A tanácskozás után kiadott közlemény szerint megháromszorozzák, vagyis 750 milliárd dollárra növelik az IMF által hozzáférhető forrásokat, ezenfelül 250 milliárd dollárral megtámogatják a szervezet új SDR-kibocsátását (az SDR, azaz a különleges lehívási jogok az IMF elszámolási egysége), amivel gyakorlatilag növelik a világgazdaság likviditását.

Bővül, mégpedig 100 milliárd dollárral a nemzetközi fejlesztési bankok, mint például a Világbank rendelkezésére álló keret is és ezen túlmenően még 250 milliárd dollárnyi támogatást szednek össze a világkereskedelem finanszírozására. Abban is egyetértésre jutottak, hogy az IMF aranyeladásaiból származó további forrásokból is lehessen finanszírozni a legszegényebb országok támogatását.

Mindezek a lépések, együtt azokkal, amelyeket az egyes országok már saját hatáskörükben megtettek, eddig nem látott mértékű globális tervként szolgálnak a gazdaság talpra állítása érdekében - hangsúlyozza a közlemény. A példátlan és összehangolt fiskális beavatkozások révén megszűnésre ítélt munkahelyek milliói menekülhetnek meg - vélték a találkozó résztvevői; a beavatkozások összege a jövő év végéig elérheti az 5 ezer milliárd dollárt.

Ezen kívül egyébként a közlemény nem sok szót vesztegetett az egyes országok gazdaságösztönző csomagjaival kapcsolatos kérdésekre, holott korábban ez ígérkezett az egyik legnagyobb konfliktusforrásnak a résztvevők, mindenekelőtt az óriási költségvetési összegeket a gazdaságba pumpáló USA és a fiskális élénkítéstől vonakodó európai országok (főleg Németország) között.

A házigazda Gordon Brown szerint a csúcson elfogadott döntések révén lerövidíthetik a recessziót és munkahelyeket menthetnek meg, de arra is figyelmeztetett, hogy nem tudnak mindent gyorsan megreparálni. A találkozó eredményeit a sajtóval ismertető brit miniszterelnök szerint új konszenzust értek el a globális fellépésben - hasonlóan fogalmazott Timothy Geithner, az USA pénzügyminisztere is a csúcs előtt a Bloomberg televíziónak adott interjújában, bár ő inkább azt emelte ki, hogy a szélesebb és erősebb standardok megteremtésében mutatkozik igazi egyetértés.

Ez megmutatkozott a londoni eredményekben is, hiszen sikerült továbblépni a nemzetközi pénzvilág szabályozásában: a részletek kidolgozása ugyan még eltarthat egy darabig, de így is tovább jutottak a résztvevők az alapelvek lefektetésénél. Ebben nagy szerepet játszhatott, hogy a G20 elé testes ajánlati listát terjesztett az erre felkért munkacsoport (lásd másik írásunkat), így már konkrétabb döntések is születhettek a globális válságért felelős pénzvilág megregulázásáról.

A húszak döntése értelmében életre hívják a nemzetközi Pénzügyi Stabilitási Tanácsot (FSB) a tíz éve működő, a világ pénzügyi rendszerébe eddig lazán illeszkedő Pénzügyi Stabilitási Fórum utódaként. A tanácsban helyet kap az összes G20-ország, az FSB minden, rajtuk kívüli tagja, Spanyolország (amely megfigyelőként volt most jelen Londonban), valamint az Európai Bizottság. Az FSB dolga lesz, hogy az IMF-fel együttműködve időben figyelmeztessen a makrogazdasági és pénzügyi kockázatokra és meghatározza a szükséges lépéseket, és az FSB irányításával szabják majd újra a szabályozási rendszereket, kiterjesztve minden fontos területre és szereplőre, beleértve első ízben a hedge fundokat is.

A banktitok korszakának vége, a csúcs résztvevői készen állnak arra, hogy szankciók árán védjék meg állami költségvetésüket és pénzügyi rendszerüket - szögezi le a G20 közleménye. Az adóparadicsomokkal szembeni fellépésben azonban ennél sokkal tovább nem mentek - holott korábban úgy volt, ez lesz az egyik fő téma -, csupán arra emlékeztettek, hogy az OECD ismét kiadta azoknak az országoknak a listáját, amelyekre úgy tekintenek, mint akik nem tartják be az adózással kapcsolatos információcsere nemzetközi előírásait.

Keményebb hangot ütöttek meg viszont a hitelminősítőkkel szemben: a túlzó minősítéseik miatt a hitelválságban sokak által részesnek tartott ügynökségekre is ki akarják terjeszteni - összhangban a munkacsoport ajánlásaival - a felügyeletek hatáskörét, elvárják tőlük, hogy megfeleljenek a nemzetközi előírásoknak, mindenekelőtt azért, hogy meg lehessen előzni az elfogadhatatlan érdekütközéseket.

Mindent összevéve a vártnál eredményesebben zárult a találkozó - mivel az előjelek alapján sokan tartottak kudarctól, nem csoda, hogy az elégedett vélemények uralták az első nyilatkozatokat. Nicolas Sarkozy pénzügyminisztere még egy nappal korábban is a francia államfő kivonulását helyezte kilátásba - ehhez képest Sarkozy úgy búcsúzott, hogy többet értünk el, mint reméltük. Szokatlan lelkesedéssel kommentálta a történteket Angela Merkel német kancellár is: a BBC által idézett szavai szerint nagyon-nagyon jó, csaknem történelmi kompromisszumot értek el.