A társadalom elöregedéséről és a munkaerőhiány közti kapcsolatról szóló elemzésben a szerzők arra mutatnak rá, hogy a társadalom elöregedése egy gyorsuló, hosszú távú folyamat - olvasható a portálon. Ha ezt az időskori függőségi rátával szemléltetjük (a 65 évesek vagy a felettiek aránya a dolgozó, 20-64 közöttiekre vetítve), akkor azt látni, hogy az OECD országok átlagában 1980-ban még 20 fő 65 éves vagy a feletti korú jutott 100 aktív korúra, ez az arány 2015-re már 40 százalékkal emelkedett, tehát 28 időskorú jutott 100 aktív korúra.

Demográfiai cunami

QP | Quality Placement

A következő 35 évre vonatkozó becslés szerint már 53 időskorú jut 100 dolgozó korúra, ami további 90 százalékos növekedés. Annak ellenére, hogy az időskori függőségi rátában volt egy emelkedés, a teljes függőségi ráta az OECD-ben az 1980-ban mért 0,8-ról 0,65-re csökkent 2015-re. Ennek egyik fő oka az 1990-es években a termékenységben látott erőteljes visszaesés, ami a 20 évesek vagy annál fiatalabbak számának relatív csökkenését eredményezte.

A tanulmány szerzői szerint a 100 aktív korúra jutó fiatalok száma a következő évtizedekben valamelyest stabilan megmarad a 40-nél, hacsak a termékenységben nem történik valami jelentős változás, ami a teljes függőségi ráta drasztikus emelkedését okozhatja. Ha a foglalkoztatottság, ezen belül is az időskorúak foglalkoztatottsága nem emelkedik, akkor ezek a demográfiai irányok minden más változatlansága esetén jelentősen visszavethetik a nyugdíjas kori életszínvonalat.

A jövőben a 65. életévtől várható élettartam valamelyest lassabb ütemben nő majd, mint a múltban, mellyel így viszont ahhoz, hogy 2015 és 2050 között stabilizálni lehessen az időskori függőségi rátát, már egy 8,4 évnyi nyugdíjkorhatár-emelésre lenne szükség. Ha a fiatalok aktív korúakhoz képesti állandó számával kalkulálunk, akkor valamelyest kisebb, de még így is 6,2 évnyi korhatáremelésre lenne szükség a stabil ráta fenntartásához - írja a Portfolio.hu.

"Megváltó" ötlet: mindenki dolgozzon 70 felett is!

Csakhogy az OECD országokban eddig bevezetett korhatáremelések átlagban csak 1,5 éves emelést mutatnak 2050-re, ez pedig nem elég ahhoz, hogy a modell szerinti időkori függőségi rátát állandó szinten lehessen tartani.

Országfüggő, hogy hol mekkora korhatáremelésre lenne szükség ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta fenntartható legyen. Finnországban és Svédországban például ehhez 4,5 évvel kellene megemelni a nyugdíjkorhatárt, míg Chilében, Mexikóban vagy Spanyolországban már 11,5 évvel. Dél-Koreában a társadalom meglehetősen gyors ütemű elöregedése miatt már 15,5 évnyi emelésre lenne szükség. Dánia az egyetlen a vizsgált országok között, ahol a már bevezetett korhatár-emelési lépések meghaladják azt, amire szükség lenne az időskori függőségi ráta stabilizálásához.

Magyarországon az alapnak vett 65 éves szintről nagyjából 7 évvel, tehát 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta 2015 és 2050 között stabilizálódjon - derül ki a tanulmányból.

Képünk forrása: Shutterstock