Kínát a koronavírus-járvány már februárban maga alá gyűrte, az ország a fertőzés terjedésének megfékezésére kijárási korlátozásokkal és elszigetelődéssel reagált. Eleinte ezt a világ csak aggodalommal figyelte, majd a nyugati országokban is sorra döntöttek hasonló lépésekről. Miután fáziskéséssel, de minden állam ugyanabba a gazdasági bénultságba került, a kínai adatoktól azt várták, hogy előrevetítik nagyjából a mindenkit elérő jövőt.

A közgazdászok régen óva intenek attól, hogy valaki készpénznek vegye a kínai statisztikákat, de most már felületesen nézve is nagyon gyanúsak a közölt munkanélküliségi adatok. A kommunista rezsim ugyanis azt állítja, hogy a járványhatás csúcsán (februárban), több tartomány teljes leállása után is csak 6,2 százalékos volt a munkanélküliség, ami hivatalosan 26 milliós tömeget jelentene. Független közgazdászok felmérései szerint viszont ennél jóval nagyobb a valós szám: közel 80 millió ember veszíthette el a munkáját.

Kapcsolódó

Ha a független elemzők becslései igazak, akkor körülbelül a harmadát vallja csak be a Hszi Csin-ping vezette kormány, mint a valóság. Ez egyrészt jóval reálisabbnak tűnik, látva, hogy más országokban hogyan ugrott meg a munkanélküliség a koronavírus-járvány következményeként. Másrészt szomorú jövőt festhet azoknak az országoknak, amelyek még csak most közelítenek a fertőzési görbe csúcspontjához.

Az Egyesült Államok papíron jobb helyzetből indult, mint Kína, ugyanis 3,5-3,6 százalékos szintről indult, ami a világ vezető gazdaságában gyakorlatilag a teljes foglalkoztatás állapotát jelentette. Washington járványkezelése viszont eleinte elhibázott volt, túlságosan sokat késlekedett, ami hamar oda vezetett, hogy az USA mostanra a világ leginkább sújtott országaként közel 2 millió fertőzést regisztrált, szemben az ázsiai országgal, amely - megint csak megkérdőjelezett hivatalos adatai szerint - kevesebb mint 90 ezer alkalommal diagnosztizálta embereknél a betegséget. Ez részben megmagyarázhatja azt, hogy miért van ekkora különbség a kínai és az amerikai munkanélküliségi ráták változásai között: az Egyesült Államokban áprilisban 14,7 százalékos volt a szint - ahogy arra a WSJ felhívja a figyelmet.

Kép: WSJ

Eltussolják a problémát

Más magyarázatot az jelenthet, hogy az Egyesült Államok - hasonlóan más fejlettebb gazdaságokhoz - azonnal kiszélesítette a szociális védőhálót, ezzel csökkentse a kibontakozó válság hatásait, így az állástalanná váló embereknek érdeke is volt bejelentkezni a segélyekért. Németországban szintén a kínait felülmúló emelkedést mértek, az elmúlt időszak 4,5-4,9 százalékos szintjéhez képest 6,3 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta májusban. Kínában viszont nem kifejlett az állami ellátási rendszer, a nagyvárosokon kívül nehéz bejelentkezni, de a munkáltatói oldalról pontos adatokat is tudtak volna szerezni, csak Peking ha ezt meg is tette, azt a világgal nem osztotta meg. Az állam évek óta készít egy kérdőíves felmérést, amely hivatalosan reprezentatív az országra nézve, tehát ha kozmetikázták az adatokat, akkor azt tudatosan tették.

A világ Kínába vetett bizalma az elmúlt időszakban - épp a koronavírus-járvány miatt - sok helyen megrendült. A SARS-CoV-2 megjelenését ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy politikai utasításra megpróbálták eltussolni, hetekkel, talán csak hónapokkal később vallották be, hogy emberről emberre terjed, mint arról a tudósok szóltak a rezsimnek. Nem véletlen, hogy az ország hatalmas pr-kampányba kezdett adománymaszkokkal, vagy dokumentumfilmekkel, amelyek a kínai és az adott ország közötti megbonthatatlan barátságról szólnak.

Amúgy is lett volna gond

Az országban a munkanélküliség a járvány nélkül is komoly gondot jelent idén. Pekingnek ki kellene találnia, hogyan talál munkát annak a 8,7 millió embernek, aki idén végez az egyetemeken. Ennyi friss diplomással az ország még soha sem találkozott, és hiába a rezsim diktálta fejlődési programok a szolgáltató szektorban, korábban sem látszott valós munkaerőpiaci kereslet irántuk, nemhogy most a válság közepette.

Ha pedig ez nem lenne elég, az ipari termelésnek az elmúlt években egy feszes álláspiac jelentett problémát, amelyet afrikai és más ázsiai országokból behívott vendégmunkásokkal enyhítettek. Most több százmillióan vannak Kínában közülük, akikről valamilyen módon gondoskodni kell. A világban jelenleg nem igazán mutatkozik kereslet az iparban előállított cikkekért, rengeteg cég döntött úgy, hogy kevesebb pénzért, rövidített munkaidőben foglalkoztatja csak az embereit.

Lesz baj máshol is

Amennyiben a munkaerőpiac nem áll fel teljesen viszonylag rövid időn belül, akkor a kínai középosztály lecsúszása is megkezdődhet, ami nemcsak veszélyeztetheti a Hszi Csin-ping által megígért felzárkóztatási tervet és a szegénység felszámolását, hanem a teljes kínai növekedést alááshatja. Most a gazdasági élet helyreállását a belső fogyasztás növekedésétől várják, ami nem egyszerűen a kínai pályát állíthatná vissza bővülésbe, hanem az egész világét is.

A stagnáló vagy recesszióba kerülő gazdaság miatt társadalmi elégedetlenség alakulhat ki, ami Peking legnagyobb félelme azután, hogy Hongkongban rendszeressé váltak a tömeges megmozdulások (még ha azok mögött eleinte politikai okok húzódtak is meg). Noha a munkahelyi tiltakozások nem széles körben elterjedtek - rengeteg kínai élteti az ország vezetőit, amiért szerintük sikeresen szorították vissza a koronavírust  -, de már egyre több ilyen történik. A városokban például egyre gyakoribb, hogy olyan taxisofőrök szerveznek tiltakozást, akik nem tudnak elegendő fizető utast szállítani, hogy megéljenek.

A kínai munkaerőpiac viszont már versenyhelyzetben van: a 2000-es évekre beérő növekedési robbanás motorja az volt, hogy végtelen mennyiségű olcsó munkaerő állt rendelkezésre az országban, de ahogy arra a WSJ felhívja a figyelmet, már Banglades, India vagy más délkelet-ázsiai országok kevesebb pénzért kínálnak munkásokat, ami vonzza a gyárépítéseket. Az export célú termelés sem indult be Kínában: a legutolsó adatok szerint csökkentek a külső megrendelések, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy fontos piacok - Brazília, USA vagy Oroszország - még nincsenek túl a járványon.