Angela Merkel a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 oszakai csúcsértekezletén vele együtt ott lévő európai kollégáival tárgyalva belement abba, hogy támogassa a holland Frans Timmermans megválasztását az Európai Bizottság élére - írja az elmúlt napok hátterét firtató cikkében a Bloomberg. A jelenlegi bizottság elnökhelyettese az európai szociáldemokrata pártok pártcsaládjának jelöltje. Cserébe a konzervatív pártcsalád, az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó Európai Néppárt (EPP) jelöltjét javasolták volna öt évre az Európai Parlament elnökének és az EPP jelölhette volna az EU új külügyi főmegbízottját.

A kancellár minden bizonnyal arra számított, hogy az európai politika veteránjaként tekintenek rá, így a támogatását élvező javaslatot elfogadják az EU-tagállamok állam- és kormányfői, azaz az Európai Tanács tagjai is június utolsó napján tartott csúcsértekezletükön. Csakhogy csúnyán elszámította magát. A vasárnap kezdődött csúcs másnapján a nap felkelt, és nem volt eredmény, végül 19 órai tárgyalás után, hétfőn sem sikerült dűlőre jutni az EU új vezetőinek személyéről.

Kapcsolódó

Kétfrontos hiba

Nyilvánvalóvá vált, hogy Merkel két fronton is erős ellenállásba ütközött. Az egyik az EPP kisebb pártjait vezető politikusok csoportja volt, akik úgy érezték, hogy a német kancellár elárulta közös álláspontjukat, miszerint ragaszkodnak saját spitzenkandidatjuk, Manfred Weber jelöléséhez az Európai Bizottság élére. A másik az unió kisebb tagállamai, köztük a visegrádi négyek vezetőiből állt, akik gyakran érzik úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a véleményüket az uniós döntéshozatal során.

A legfőbb érve mindkét csoportnak az volt, hogy nem hozhat néhány állam döntést egy másik csúcstalálkozó (az oszakai G20-csúcs) szüneteiben az Európai Tanács helyett. Az EPP-s vezetők emellett világossá tették, hogy nem Merkel áll a pártcsalád élén, ezért nem határozhat a pártcsalád nevében.

Összességében a Bloombergnek nyilatkozó szakértők úgy látják, hogy az oszakai javaslat mögül hiányoztak a politikusok alkujai a hozzájuk tartozó garanciákkal, a feltörekvő, új vezetők megérezték, hogy izmozhatnak az öreg rókákkal, továbbá érződött, hogy egyre kevésbé tolerálják a lefüggönyözött szobákban születő "titkos" megállapodásokat. Ezen a helyzeten az sem segített, hogy Merkel július első napján kétoldalú tárgyalásokon igyekezett győzködni kollégáit. Egy az ügyhöz közelálló informátor úgy jellemezte a helyzetet, hogy a kancellár a "nyuszik lázadásával", azaz gyenge, jelentéktelen országok élén álló kollégái összeadódó ellenállásával került szembe.

Következmények

Így komoly következményekkel kell számolnia. A legfontosabb, hogy hibás politikai számítása erodálja autoritását, akaratérvényesítő képességét. (Még akkor is, ha végül összejött az egyezség, amelynek értelmében - ha az Európai Parlament is rábólint - konzervatív német politikus asszony, Ursula von der Leyen, a berlini kormány hadügyminisztere lehet az Európai Bizottság elnöke.) A tárgyalások tovább húzódtak, mint a görög válság 2015-ös mélypontján folytatott alkudozás, amikor az volt a tét, hogy megmarad-e a görög euró vagy sem.

Emmanuel Macron francai államfő, aki nem sietett német kollégája segítségére, már-már kétségbeesett megjegyzést tett a második nap végén. Hosszabb távon szembe fogunk kerülni, ennek a tehetetlenségének a következményeivel - mondta vezetőtársai nevében is. A hitelességünket mélyen aláássa, hogy végtelen tárgyalásokat folytatunk eredmény nélkül, amivel azt az imázst keltjük magunkról, hogy Európát nem lehet komolyan venni. A Financial Times tudósítása szerint hozzátette még ehhez, hogy személyes ambíciók és titkolt tervek miatt vált napokon át húzódó bazári alkuvá az EU új vezetőinek kiválasztása.

Ne halogassák!

Merkel és az EPP közti konfliktusra senki sem számított. A megfigyelők egy része úgy látja, hogy ez biztos jele annak, mennyire béna kacsává vált a kancellár. Hasonló nézeteltérés akár csak egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. (Merkel kormányfői mandátumának 2021. őszi lejártáig akar Németország élén maradni, ezt követően teljesen ki akar vonulni a politikából.) Felmerült, hogy halasszák el két héttel a döntéshozatalt, de ezt - Macronnal együtt - ellenezte: saját szavaival élve egy jó alvás után frissen térhetnek vissza a tárgyalóasztalhoz. Ez a jóslata legalább helyesnek bizonyult.