Jun Szogjol, Dél-Korea frissen megválasztott elnöke már a nemrég lezajlott választási kampányban is azt ígérte, hogy drámai mértékben meg fogja erősíteni országa védelmi képességeit, válaszul Észak-Korea egyre erőteljesebb fegyverkezésére – kezdi az új elnök beiktatása után várható fejlemények elemzését a Financial Times. A kampányígéret rávilágít arra a vitára, amelyben arra keresi a választ az ország politikai elitje, hogy vissza kellene-e telepíteni az 1991-ben kivont amerikai nukleáris fegyvereket az országba vagy saját atomfegyvereket kellene-e kifejleszteni?

Jun beiktatási beszédében azért egy mézesmadzagot is dobott az északi szomszéd elé, azt mondta, hogy jelentős gazdaságfejlesztési programot indítanának Észak-Koreában, ha Phenjan elkötelezné magát a nukleáris leszerelés mellett. Persze nyilván ő is tudta, hogy szakértők szerint enyhén szólva valószínűtlen, hogy Kim Dzsongun észak-koreai diktátor és az őt körülvevő politikai és katonai elit lemondana arról az eszközről, amelyben hatalma érinthetetlenségének biztosítékát látja.

Kapcsolódó

A nagy változás, ami felélesztette Dél-Koreában az atomfegyvervitát, Oroszország inváziója Ukrajna ellen – mondja Karl Friedhoff, a Chicago Council on Global Affairs Korea-szakértője. A szöuli biztonsági szakértők nem vették túl komolyan az északi atomfenyegetést mindaddig, amíg Oroszország nem fenyegetőzött nyíltan azzal, hogy ha úgy tartja kedve, akkor Ukrajna ellen bevethet nukleáris eszközöket. El felnyitotta a szemeket – véli Friedhoff. A dél-koreai katonai elrettentés a három „K” elvén nyugszik.

Kevés lehet a három „K”

A három „K” első eleme a megelőző rakétacsapás (Kill Chain), amellyel lerombolhatnák az északi kilövőállásokat még azelőtt, hogy az ellenség használhatná ezeket. A második a légelhárítás (Korea Air and Missile Defence), amely arra hivatott, hogy leradírozzon az égről minden dél felé repülő objektumot. A harmadik a megtorlás (Korea Massive Punishment and Retaliation), azaz az északi hadseregre mér válaszcsapás.

Bár az elmúlt éveben Dél-Korea sok pénzt fordított repülőgépflottája fejlesztésére, a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákra, a kémműholdakra és egy az izraeli vaskupolához hasonló rakétaelhárító rendszerre, szakértők szerint az északiak fejlesztéseinek tükrében ez kevés lehet a kellő biztonsághoz. A szilárd hajtóanyagú, azonnal indítható rakétákkal megkerülhetik a Kill Chaint, a manőverező rakétákkal a légvédelmet és egy korai atomcsapással a teljes három „K-t” - mondja S Paul Choi, a szöuli StratWays Group politikai kockázatelemző központ alapítója.

Több kell

Ezzel a veszéllyel korábban is tisztában voltak az elemzők, de most vált igazán akuttá, miután Kim legutóbbi beszédében jelezte, hogy az északi atomfegyvereknek másodlagos szerepet is szánnak, azaz nem csupán a diktatúra elleni háború megelőzésére valók, hanem egy támadás esetén a sértetlenség biztosítékául is szolgálhatnak, ahogy az orosz atomarzenál funkciónál az Ukrajna ellen indított háborúban, távol tartva a NATO-t a közvetlen katonai támogatás nyújtásától a megtámadott országnak.

Ezzel együtt szakértők úgy látják, hogy a két dél-koreai elnöki adminisztráció között hangsúlybeli eltérések lesznek. Az előző államfő, Mun Dzsein a dialógust és a feszültségek menedzselését hangsúlyozta, míg a Jun vezetése alatt azt fogják üzenni a koreai népnek, hogy az ország elrettentő ereje hatásos. Egyes elemzők szerint a konfrontatívabb stílus ellentétes hatást érhet el, amennyiben az erősebb gazdasági szankciók és a fegyverkezési verseny fokozódása növeli a Koreai-félsziget instabilitását.

A Chicago Council on Global Affairs felmérése szerint Dél-Korea lakóinak 71 százaléka támogatná, hogy az ország saját atomfegyverekkel rendelkezzen. Az Egyesült Államoknak számos eszköze van arra, hogy ennek elejét vegye, de bele is mehet egy ilyen fejleménybe, ha úgy látja, hogy ez elengedhetetlen Észak-Korea féken tartásához. A szöuli vezetésnek azonban biztosra kell mennie, s bár a dél-koreaiak nem kételkednek abban, hogy az amerikai katonák kiállnának mellettük, ha harcra kerülne sor, ám hogy mit dönt Washingtonban egy politikus, az más kérdés. Ez a legfőbb érv a saját atomarzenál megteremtése mellett.