Minden tizedik koronavírus-fertőzöttnél a tünetek hosszú hónapokig fennmaradnak, az Egyesült Államokban "hosszútávbetegeknek" nevezett páciensek számára orvosok rehabilitációs programok fejlesztenek - idézi az Atlantic amerikai lap cikkét, az OTSZonline (az Orvostovábbképző Szemle online verziója).

Ed Yong tudományos újságíró Lauren Nichols mutatja be, a nő hosszú hónapokig bolyongott az egészségügyi ellátórendszer útvesztőjében, végül fél év elteltével krónikus fáradtságszindróma (ME/CFS) diagnózist kapott. Az mondta, átélt egy hónapnyi kézremegést és négy hónapnyi éjszakai izzadást, három hónapig volt lázas, és ötödik hónapja észlelt gasztrointesztinális problémákat, valamint ébredés utáni súlyos émelygést. Betegsége kezdete után 150 nappal is extrém mértékben fáradt volt, vénái kidudorodtak, szíve szabálytalanul vert, rövid távú memóriazavarral, fájdalmas belégzéssel, fény- és hangérzékenységgel küzdött.

A New York-i Mount Sinai Kórház idegtudósa, a sok hosszútávbeteget ellátó rehabilitációs specialista David Putrino az amerikai lapnak azt mondta: olyan, mintha a betegei minden nap belenyúlnának egy tüneteket tartalmazó zsákba, belemarkolnának, majd véletlenszerűen kiszórnának néhányat az asztalra, és aznap azokkal kellene együtt élniük. Putrino felmérése szerint a tipikus "hosszútávbeteg" átlagosan 44 év körüli nő, aki a fertőzést megelőzően fit és egészséges volt, a betegség mégis hónapokra munkaképtelenné tette.

Mivel a járvány kezdetén az az elképzelés alakult ki, hogy a vírus csak keveseket öl meg, a többiek legfeljebb enyhe tünetekkel megússzák, a kutatók még ma sem fektetnek elegendő energiát a krónikus betegség vizsgálatába, írja a tudományos szakíró, így a hosszútávbetegek kénytelenek maguk létrehozni a kutatást is végző önsegítő csoportokat.

A cikk szerint több kutató már megkezdte a kezelés és a rehabilitáció módszereinek fejlesztésébe. Szerintük fontos lenne, hogy a szakértők ne hivatkozzanak minden kórházi ellátást nem igénylő betegre "enyhe" betegként, és a gyógyulás kritériuma ne az legyen, hogy az illető már negatív vírustesztet produkál. Hanem vegyék figyelembe a beteg életminőségét is. Az adatok kellően alátámasztják ezt az igényt: egy, az otthonukban gyógyulókat is bevonó német vizsgálat szerint a betegek 78 százaléka még a negatív vírusteszt után 2-3 hónap elteltével is szívrendellenességekkel küzd, egy kórházban ápoltak körében végzett olasz tanulmány arról számol be, hogy a betegek 87 sázaléka két hónap elteltével is tünetes, és egy brit vizsgálat is hasonló arányt állapított meg.