A Litvánia és Kína közötti konfliktus tavaly májusban azzal kezdődött, hogy Vilnius bejelentette, hogy kilép az akkor még 17+1 nevet viselő, Kína és több kelet- és közép-európai ország közötti csoportosulásból, a 2017-ben Budapesten megkötött paktumból.

A megegyezés elsősorban a gazdasági kapcsolatok erősítésére szolgált, egyúttal kaput nyitva az Új Selyemútnak Európába. Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter, egyértelműen politikainak nevezte a lépést, arra hivatkozva, hogy a kelet-európai államokkal kötött kereskedelmi szövetség megosztja az Európai Uniót, és bármilyen hasonló együttműködésnek csak 27+1-es formátumban lenne értelme.

A helyzet akkor vált diplomáciai csatává, amikor júliusban Litvánia képviseletet - félhivatalos nagykövetséget - nyitott Tajvanban, és ez kölcsönös lett a litván fővárosban is létrejött egy elismert tajvani képviselet. A kínai kormányt az bőszítette föl igazán, hogy Tajvan saját nevén, vagyis Kínai Köztársaságként nyithatta meg az irodát, a protokoll szerint elvárt "Kínai Tajpej" helyett.

Válaszul Kína augusztusban hazahívta Litvániában állomásozó nagykövetét, és távozásra szólította fel a litván fél képviseletét Pekingből, akik ennek december 15-én tettek eleget.

Illegális embargó

A visszahívás azért történhetett meg, mert a litván fél szerint, Kína december elejétől nem bejelentett gazdasági szankciókat vetett ki rájuk. A panaszban arra hivatkoznak, hogy a kínai vámhivatal kihúzta Litvániát a fogadható származási helyek listájáról, így exportjaik nem tudnak átjutni a határon. Valdis Dombrovskis európai kereskedelmi biztos múlthéten megerősítette, hogy az embargó azóta egyre több termékre terjed ki, gyakorlatilag bármire, amiben litván eredetű alkatrészek találhatók.

Ugyan a 2021 január-szeptemberi adatok szerint Litvánia export termékeinek mindössze 0,7 százaléka érkezik közvetlenül Kínába, ha a más országokon keresztül odajutó dolgokat is nézzük, az összesített szám már 3,2 százalékát teszi ki nemzeti exportnak. Ehhez hasonlóan, a Kínából importált termékek aránya 3,7 százalék. Ezek összesítve nem tűnnek kiemelkedő számoknak, néhány szektort azonban különösen kényesen érinthetnek a szankciók. Tavaly például a litván lézerek mintegy 30 százalékát Kínában értékesítették. Litvánia központi bankja szerint, ha figyelembe vesszük, hogy az embargó kihatással lehet a vállalkozók befektetési hajlandóságára is, akkor 2022-ben 0,5, 2023-ban pedig 2,3 százalékkal is csökkenhet az állam GDP-növekedése.

Segítő kéz Tajvanból

Tajvan nem hagyta cserben Litvániát: január elejétől sorban jelentették be az egymást nagyságrendekkel meghaladó befektetéseiket a balti államban. Január 5-én például 20 000 üveg rumot vásárolt tőlük a Tajvani dohány és likőr vállalat (Taiwan Tobacco and Liqour Corporation). Ezt követően 9-én bejelentették egy 200 millió dolláros (64 milliárd forint) befektetési alap létrehozását, ami a két állam közti kereskedelmet hivatott egyengetni.

Az eddigi legnagyobb befektetésük ezután jött csak, január 11-én 1 milliárd dollárt (319 milliárd forint) kínáltak föl arra, hogy Litvánia elkezdhessen félvezetőket gyártani. Ez lényegében különféle tranzisztorokat, mikrochipeket, processzorokat, fejlesztői csomagokat, és egyéb programozói modulokat fed. Tajvan jelenleg a világ félvezetőpiacának 54 százalékát látja el, így ez a befektetés meghatározó lehet a litván gazdaság jövőjének szempontjából.

Bolhából elefántot

A Tajvanhoz való határozott közeledés egyébként egyre népszerűtlenebb az ország lakosságának szemében. Míg novemberben nagyjából 33-33 százalékos arányban támogatta, illetve ellenezte a litván lakosság a barátságot Tajvannal, addig egy januárban közölt felmérés szerint már csak 13 százalék lelkesedett, és a népesség 60 százaléka elutasította a Kína-ellenes törekvéseket. Hasonlóképpen a többi balti állam sem mutat különösebb lelkesedést.

A közvetlen támogatottság hiányának ellenére, elképzelhető hogy Peking támadása még visszaüthet. A gazdasági szankciókon túl, Kína alkalmazta az úgynevezett "Farkas Harcos" (Wolf Warrior) diplomáciáját is. Ez a Hszi Csin-ping kínai elnök előtti irányelvekkel szembemenő, nagy mértékben az országon belülre szóló agresszív kommunikáció.

A kínai állami, angol nyelvű Global Times például egy harcielefánt talpa alatti bolhához hasonlította Litvániát. A újság az USA játékszereként hivatkozik a balti államra, és újabban már olyan értesülésekre hivatkozik, amelyben arról beszél, hogy a gazda, vagyis az Egyesült Államok meghátrálásra ösztönzi Litávniát.

Ez egészen szembe megy a Nyugat eddigi reakcióival: Anthony Blinken amerikai külügyminiszter például pénteken biztosította támogatásról Ingrida Symonite litván miniszterelnököt. Janez Jansa szlovén miniszterelnök "ijesztőnek" és "nevetségesnek" nevezte, de Emmanuel Macron francia elnök is kritizálta a kínai válaszcsapásokat. Utóbbi egyébként soros EU-s elnöksége kapcsán is erősen szorgalmazza egy gazdasági fegyver, a "kényszerítési elleni eszköz" (anti-coercion instrument) bevezetését, amivel gyors választ lehetne adni ilyen esetekben. Könnyen lehet, hogy elsősorban Kína eltúlzott reakciója mobilizálta a Nyugatot, és Litvánia közel sem élvezhetne ekkora támogatást a témában, ha elengedték volna, a Tajvani követség szerintük hibás megnevezését.