Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Wolgang Münchau, a Financial Times (FT) európai uniós szakírója az év elején arról értekezett a birt pénzügyi lap internetes portálján, hogy Európát három konfliktus szaggathatja szét. A kontinens jómódban élő északi és eladósodott déli felének ellentéte, az Európa-pártiak és az euroszkeptikusok egyre élesebb vitája, illetve a liberláis Nyugat- és az autokratikus hatolom felé fordult Kelet-Európa összeütközése.

Ezek a feszültségek teszik lehetetlenné, hogy a kontinens államai közösen, hatékonyan együttműködjenek a bevándorlás kezelésében, a terrorizmus visszaszorításában vagy Görögország és a többi dél-európai ország pénzügyi problémáinak megoldásában. Michael Leigh amerikai tudományos kutató azonban határozottan vitatja Münchau álláspontját.

Mással van itt a gond!

Leigh, aki korábban az Európai Bizottság bővítéssel foglalkozó részlegének vezetője volt, kiemeli tanult kollégája írásából, hogy az azon az ismert véleményen alapul, amely szerint stratégiai hiba volt az EU bővítése. Münchau emellett úgy véli, hogy az uniót a német-francia tengely megerősítése és felpörgése tudná kimozdítani abból a problémamocsárból, amelybe beragadt.

Az amerikai professzor ennél sokkal súlyosabbnak látja a helyzetet. Szerinte nem egyszerűen az eurózóna déli és északi része közötti konfliktusról van szó, hanem arról, hogy Párizs és Berlin került szembe egymással.

Süketek párbeszéde

Franciaország, amelynek gazdasága megreformálhatatlan, és sokkal inkább emlékeztet az olasz, mint a német gazdaságra, nem hajlandó engedelmeskedni a közösen elfogadott költségvetési szabályoknak, amelyek betartatása az uniós szervezetek feladata. Németország eközben visszautasít minden komolyan vehető előrelépést a fiskális és bankunió felé.

Az eurózóna két nagyhatalma képtelen arra, hogy ezekben a kérdésekben dűlőre jusson egymással - ez okozza valójában a közös európai valutát használó országok közösségének törékenységét. Eközben az elmúlt évtizedben egy "kívülálló", Lengyelország adta hozzá a legtöbbet az európai gazdaság közös növekedéséhez.

Már nem létezik

Leigh szerint Münchau egyszerűen nem veszi észre, hogy az a liberális Europa-párti centrum, amely az EU bázisát adhatná, ma már csupán az elemzők álmaiban létezik. A szabad mozgást biztosító schengeni rendszert, illetve az unió más alapintézményeit megkérdőjelező pártok kormánykoalíciókban vesznek részt vagy közel állnak ehhez a Benelux országokban, Dániában, Finnországban és Svédországban.

A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a jövő évi franciaországi elnökválasztás első fordulójának esélyese a radikális, euroszkeptikus, jobboldali Nemzeti Front vezetője, Marina Le Pen, aki azzal kampányol, hogy Franciaországnak ki kellene lépnie az eurózónából. És ez nem minden.

Vége a szabadságnak

A párizsi kormány a november közepi párizsi terrortámadás után három hónapos rendkívüli állapotot hirdetett. Felfüggesztették a polgári jogok gyakorlását, korlátozták a szabadságjogokat.

A szocialista államfő - támogatói egy részének megrökönyödésére - kezdeményezte, hogy megvonják a terrorista tevékenység miatt elítélt, Franciaországban született emberek állampolgárságát. Ezek olyan lépések, amelyek a jobboldal, sőt a szélsőjobb büszkén vállalna.

Azok a kelet-közép-európai országok, amelyeket Münchau úgy említ, hogy politikai rendszerük egyre inkább autokratikussá válik, messze nem mentek el idáig a liberális szabadságjogok korlátozásában. Ez még akkor is igaz, ha Lengyelországban és Magyarországon aggasztó jelenségeket láthatunk - írja az amerikai professzor.

Állandó támadások

Németországban Angela Merkel kancellárnak folyamatosan védekeznie kell a durva támadásokkal szemben. Valamivel csendesebben saját CDU/CSU pártszövetségéből "lőnek rá", ennél hangosabb bírálatokat kap az euroszkeptikus jobboldali Alternatíva Németországért párttól és durván ostorozzák az idegengyűlölő Pegida mozgalom tagjai.

Leigh egyetért azzal, hogy az EU egymást erősítő válságok sorozatával került szembe, de szerinte ezek többsége nem az új tagországok viselt dolgaira vezethető vissza, hanem a régiek tehetetlenkedésére. Megoldásukhoz ezt is figyelembe kell venni!