Újraválasztása nyomán Franciaország államfőjévé immáron Emmanuel Macron Európa legnagyobb hatalommal rendelkező politikusa. Ez a befolyást felhasználhatja arra, hogy nem csupán Franciaországot, hanem Európát is átformálja – véli Gideon Rachman, a Financial Times publicistája. Ha minden úgy alakulna, ahogy szeretné, akkor második (egyben utolsó) elnöki ciklusának végére ez EU jelentős, Kínával és az USA-val egy ligában játszó geopolitikai hatalommá válna.

Ennek a célnak az elérése valójában nem igazán van belül az ötéves horizonton, sőt lehet, hogy csak egy illúzió, de Macron előtt megnyílt a lehetőség, hogy dolgozzon a cél elérésén. Első kormányzati cikluságban sokszor Angela Merkel árnyékába került, ám a volt német kancellár visszavonult a politikából, utóda Olaf Scholz nem karizmatikus politikus és halványan kezdte vezetői működését 2022 elején. Macron új felhatalmazása birtokában dinamizmust vihet az EU politikájába.

A koronavírus-járvány elhozta azt az áttörést, amire a francia államfőnek szüksége volt európai tekintélye megerősítéséhez. Közös francia-német kezdeményezésre az EU kötvényeket bocsátott ki a pandémiát követő gazdasági válság legyűrésének elősegítésére, azaz sikerült megtörni a németek ellenállását a közös eladósodással szemben (amit azzal indokolnak, hogy a pénzfelvétel közös, ám a törlesztés majd rájuk marad, mert más országok felelőtlenül költik el a hiteleket).

Támogató erők

Erre az alapra újabb pénzügyi vagy más közös európai projekteket alapozhatnak (mint amilyen a kínai új selyemút kezdeményezéssel szemben elindított uniós támogatási az Európán kívüli feltörekvő országoknak) és még az ukrajnai háború is Macron kezére játszhat. Az európai országok élükön Németországgal növelik védelmi kiadásaikat, ami lehetővé teheti a kontinens „stratégiai autonómiájának” (értsd: az USA-tól jórészt független biztonságának) erősítését, ami mellett régóta érvel a francia államfő.

Macron számos szövetségesre számíthat, ha nekiveselkedik Európával kapcsolatos tervei megvalósításának. Az egyik Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, aki hangot adott annak a céljának, hogy létrehozzák a „geopolitikai Európát”, azaz a gazdasági és biztonsági céljait egymással összefonódva kezelő Európai Uniót. További partner lehet Mario Draghi olasz miniszterelnök, az Európai Központi Bank volt elnöke és Kiriakosz Micotakisz, Görögország konzervatív kormányfője – Franciaország és Görögország nemrégiben írt alá védelmi egyezményt tartva Törökország geopolitikai súlyának növekedésétől.

Fékező erők

A sikeres politizálást akadályozó erők sem kicsik azonban. Macron tud sármos és briliáns lenni, ám máskor arrogáns és elkedvetlenedik. Előfordul, hogy nem vigyáz a szájára, például Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt szélsőjobboldali antiszemitának nevezte, ami akadályozhatja abban a törekvésében, hogy egyesítse az EU 27 tagállamát. Emellett az unión kívül sem szeplőtlen a múltja. Londonban például a britekkel ellenségesnek tartják, miután az EU és az Egyesült Királyság brexit utáni viszonyairól folytatott tárgyalásokon a kemény fellépés híve volt.

Eközben az ukrajnai háború tükrében nem vet rá jó fényt, hogy korábban mosolyoffenzívába kezdett Vlagyimir Putyin orosz államfővel, mondván: Európa nyugati és keleti fele nem állhat olyan élesen szemben egymással, amilyen konfliktusba került az Ukrajnához tartozó Krím félsziget 2014-es orosz annektálása után. Moszkva agresszivitása miatt most az a helyzet alakult ki, hogy az Európa önállóságát erősíteni hivatott törekvésének éppen a jelenlegi orosz vezetés a legfőbb akadálya.

Ben Judah, az Atlantic Council kutatóintézet szakértője hívta fel a figyelmet arra, hogy Oroszország szomszédja ellen indított inváziója nyomán sok EU-tagország jobban akarja az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok részvételét az európai biztonsági rendszerben, mint valaha. Ez visszatartja őket attól, hogy az EU francia ihletésű „stratégiai autonómia” felé forduljanak. Ezért Macron akkor léphet előre e törekvés elfogadtatásában, ha energikus fellépését ki tudja egészíteni két olyan tulajdonsággal, amelyek nem az erősségei. A türelemmel és az empátiával.