Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Párizsi Megállapodás aláírásakor 196 ország vállalta, hogy lépéseket tesz annak érdekében, hogy a globális felmelegedés ne haladja meg a 1,5-2 Celsius fokot a 21. században. A cél eléréséhez az üvegházhatású gázok világszintű kibocsátásának 2050-re nettó nullára kellene csökkennie, amihez úgynevezett szén-dioxid-kvótákat szabnak meg.

A kvótarendszer minden országa számára meghatározza a károsanyag-kibocsátás maximális értékét, a szennyező társaságok pedig a valós emissziójuk kiváltására kvóta-egységet vásárolhatnak az államtól vagy más piaci szereplőktől. Ezzel a megoldással a vállalatok időt nyerhetnek, hogy közben környezetbarát működésre térhessenek át.

A figyelmetlen cégek nyeresége azonban hamarosan elpárologhat, mivel az egyre szigorúbb kibocsátási határértékek rohamosan növekvő piaci keresletet generálnak. Az előrejelzések alapján 2035-re a szén-dioxid-kibocsátási kvóták iránt a globális piaci igény legalább hússzorosára nő – mutat rá az EY legfrissebb tanulmánya. Ennek hatására a kibocsátási egységek ára 13 éven belül a tonnánként 25 dollárról akár a 80-150 dollárt is elérheti.

A tanulmány kiemeli, hogy minden vállalatnak egyértelmű szén-dioxid-mentesítési stratégiára lesz szüksége, amely felismeri a kvótarendszerek szerepét a kibocsátás csökkentésében és a társaság jövőbeni működésében.

A döntéshozóknak most kell lépniük, hogy az éghajlatváltozással járó kockázatokat kezelni tudják. Azonnal meg kell vizsgálniuk a cég hosszú távú stratégiáját, hogy azonosítsák a kritikus pontokat, és meghatározzák azokat lépéseket, amikkel minél hamarabb fenntartható működésre állhatnak át. Csak így kerülhetik el a kvótavásárlás egyre súlyosabb költségeit

– hangsúlyozta Lukács Ákos, az EY Klímaváltozási és Fenntarthatósági Szolgáltatásokkal foglalkozó üzletágának vezetője.