Az Európai Bizottság rossz év végi üzenetet küldött főként az Egyesült Államoknak azzal, hogy aláírta az EU és Kína befektetési megállapodását - véli Gideon Rachman, a Finacial Times (FT) publicistája.

A kínai vezetés 2020-ban letörte a hongkongiak szabadságküzdelmét, fokozta a nyomást az országban élő kisebbségekre, katonai incidensbe keveredett Indiával a két ország hegyvidéki határán, megfenyegette Tajvant és gazdasági szankciókat vezetett be Ausztráliával szemben, mert az firtatni merte a koronavírus-járvány eredetét. A szerződés aláírásával az EU azt jelezte, hogy mindez nem érdekli.

QP | Quality Placement

Kína jelentős diplomáciai győzelmet ért el - foglalta össze a véleményét Janka Oertel, az European Council on Foreign Relations kutatóintézet Ázsia-programjának vezetője. Keresztbe tettek Joe Biden megválasztott amerikai elnöknek is, aki jelezte, hogy újjá akarja építeni az USA és Európa kapcsolatait, miután elődje, Donald Trump fellazította azokat. Jake Sullivan, Biden nemzetbiztonsági tanácsadója az utolsó pillanatban kérte az európaiakat, hogy halasszák el az aláírást, adjanak időt a konzultációra, de nem talált meghallgatásra a kérése.

Uniós érvek

Az európai tisztviselők számos érvet hoznak fel arra, miért kellett mielőbb megkötni a beruházási egyezséget Kínával. Elsőként azt hozzák fel, hogy Kína olyan engedményeket adott most az EU-nak, amelyeket az USA-val egy évvel ezelőtt kötött megállapodásában, az Egyesült Államoknak már megadott. Ezek közé tartozik számos szektor megnyitása a külföldi befektetők előtt, illetve a közös vállalatokkal kapcsolatos követelmények módosítása. Emellett az USA sem konzultált az EU-val, mielőtt megállapodott Kínával. Végül az unió önálló lépése a brüsszeli bürokraták szerint demonstrálja az EU stratégiai autonómiáját.

Az FT cikkírója szerint azonban ezek az érvek naivak, ugyanis naivitás azt hinni, hogy Kína tartani fogja magát ahhoz, amit a befektetési egyezményben vállalt. Naivitás figyelmen kívül hagyni, milyen geopolitikai jelentősége van annak, hogy Peking Washington és Brüsszel háta mögött egyezkedik az EU-val és az USA-val. És naivitás azt hinni, hogy az egyre sötétebbé váló kínai politikai klíma nem fogja mérgezni az ázsiai ország európai kapcsolatait is.

Tévedések

Az EU azzal érvel, hogy a befektetési megállapodás arra készteti majd a kínai állami vállalatokat, hogy megfeleljenek az Európával folytatott kereskedelem követelményeinek. Peking azonban hasonló ígéretet tett, amikor belépett a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) 2001-ben, amit nem tartott be. Nem építette le ezeknek a cégeknek az állami támogatását és nem javította a foglalkoztatási feltételeket, amelyek versenyelőnyhöz juttatják a kínai vállalatokat az európaiakkal szemben. Ma is elképzelhetetlen, hogy az ázsiai országban független, szabad szakszervezetek működjenek.

Az elmúlt évben Kína többször bizonyította, hogyan viszonyul a szerződésekhez. Figyelmen kívül hagyta az Egyesült Királysággal kötött megállapodását Hongkong státuszáról, amikor letörte a városállam autonómiáját, és megszegte az Ausztráliával kötött szabadkereskedelmi egyezményét, amikor megsértődött azon, hogy partnere támogatja a független vizsgálatot a koronavírus-járvány forrásának kiderítésére.

Merkel felelőssége

Az EU német elnökségének vezetőjeként a politikából bő fél év múlva kivonuló Angela Merkel kancellár forszírozta a befektetési megállapodás megkötését. Bár általában kiáll a liberális demokrácia értékei mellett, ám Kínával kapcsolatban inkább csak a kereskedelmi előnyöket mérlegeli. És a nehéz évek előtt álló német autóipar legnagyobb külföldi piaca Kína. Emellett Merkel vélhetően nem hisz abban, hogy az új amerikai adminisztráció felállásával kitörlődik a történelemből az elmúlt négy év. Inkább arra gondolhat, hogy az USA és Kína egy új hidegháború küszöbén állhat, amiből az európaiak ki szeretnének maradni.

Az FT publicistája azonban úgy véli, hogy nem lehet támaszkodni az USA-ra az európai biztonságpolitikában, miközben aláássák az amerikai biztonságpolitikát az ázsiai és csendes-óceáni térségben. Emellett nem mindegy, hogy a világ vezető állama demokrácia-e vagy egypártrendszer. Európa boldogabbik fele az elmúlt 70 évben hasznát látta az előbbinek, ám ha Kína válna a domináns szereplővé a világon, az súlyos árnyékot vetne a demokráciákra.

Peking már a jelenlegi világrendben is bizonyította, hogy kész gazdasági erejét stratégiai fegyverként használni, pedig ebben az USA a vezető hatalom. Ha az európai országok úgy mélyítik gazdasági kapcsolataikat Kínával, hogy nem koordinálják viselkedésüket más demokráciákkal, akkor kiszolgáltatják magukat a brutálisan erős ázsiai versenytársnak. Talán nem kellene továbbhaladni ezen az úton - véli az FT cikkírója.