Egy tanulmányban igazolták, hogy a nem immunis családtagokat meg tudjuk védeni azzal, ha megvédjük magunkat, és ez igaz az egész társadalomra, a védőoltás felvételével másokat is védünk.

A nyájimmunitás ugyanis valójában egy helyi jelenség. Amennyiben egy adott társadalmi csoportban magas az immunitás, akkor ebben a csoportban a fertőzés átadásának esélye igen alacsony. Ez azonban nem teljesen így van, mivel nem csak saját társadalmi közegünkben mozgunk, azonban a lokális nyájimmunitás elvének felhasználása segíthet leginkább abban, hogy az élet minél gyorsabban normalizálódni tudjon - idézi egy friss kutatás megállapításait az Orvostovábbképző Szemle online kiadása.

Kapcsolódó

A nyájimmunitás kérdését leginkább az egyetlen háztartáson belüli „családi nyájimmunitáson” keresztül tudjuk megérteni, mint azt a JAMA Internal Medicine-ben megjelent közleményben ismertették.

A Svédországból származó tanulmány azt a tényt használja fel, hogy a nemzeti egészségügyi rendszer alapvetően minden svédországi lakos adatait tartalmazza. Ebben a tanulmányban valamivel kevesebb, mint 1,8 millió személy szerepelt  814 ezer svéd családból. A kutatók először is azonosították azokat a személyeket, akik 2021. április 1. előtt akár oltással, akár a fertőzésen való áteséssel lettek immunizálva a SARS-CoV-2 ellen. Ezután kijelöltek egy 2 hetes várakozási időt.-, mely idő alatt „kimosódtak” azok a fertőzések, melyek nem április 1-ig bezárólag keletkeztek.

Április 15-ével kezdődően az új fertőzéseket követték nyomon a következő egyszerű kérdéssel: volt a háztartásban olyan immunizált személy, aki megvédett a fertőzéstől egy másik, nem immunizált személyt?

A válaszok meglehetősen drámai képest festettek fel.

Például azokban a családokban, ahol két ember él együtt, az immunizált személy 45 százalékkal csökkentette a vele egy háztartásban élő másik személy megfertőződésének mértékét.

Nagyobb családokban az adaggal összefüggő választ (dose-response effect) lehetett megfigyelni.

Egy öttagú családban minden egyes immunizálttal drámaian csökkent a nem immunizált családtag megfertőződésének mértéke: ha az öttagú családban négy személy már immunizált volt, az ötödik családtag megfertőződésének aránya 97 százalékkal kisebb volt azokhoz az ugyanekkora családokhoz képest, amelyekben nem volt immunizált személy.

Családi „nyájimmunitás” tehát valóban létezik.

De honnan tudjuk, hogy a „nem immunizált családtag” valóban nem védett? A tanulmány szerzői a védettséget a beoltottsággal, illetve a Covid pozitív PCR teszttel határozták meg, de el lehet képzelni egy olyan családtagot is, aki átesett a fertőzésen, de nem tesztelték – vagy azért, mert tünetmentesen zajlott a fertőzése, vagy azért, mert nyilvánvalóan covidos volt.

Egy előzetes fertőzés képes megvédeni ezeket a személyeket egy későbbi fertőzéstől, így előfordulhat, hogy hibásan sorolták be őket a fertőzésre fogékonyak közé. A közlemény szerzői „szenzitivitási analízist” is végeztek, melyben csak a vakcinálással kialakult immunitást vették figyelembe, és úgy is ugyanezeket az eredményeket kapták, ami igen megnyugtató.

Mindez azt bizonyítja, hogy a nem immunis családtagokat (akik vagy nem kívánták beoltatni magukat, vagy valamilyen okból nem kaphattak védőoltást) meg tudjuk védeni azzal, ha megvédjük magunkat. És mivel a család kicsiben a társadalmat tükrözi, vélhetően hasonló módon meg tudjuk védeni a társadalomban is egymást - áll a portál szemléjében.