A görög válságról megjelent szövegtengerben Németország úgy jelenik meg, mint a felelősségteljesen gazdálkodó felnőtt, Görögország pedig a tékozló gyermek, akinek kifolyik a pénz a kezéből. A megfontolt németeknek kellene tehát megmenteniük a kelekótya görögöket, akik hitelekből élve tovább nyújtóztak, mint ameddig a takarójuk ért. Most eljött az ideje, hogy megfizessék ennek az árát - nagyjából ez az alapképlet rajzolódik ki a cikkekből.

Ennek tükrében meglepő lenne, ha kiderülne, hogy az európai adófizetők legalább annyi támogatást adtak Németországnak, mint Görögországnak, pedig éppen ez a helyzet - állítják a Bloomberg szakírói szerkesztőségi cikkükben. A magyarázat az európai pénzáramlásban és a központi bankok elszámolási szabályaiban keresendő.

Ki is volt a felelőtlen?

A felelőtlen hitelfelvevő mögött mindig ott van a felelőtlen hitelező. A görögök költekezését igen nagy részben német bankok finanszírozták, amelyek a meglehetősen laza szabályokat kihasználva a válság előtt igen nagy kétes követelésállományt halmoztak fel az eurózóna periféria országaival szemben. A Nemzetközi Elszámolások Bankja (BIS) szerint a német pénzintézetek 704 milliárd euró görög, ír, portugál, olasz és spanyol kölcsönt nyújtottak, ami jóval meghaladja összesített tőkéjüket. Más szóval többet tovább nyújtóztak, mint ameddig a takarójuk ért.

Amikor az EU és az Európai Központi Banak (ECB) közbelépet a bajba került országok megmentése érdekében, azaz elkezdte finanszírozni ezeket, ezzel lehetővé tette a német bankoknak, hogy gyorsan kiszivattyúzzák a tőkéjüket. Ennek eredményeként a német pénzintézeteket gyakorlatilag megmentették a csődtől, továbbá közvetve kisegítették a német adófizetőket, akiknek enélkül - kormányuk bankmentő csomagjain keresztül - el kellett volna végezniük ezt a piszkos munkát.

Hüp-hüp-hüp, EU-trükk

A Görögországnak nyújtott támogatásokkal szemben, amelyeket kemény feltételekhez kötnek, a német bankok az eurózóna pénzügyi mechanizmusából következő automatizmus segítségével jutottak pénzhez. Amikor kivonták forrásaikat Görögországból, a nekik járó pénz kifizetéséhez az eurózóna központi bankjai adtak hitelt az athéni központi banknak. Ezek a kölcsönök azonban a német központi bank, a Bundesbank mérlegében az többi eurótagországgal szembeni követelésként jelentek meg - ezzel a mechanizmussal tartják egyensúlyban az övezet pénzügyi rendszerét, így a német kereskedelmi bankok kvázi a saját jegybankjukkal maradnak exkluzív viszonyban.

Ez viszont megkönnyítette, hogy kiszálljanak görög üzleteikből, ugyanis a Bundesbanknak csak részben kell helytállnia a követeléseikért. Ha Görögország nem fizetné vissza az előbbi úton kapott hiteleit, akkor bukta eloszlana az összes eurózónatag között az ECB-ben birtokolt tulajdonrészük arányában. Németország részesedése 28 százalék. Röviden ez azt jelenti, hogy az elmúlt években a német bankok görög hiteleinek kockázata nagyrészt átkerült az eurózóna összes tagországának adófizetői nyakába.

Ez ám a pozitív szaldó

Nehéz kiszámolni, hogy Németország mennyit kaszált ezen a sajátos európai támogatáson. A BIS adatai szerint a német pénzintézetek 353 milliárd dollárt (281,6 milliárd eurót) szivattyúztak ki más eurózónás országokból 2009 decembere és 2011 vége között. A Bundesbank 466 milliárd euróval növelte az övezet többi központi bankjának nyújtott kölcsöneit 2009 decembere és 2012 áprilisa között, ami azonban a nem német betétesek nemet pénzintézetekbe áramló pénzét is tartalmazza.

Ezzel szemben Görögország az EU-tól, az IMF-től és az ECB-től összesen 340 milliárd euró hivatalos hitelt kapott bankjai feltőkésítésére, az elmenekült tőke pótlására, adóssága törlesztésére és a kormány folyó kifizetéseire. Ebből csak 15 milliárd érkezett közvetlenül Németországból.

Így kell felkészülni a Grexitre, kérem

A változások eredményeként a németek elmondhatják magukról, hogy elég jól felkészültek Görögország esetleges kilépésére az eurózónából. Mielőtt bankjaik kivonták tőkéjüket euró-százmilliárdokat vesztettek volna ezen, míg most a veszteségek eloszlanának az eurózóna tagországai között. Franciaország ezzel szemben különösen nagyot bukna, mivel bankjainak még mindig óriási görög hitelállomány van.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a németeknek minden mindegy. Ha a Grexitet követő piaci felfordulás nyomán Portugália, Spanyolország és mások is hasonló lépésre kényszerülnének, az kiszárítaná a német bankok páncéltermeit is. Nem beszélve a hosszabb távú hatásokról, amelyeket a német exportpiacok összeomlása és az európai politikai stabilitás felbomlása okozna.

Mégis be kell adniuk a derekukat

Ha ez utóbbit el akarják kerülni, akkor a berlini politikusoknak és pénzügyi vezetőknek mégis be kell adniuk a derekukat. Lehetővé kell tenniük, hogy az ECB még mélyebben beszálljon az eurózónás államkötvények vásárlásba és utat kell nyitniuk egy olyan mechanizmus előtt, amely automatikusan átcsoportosítja a forrásokat a bajban lévő országokba. Éppen olyan természetességgel, ahogy az előbb leírt módon a német bankokat - és rajtuk keresztül a német államot - kisegítették.

A Bloomberg elemzői egy közös európai munkanélküliségi biztosítási alap létrehozását tartják az első lépésnek ezen az úton. Ez lenne egyben a fiskális unió kiépítésének első eleme. Angela Merkel kancellárnak észben kellene tartania, hogy országa legalább olyan mértékben adósa az eurózónának, mint Görögország.