A német futballválogatott focistái pontosan 25 évvel ezelőtt, 1996 júniusában jó hangulatban várták az akkori Európa-bajnokság döntőjét Londonban. Az elődöntőben megverték a házigazda angolokat, a döntőt Csehországgal vívták, és mint kiderült, nem előre ittak a medve bőrére, mert végül azt is megnyerték 2-1-re. Simon Kuper, a Financial Times publicistája legurított néhány sört az utolsó meccs előtt a német csapat háttérembereivel, köztük Bert Trautmann-nal, aki volt a Manchester City kapusa is. A lazulás során eljutottak oda, hogy feltegye a kérdések kérdését: miért nyernek mindig a németek a fociban?

A társaság tagjai udvariasan mosolyogtak, Trautmann poénra vette a figurát, ártatlan képpel megjegyezte, hogy egyáltalán nem nyernek mindig, hiszen 1990 óta, amikor világbajnokok lettek, nem nyertek egyetlen nagy tornát sem. (Az 1992 Európa-bajnok Dánia lett, az 1998-as világbajnok Franciaország.) Nem, a dolgok egyáltalán nem mennek jól, a fiatal generáció nem akar dolgozni – zsörtölődtek. Aztán másnap megnyerték a döntőt, majd jött pár év hanyatlás a német futballban, aztán egy feltámadás, majd egy újabb hullámvölgy kezdődött.

QP | Quality Placement

Az 1990-es évek közepe ugyanis véget vetett a karakteres nemzeti futball korszakának. Addig az olaszok védekeztek, az angolok nagy beadásokkal operáltak, a németek – ahogy Berti Vogts, a nemzeti válogatott egyik korábbi kapitánya jellemezte – a „német virtusnak” megfelelően játszottak. Ez állt az erőből, a tempóból, az állóképességből, a kritikus pillanatokban a jó koncentrálóképességből és a gólerős középpályásokból. A német foci ezért általában ronda volt, ahogy Vogts mondta, mintha hűtőszekrények táncolnának, de egyben eredményes is volt a szép focit játszó csapatokkal szemben.

A nagy változás

Az európai futballban azonban az 1996-os év vízválasztó. Egy évvel korábban az Európai Bíróság döntése alapján megnyílt a lehetősége annak, hogy bármelyik európai focista, bármilyen útlevéllel, bármelyik csapatban játszhasson. A nemzeti bajnokságok nemzetközivé váltak, Európa legjobb csapatai egymást másolták. A nemzeti stílusok elhalványultak, más országok csapatai lemásolták a „német virtust”. Görögország válogatottja például a Otto Rehhaggel szövetségi kapitánnyal az élen nyerte meg a 2004-es Európa-bajnokságot.

Ekkor jött a németek feltámadása Jürgen Klinsmann és Joachim Löw szövetségi kapitánysága alatt. Ellesték az ellenfelek legjobb húzásait és 2006 óta többször eljutottak oda, hogy az eredményes mellett szép futballt is játszottak. Amikor 2014-ben megnyerték a brazíliai világbajnokságot, alaposan elpáholva a házigazdákat is, senki nem gondolta, hogy nem érdemelték meg a sikert. Ezt követően azonban lejtmenet kezdődött. Löw, aki inkább emlékeztet egy filmrendezőre, mint egy futballedzőre, mániákusan erőltette az masszív labdabirtoklásra alapuló, technikás, tilitolis, ziccerig tartó játékot.

Leértékelt árú mezek

Németország a 2018-as világbajnokságon a csoportkörben búcsúzott, miközben az olaszok, a belgák, de még az angolok is már azt a focit keresték, ami ezen túl van (és amit Löw saját bevallása szerint időnként arrogánsan erőltetett). Tavaly novemberben 6-0-ra kikaptak a spanyoloktól, idén márciusban 2-1-re az észak-macedónoktól, és amikor az Európa-bajnokságon elvesztették az első meccsüket Franciaország ellen, nem sok nemzeti zászlót lehetett látni a német ablakokban. A válogatott mezek másolatait a portugálok elleni győzelem ellenére leértékelt áron kínálják.

Löw mindössze a tizedik szövetségi kapitány 1926 óta. Ellenállhatatlanul kínálkozik a párhuzam Angela Merkel kancellárral, akivel 2005-2006-ban néhány hónap különbséggel kerültek vezetői posztjukra. Mindketten visszafogott, érzelemmentes, aprólékos módszerrel vezetnek. Ugyanakkor Löw, miután nemrégiben személyesen fecsegett Merkellel, elárulta, hogy egyetértettek abban, hogy másfél évtized után bizonyos fokú ürességet éreznek a munkájuk iránt.

Mindkét vezető azt a feladatot hagyja utódára, hogy megújítsa, hozzáigazítsa Németországot, illetve a német futballválogatottat a gyorsan változó nemzetközi környezethez. Ahogy Merkel egy elöregedő társadalom élén áll, úgy Löw is egy idős csapatot küldött pályára a franciák ellen. A német válogatott átlagéletkora 29 év, ami a legmagasabb 2000 óta. A brit üzleti lap publicistája azonban úgy véli, lehet bennük még egy utolsó löket.