Nyitott kérdéssé vált Lengyelországban az utóbbi hónapokban, hogy Mateusz Morawiecki miniszterelnök vezeti-e a jövő ősszel esedékes parlamenti választásokon a kormánypártot, a radikális jobboldali Jog és Igazságosságot (PiS) vagy sem – írja a Notes from Poland a kormányfő politikai helyzetét elemző cikkében. A párt 2015 őszén került hatalomra még Beata Szysdlo vezetésével, akit 2017 végén váltott Morawiecki a miniszterelnöki székben.

Korábbi nemzetközi bankári karrierje alapján azt várták tőle, hogy megnyugtatja az üzleti köröket, amelyeket aggasztott a PiS meglehetősen osztogató szociális politikája, illetve az, hogy a kormánypárt erősíteni akarta az állam szerepvállalását a gazdaság stratégiai ágazataiban. Emellett mérsékelt gazdasági szakértői imázsa és hozzáértése alapján azt várta tőle a kormányzó elit, hogy javítja Lengyelország diplomáciai helyzetét azt követően, hogy uniós megítélés szerint a jogállamiságot sértő módon megváltoztatták az igazságszolgáltatás rendszerét.

A PiS 2019-ben az ő vezetésével újra nyert a parlamenti választásokon, aminek eredményeként a párt technokrata-modernizáló szárnyának kulcsfigurájává vált. Ebben az időben még Lengyelország nagyon kritikus rendszerváltás utáni elitje is úgy vélte, hogy a vezetésével egymásra találhat a lengyel társadalom vidéki, hagyománytisztelő, konzervatív, illetve urbánus, liberális része.

A legfontosabb tényező

Mindezeknél fontosabb azonban, hogy Morawiecki eredetileg bírta Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke és az elfogadott vélekedés szerint Lengyelország szellemi vezetője támogatását. Kaczynski úgy gondolhatta, hogy a párt radikális államszervezési reformterveinek végrehajtásához a társadalom és a külföld támogatására van szükség, amit Morawiecki hozzáértése és jó nemzetközi kapcsolatai hozhatnak. Egy ponton még arról is spekuláltak a lengyel közélet szereplői, hogy átveheti Kaczynski helyét a PiS élén. Ezzel ő lehetett volna a konzervatív lengyel jobboldal vezére.

Ugyanakkor miután jómódú technokrata, mindig egyfajta kívülállóként jelent meg a párt tagsága és elkötelezett támogatói szemében, akik jellemzően kevéssé jól élő vidéki emberek. Morawiecki megpróbált ezen változtatni, nem sok sikerrel. Ezt a hiányosságát ugyanakkor eddig ellensúlyozta, hogy jó diplomáciai érzékének köszönhetően jó kapcsolatokat épített ki az EU politikai elitjében, és 2020-ban jó megállapodást kötött Lengyelország nézőpontjából az EU 2021-2027 költségvetésének elosztásáról. Magyarul szerzett egy rakás uniós pénzt.

Nehézségek

A gondja az, hogy nem tud dűlőre jutni a jogállamisági vitában, ezért az Európai Bizottság visszatartja az unió pandémiás helyreállítási alapjából Lengyelországra jutó 35 milliárd eurónyi kedvezményes hitelt és támogatást. Ma már azon is filozofálnak a szakértők, hogy a patthelyzet miatt a regionális alapokból járó 75 milliárd euró átutalása is veszélybe kerülhet.

Morawiecki ellenfelei szerint kritikus hibát vétett, amikor – Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével karöltve – hosszas ellenállás után belement abba, hogy az uniós pénzügyi átutalásokat jogállamisági kritériumok teljesítéséhez köthessék. Támogatói azzal válaszolnak erre, hogy csak olyan szabályokat fogadott el, amelyek szerint csak akkor lehet visszatartani az EU-s pénzeket, ha egy ország jogállamisági deficitje és az unió pénzügyi érdekeinek sérelme között egyértelmű kapcsolat mutatható ki.

Rosszkor jött a válság

Éppen ezért a lehető legrosszabbkor jött neki és kormányának az ukrajnai háború, ami elmélyítette a koronavírus-járvánnyal járó gazdasági válságot. A magas általános infláció (az ősz derekára 18 százalékra ment fel), az energiaproblémák, az élelmiszerek árának kiugró drágulása a lengyel háztartások megélhetését is jelentősen megnehezítette, különösen azoknál a szegényebb rétegeknél, amelyek a PiS hagyományos szavazóbázisát adják.

Az eredmény a közvélemény-kutatási adatok kedvezőtlen alakulása lett. A PiS szempontjából már korábban is lecsorgó mutató februárban, az orosz-ukrán háború kitörése után kicsit javult, aztán újra romlott. Őszre 35 százalékra csökkent a kormánypárt népszerűségi indexe, miközben 40 százalék kellene ahhoz, hogy kisebb koalíciós partnerekkel a választási rendszer szabályaiból fakadóan abszolút többséget tudjanak szerezni.

A CBOS közvélemény-kutató intézet egyik felmérése szerint a megkérdezettek 26 százaléka mondta magát a Morawiecki-kormány támogatójának, míg 47 százalékuk leváltaná a kormányt.

Vagy leváltják, vagy nem

Ennek eredményeként a meglehetősen széttöredezett frakciókból álló radikális jobboldali tábor elégedetlen, és a kormányfőváltáson gondolkodik. Ezt az őszi választásra gondolva legkésőbb 2023 tavaszán tehetnék meg, hogy azután bűnbakként az emberek minden bajáért Morawieckit tegyék felelőssé. Ez persze hazárdjáték, mert azt mutathatja a választóknak, hogy saját korábbi vezetésüket is rossznak tartják.

A gondjuk az, hogy nincs alternatív vezetőjük. Így a kormányfő sorsa azon múlhat, hogy a következő szűk fél évben javul-e az ország gazdasági helyzete vagy sem. Ha nem, az könnyen az állásába kerülhet.