függhet össze, hogy az európai uniós tagság mindig fontos volt nekik, mert ennek segítségével tudtak megszabadulni korábbi gyarmatosító uruktól, Nagy-Britanniától.