A Ruta márkájú csokoládét korábban nem sokan ismerték Litvánián kívül, ám Tajvanban az elmúlt időszakban nagy karriert futott be – kezdi egy kelet-közép-európai országok nagy kelet-ázsiai fordulatát bemutató cikkét a Financial Times. Miután a balti ország márciusban bejelentette, hogy képviseleti irodát nyit Tajvanon – ez a hivatalos diplomáciai szint alatt van, de jelzi a kapcsolatok erősödését –, a tajvani hitelkártya-tulajdonosok 90 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget költötték litván termékekre. Az apró ország az ottani vásárlók hetedik legnagyobb piaca lett.

A litván termékek iránti érdeklődés csak az egyik jele annak, hogy a fél kelet-közép-európai régió (Magyarországtól északra minden ország) és Tajvan új közeledik egymáshoz. A balti országon kívül Csehország, Lengyelország és Szlovákia küldött koronavírus-vakcinát Tajpejbe az elmúlt hónapokban – csak ezek az országok gondolták úgy az EU tagállamai közül, hogy ez egy jó húzás lesz. A tajvani kormány gazdaságfejlesztésért felelős vezetője 65 fős delegáció élén látogat el e négy ország közül háromba októberben.

A javuló kapcsolatok Tajvannal abból következnek, hogy ezek az uniós tagállamok felülvizsgálják Kínához fűződő viszonyaikat, mert úgy látják, hogy a gazdasági együttműködés előnyei együtt járhatnak a partner, egy autoriter vezetés alatt álló szuperhatalom dominanciájával. A 17+1-es együttműködés meghirdetésekor nagyok voltak a várakozások, ám fokozatosan kiderült, hogy ez a kapcsolat nem előnyös és Kína részéről főként PR – mondja Justyna Szczudlik, a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó lengyel politológus. A 17+1-gyel a kelet-európai régió és Kína gazdasági együttműködési terveire utalt.

Nem teszik

Egy lengyel-szlovák együttműködésben készült felmérésből az derült ki, hogy a régióban csak Szerbia és Lettország lakóinak többsége tekint Kínára pozitívan. Csehországban a legrosszabb az emberek véleménye, a csehek 56 százaléka negatívan ítéli meg Pekinget, míg 41 százalékuknak romlott a véleménye Kínáról az elmúlt három évben. Az ok részben a gazdasági együttműködéssel kapcsolatos remények elvesztése.

Lengyelország a 2008-as pénzügyi válság után erősíteni akarta kapcsolatait Kínával, mert az akkori varsói vezetés attól tartott, hogy a lengyel gazdaság túlságosan függ Európától és hosszabb távon az uniós források csökkenése is a több lábon állásra ösztönzött. A lelkesedés azonban gyorsan lecsengett, amikor kiderült, hogy Peking befolyásának növelésére akarja használni az erősebb kapcsolatokat, amivel nincsenek arányban a halvány gazdasági előnyök.

Rossz sorozat

Szczuklik szerint az egymás követő esetek sora rombolta le a Kína iránti bizalmat. Az egyik ezek közül a Made in China 2025 terv, ami azt jelenti, hogy a önellátóvá akarják tenni az ázsiai országot a legfontosabb ipari termékekből. A másik a robottechnológiával foglalkozó német KUKA AG ellenséges felvásárlása 2016-ban, amit kínai befektetők hajtottak végre. A harmadik az Új selyemút program, amelynek infrastrukturális beruházásai nyomán eladósodnak a kínai állammal szemben a részt vevő országok. Úgy látjuk, hogy meg akarják őrizni az ellenőrzést az alapvető infrastruktúrába irányuló befektetéseik felett – mondja a szakértő.

És az aggodalmak kiegészülnek egy politikai elemmel, ami sok kelet-közép-európai országnak, amelyek felszabadultak a szovjet megszállás vagy befolyás alól különösen fontos. Az idősebb generációk nem felejtik, hogy a pekingi vezetés erőszakkal verte le 1989-ben a pekingi Tienanmen téren kibontakozott diáklázadást. Emellett nem nézik jó szemmel az erősödő kínai-orosz kapcsolatokat. A két ország közös balti-tengeri hadgyakorlata sokként hatott Lengyelországban.

Karcsörtetés

Litvánia májusban kivonult a 17+1-es csoportból és jelenleg a leghangosabb képviselője a távolságtartásnak Kínával szemben. A vilniusi parlament határozatban ítélte el Pekinget az emberi jogok megsértése miatt. A tajpeji képviselet megnyitása után Peking és Vilnius is visszahívta nagykövetét a másik országból. (A pekingi hivatalos álláspont szerint Tajvan Kína része.) Észtország és Lettország világossá tette, hogy Kínával szemben EU-s kapcsolatait részesíti előnyben. Az észt külügyminiszter is úgy látja, hogy – az immár – 16+1 formátum nem jól működik.

Martin Hala, a prágai Károly Egyetem Kínával foglalkozó professzora ugyanakkor úgy véli, nem olyan egyszerű kilépni ebből a csoportból, mint amilyen könnyen létre lehetett hozni 2012-ben. A Litvániával szembeni kínai kardcsörtetés után szerinte inkább többen, csoportban dönthetnek úgy, hogy érzékeny búcsút vesznek a Kínával kötött szorosabb kapcsolat ígérte gazdasági előnyöktől. Ezt azonban nehéz lesz koordinálni az országok között.