Az Olaszországban kialakult kisebb pénzügyi válság komoly dilemma elé állította az Európai Központi Bankot (ECB). Választania kell aközött, hogy folytatja évek óta követett enyhe monetáris politikája fokozatos lezárását vagy az újabb felfordulásra reagálva továbbra is támogatja pénzügyileg az eurótagállamokat - kezdi cikkét a Financial Times (FT). A gondot fokozza, hogy a bank elnöke, Mario Draghi olasz.

Draghi hat évvel ezelőtt híressé vált azzal a megjegyzésével, miszerint az ECB mindent megtesz az euró stabilitásának fenntartásáért. Ezzel egy csapásra véget vetett az elnyúló görög adósságválság miatt a közös európai valutára nehezedő nyomásnak. Egyben egyértelművé tette azt is, tisztában van azzal, mekkora felelősség terheli az európai jegybank élén a pénzügyi stabilitás fenntartásáért.

QP | Quality Placement

Visszatért a régi baj

Most visszatért ez a baj. A főszereplő ezúttal Olaszország, amelynek politikai instabilitása - a populista pártok hatalomra kerülése - egyfajta népszavazássá válhat az olasz euró megtartásáról.

A befektetőknél ez máris pánikreakciókat váltott ki, és a helyzet lehet még sokkal rosszabb. Szemben az évekkel ezelőtti helyzettel, most nem csak azért kísérik figyelemmel az ECB minden lépését, mert sok múlik ezeken, hanem azért is, mert felmerül a lehetősége, hogy Draghi olaszként túlságosan mélyen beavatkozhat hazája belpolitikai ügyeibe.

A bank az év elején abban bízott, hogy elkezdheti visszafogni mennyiségi lazítási programját, ám ennek ütemezését már az eurózóna lassuló gazdasági növekedése megkérdőjelezte. Az olasz kormányalakítás körüli zűrzavar aztán a pénzügyi válság legrosszabb időszaka óta nem látott mélységbe lökte az olasz állampapírok iránti keresletet (feltornászva ezzel a hozamukat).

Változás lesz

Mindez elég az ECB-nek ahhoz, hogy óvatosabban járjon el, és a korábban vártnál később szigorítson. Az első kamatemelés csak 2019 szeptemberében jöhet - mondta az FT-nek Ioannis Sokos, a Nomura elemzője. A jegybank döntéshozóinak azon is el kell gondolkodniuk, mi lesz, ha az olasz euró végétől tartó emberek pánikba esve elkezdik kivenni a megtakarításaikat az ország amúgy sem túl jó állapotban lévő kereskedelmi bankjaiból.

Válaszul az ECB korlátlanul vásárolhatná az olasz kötvényeket, biztosítva az ország pénzellátását, ám ezzel párhuzamosan szigorú, uniós ellenőrzés alatt álló költségvetést kellene vinnie, amire egy populista kormány aligha lenne hajlandó.

Kellemetlen pletykák

Ha nem válik ennyire végletesen veszélyessé a helyzet, akkor tovább folyik majd a vita arról, hogy az olasz felfordulás csak egy belpolitikai válság, amelyre az ECB-nek nem kell túl nagy figyelmet fordítania, vagy figyelembe kell vennie monetáris politikájának alakításakor az ott történteket.

Az olasz sajtó a napokban arról cikkezett, hogy Sergio Mattarella államfő konzultált Draghival és a római központi bamk vezetőjével, mielőtt a szerinte túlságosan euroszkeptikus, ezért Olaszország eurótagságát veszélyeztető pénzügyminiszter-jelölt elutasításával megakadályozta a populista pártok kormányalakítását.

Az olasz jegybank tagadta a hírt, az ECB nem kommentálta. Az FT szerint, ha az utóbbi elnöke játszani is fog valamilyen szerepet hazája belpolitika válságának kezelésében, azt zárt ajtók mögött teszi majd és mélyen hallgatni fog róla.

Folytatódik a káosz

Sergio Mattarella államfő várja a márciusi választáson a legtöbb szavazatot kapott két párt újabb kormányalakítási kezdeményezését - adta hírül a Bloomberg. Az elitellenes, radikális baloldali Öt Csillag Mozgalom és a bevándorlófaló, radikális jobboldali Liga korábbi próbálkozása azon bukott meg, hogy az elnök nem volt hajlandó támogatni pénzügyminiszter-jelöltjük, Polo Savona jelölését. Szerinte az idős professzor túlságosan euróellenes álláspontja miatt veszélye került volna Olaszország eurózóna-tagsága.

Mattarella saját miniszterelnök-jelölttel állt elő Carlo Cottarelli személyében, akit szakértői kormány megalakítására kért fel az előrehozott választásokig, amelyek jövő tavasszal lehetnének. A politikai erők azonban, élükön a két populista párttal nem osztották az elnök álláspontját és már júliusban vagy az ősszel újra az urnák elé szólították volna a szavazókat.

Az államfő ebben a patthelyzetben jelentette ki, hogy kész újra átadni a kezdeményezést az Öt Csillagnak és a Ligának, ám azok ellentétesen reagáltak a lehetőségre. Az előbbi új pénzügyminiszter-jelölt állításával hozakodott elő, míg az utóbbi azonnal új választást akart. Ennek az lehet a magyarázata, hogy míg az Öt Csillag népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint gyengül, a Ligáé határozottan javul.

Csütörtök este azonban újabb fordulat következett be: az olasz államfő újabb kormányalakítási megbízatást adott Giuseppe Conte 54 éves jogásznak, aki már be is mutatta kormányát. Az euroszkeptikus M5S és a jobboldali Liga közös kormánya pénteken 16 órakor teszi le esküjét.

A fotó forrása: Reuters