A Kárpát-medence szívében élnek a változásra kész, reménykedő magyarok. A társadalmuk, amelyet az egymást váltó történelmi csapások formáltak, és amelynek tudatába mélyen beégtek a múlt fájdalmai, ma is harcol a stabilitás megszerzéséért. A túlélésért folyó küzdelemben az elmúlt években az ország élén álló Orbán-kormány befelé és a kelet felé fordult - kezdi Magyarországról szóló beszámolóját az ivn.us (Independetnt Voter Network) internetes portál.

Magyarországot a közel-keleti és az ukrán válság sötét felhőinek árnyékába húzódva fordították vissza a liberális demokrácia útjáról, ám a nemzetközi közösség nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a demokrácia elporlasztását. A cikk ezután emlékeztet a magyarok szenvedéseire és hőstetteire az 1241-42-es tatár hódítástól kezdve, amely megtizedelte a lakosságot, az 1456-os nándorfehérvári diadalon át, amelynek során Európát védték meg a török előretöréstől, az első világháborús vereségig, amelyen odalett a történelmi Magyarország területének jelentős része.

Sanyarú sors

Ezt követően a magyarok a két szuperhatalom, a Szovjetunió és a NATO-ban tömörült Nyugat között találták magukat, úgy, hogy az előbbi megszállta területüket. Az orosz medve karmai között azonban a Nyugatra figyeltek, feszegetve a kommunista rendszer határait. Erőfeszítéseiket siker koronázta: 1990-ben a második világháború vége óta először újra szabad választást tarthattak.

A demokratikus és a piacgazdasági átmenet azonban nem volt könnyű: az életszínvonal csökkenésével, a politikai erőviszonyok jelentős kilengéseivel járt. A Magyar Közársaság ennek ellenére nagy ígéret volt, amit Nyugat-Európa felkarolt. Ennek jegyében az ország 1999-ben belépett a NATO-ba, majd 2004-ben az EU-ba.

Súlyos csapás

A zűrzavaros politikai viszonyok és a gazdaság gyengesége miatt Magyarországot különösen sérülékeny állapotban érte a 2008-2009-es pénzügyi válság, amely kiütötte a gazdaságot és megtörte a gyenge lábon álló forint árfolyamát. A túl magas költségvetési kiadások, a korrupció és a heggyé nőtt államadósság párosulva a kicsi belső piaccal, a szegényes erőforrásokkal és a régiós összevetésben gyenge versenyképességgel utat nyitott a gazdaság hanyatlása előtt.

Ahogy az lenni szokott: a nehéz idők drasztikus változásokat hoztak. A hatalomba 2010-ben visszatérő Orbán Viktor miniszterelnök - szemben 1998-as győzelmével - ezúttal kétharmados parlamenti többséget szerzett. Kormánya ezt a felhatalmazást drámai átalakításokra használta fel, kezdve azon, hogy új alkotmányt vitt a parlament elé, amely azt rövid úton el is fogadta. Orbán keleten keresett mintát az ország stabilitásának megteremtéshez, olyan országokra tekintve, mint Azerbajdzsán, Szingapúr, sőt Kína.

Veszélyes játék

Ezzel a fordulattal egyben félretették az egészséges demokráciák nélkülözhetetlen alapelveit. A szabadság és a stabilitás közti hintázás veszélyes játéka vette kezdetét. A jólét növelése és a gazdaság élénkítése érdekében brutális intézkedéseket hoztak, ám a GDP éppen hogy csak bővül, miközben az adópolitika elriasztja a külföldi befektetőket és korlátozza a belső keresletet. Ezért aztán folyatódik a hintázás, amelynek minden kilengésénél leépítik a demokrácia egy további elemét.

A legutóbbi fejleményhez a többség uralmának túlhajtása vezetett. Ennek jegyében figyelmen kívül hagyják a kisebbségi jogokat, amit világossá tett a civil szervezeteknél szeptember elején tartott rendőrségi razzia. Ha a miniszterelnök szabályozni akar valamit, akkor a pártja gondolkodás nélkül támogatja ebben, a kormányzó pártszövetség bármit megváltoztathat, amit akar, beleértve ebbe saját alkotmányát is - mondta az ivn-nek egy budapesti forrás.

Gyenge hangok

A liberális demokrácia legfőbb támasza a lehető legnagyobb egyéni szabadság biztosítása. Ahogy egy kormány centralizálja az ellenőrzést, úgy emésztik fel az egyéni szabadságot a közösség elvárásai. Magyarországon a média központosítása súlyos teherként fojtogatja az információ áramlását, a demokratikus társadalmak működésének kritikus elemét.

A nemzetközi közösség ugyan sokszor hangot adott nemtetszésének mindezzel kapcsolatban, ám ezen túl nem sokat tett annak érdekében, hogy megfékezze a magyar állam eltévelyedését a liberális demokráciától. Ez azonban veszélyezteti az Európai Unió hitelességét. Minél tovább hagyja az EU következmények nélkül az Orbán-adminisztráció tevékenységét, annál jobban gyengül az unió egysége.

Fertőző góc

A viszonylag kis létszámú magyarok ritkán kapnak szerepet a nyugati történelemben, ezért könnyen előfordulhat, hogy a Nyugat megfeledkezik róluk. A mostani helyzetre nem a magyar nemzetállam szuverenitásának korlátok közé szorítása a válasz, hanem a nyugati iránymutatás és támogatás kiigazítása, amely elvezethet egy rehabilitációs folyamathoz.

A cikk szerzője szerint a hányatott sorsú Magyarország csak igyekszik megtalálni a helyét a nemzetközi kapcsolatokban. Azok cselekszenek helyesen, akik segítik abban, hogy megtalálja a helyes utat. Ha apátiával, a magyarok szempontjait figyelmen kívül hagyva viszonyulunk a problémához, akkor az csak elfekélyesedik (to fester) és terjed, megfertőzve a kelet-közép-európai régiót, sőt utat nyitva azelőtt, hogy a emberi szabadságjogok háttérbe szorításának gyakorlata elterjedjen a nemzetközi közösségben.