A hidegháború meghatározó eseménye volt, amikor Kína szakított a Szovjetunióval, s ezzel egyedül maradt az akkori világ minden érdemi hatalmával szemben. Ugyanilyen jelentősége lehet a "második hidegháborúban" India és Kína szakításának azt követően, hogy a két ország között határ menti összecsapás robbant ki június közepén, amelynek nyomán Kína jelképes nagyságú indiai területet szerzett és húsz indiai, illetve ismeretlen számú kínai katona meghalt - véli Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája.

A Narendra Modi vezette nacionalista indiai kormány eddig kínosan kerülte, hogy Kína vagy az USA mellé álljon a két szuperhatalom egyre élesedő kereskedelmi-stratégiai konfliktusában. Modi többször találkozott Hszi Csin-ping kínai elnökkel azt követően, hogy 2014-ben megválasztották India miniszterelnökének. Összesen ötször tett látogatást Pekingben, legutóbb 2019 októberében. Akkor a felek baráti csúcstalálkozóról beszéltek, Modi azt mondta, hogy a két ország közti együttműködés új érája kezdődött.

QP | Quality Placement

Fordulat

Ma már egészen más a hangulat Új-Delhiben. Akármi is történt a Himalájában a két ország határán, az indiaiak úgy érzik, hogy megtámadták és megalázták őket. Modi az incidenst után összehívta az ellenzéki pártok vezetőit, ami önmagában hír, miután az indiai politika is élesen kettéosztott, mint oly sok más országban. Immáron az egész indiai elit egyetért abban, hogy Kína ellenséges hatalom, amire az egyetlen értelmes válasz az lehet, hogy szorosabbra fűzik a kapcsolataikat az USA-val, illetve az ázsiai demokráciákkal, élükön Japánnal és Ausztráliával.

Az indiai kormány erőfeszítései ellenére, már korábban is megjelentek a két ázsiai óriás közti konfliktus jelei. Új-Delhiben rossz szemmel nézték, hogy Peking erősíti kapcsolatait Pakisztánnal, amellyel India számos háborút vívott, illetve növeli befolyását Bangladesben, Inda másik közvetlen szomszédjában, továbbá Srí Lankában, Mianmarban. Az indiai kormány emiatt nem küldött delegációt 2017-ben és 2019-ben a kínai új selyemúttal kapcsolatos fórumokra.

Az USA karjaiba hajtották

A hidegháborúban India semleges maradt, ami azzal járt, hogy időnként közelebbi kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval, mint az USA-val. Miután Kína a második legjelentősebb kereskedelmi partnere, most sem lenne indokolt másként viselkednie, ám a határincidens nyomán akár a katonai együttműködés is szóba kerülhet az Egyesült Államokkal. Egy indiai értelmiségi, aki közel áll a kormányhoz azt mondta, hogy Kínát azt tartja vissza a tajvani vagy japán katonák gyilkolászásától, hogy ezek az országok stratégiai kapcsolatban állnak az USA-val.

Donald Trump, a jelenlegi amerikai elnök láthatóan ódzkodik a nyílt katonai szövetségek felvállalásától, ám ha netán Joe Biden volt alelnök veszi át a helyét az USA élén, aki a korábbi amerikai stratégia helyreállítását tekinti fő céljának, akkor megnyílhat az út egy formális szövetségkötés előtt. Az elmúlt években az amerikai hadsereg ellensúlyként kezdett tekinteni Indiára Kínával szemben, amit azzal is kifejezett, hogy csendes-óceáni parancsnokságát átkeresztelte indo-csendes-óceáni parancsnokságra.

Az indiaik bizonyára tartózkodnának még egy összeütközéstől a Himalájában Kínával, de az Indiai-óceánon és Dél-kínai-tengeren keresztbe tehetnek szomszédjuknak. Emellett nem valószínű, hogy például a Huawei távközlési cégnek sok babér terem Indiában az 5G-s mobilhálózatok telepítésében.

Ostobaság

A pekingi vezetést mindez látszólag nem kell hogy érdekelje. A kínai GDP ötszöröse az indiainak, miközben mindkét ország lakossága 1,4 milliárd körüli, hadserege pedig nagyobb tűzerővel bír. Pekingben talán úgy gondolták, most kell kijelölniük India helyét, amíg leköti ellenfelüket a koronavírus-válság, akárcsak az USA-t, amelyben ráadásul négy hónap múlva elnökválasztás lesz. A nacionalista kínai Global Times lap az incidenst nyomán arról írt, hogy India ebből megtanulhatja, hogy nem számíthat Washington segítségére.

Rövid távon talán jogos lehet ez a számítás. Hosszabb távon azonban inkább át kellene ezt gondolniuk a bölcs kínai stratégáknak. A történet vége ugyanis az lehet, hogy országuk a világ négy legnagyobb gazdaságából (India, Japán, Kína, USA) hárommal kerül szembe egyedül. Ráadásul mind a négy ország különösen fontosnak tekinti az indo-csendes-óceáni térség stratégiai egyensúlyát. Ennek alapján úgy tűnik, ostobaság Indiát az USA karjaiba hajtani.