Az amerikai kormány május végén világossá tette, hogy nemzetbiztonsági vizsgálatot indít az autóimport felülvizsgálatára, amivel valójában utat akar nyitni az előtt, hogy új vámokkal sújtsa az USA-ba érkező német autókat. Heiko Maas német külügyminiszter csupán egy kétbalkezes viccel reagált a hírre: az amerikai városok biztonságosabbá váltak azóta, hogy sok német autó jár rajtuk.

Guy Chazan, a Financial Times (FT) németországi tudósítója úgy véli, hogy az utóbbi sztori jól mutatja a német külpolitika tanácstalanságát a Trump-adminisztráció felől érkező, egymást követő csapásokkal szemben.

Az iráni atomalku egyoldalú felmondása, az izraeli amerikai nagykövetség áthelyezése Jeruzselembe - mindkettőt az európai kifogások félresöprésével lépte meg Trump -, továbbá az EU-s acél- és alumíniumtermékeket is érintő új büntetővám nem pusztán a németek szemét csípheti, ám az elnök szívesebben ostorozza őket, mint az USA más barátait és szövetségeseit.

Megtalálta a németeket

Valahogy az zavarja feltűnően a garabonciás államfőt, hogy mily magas a német külkereskedelmi többlet az USA-val szemben, hogy a berlini kormány túl liberális migrációs politikát folytat, hogy a német költségvetésben nem érik el a NATO-előírásban szereplő mértéket, azaz a GDP két százalékát a védelmi kiadások. Az FT publicistája szerint Kína után Németország feszítheti a legtöbbet az USA új keletű protekcionizmusán.

Angela Merkel kancellár felismert a stratégiai változást és az abból fakadó kihívást, amit Trump elnöksége jelent. Erre utalt bő egy évvel ezelőtt, amikor arról beszélt, hogy Európa immáron nem bízhat úgy Amerika támogatásában, mint korábban, ezért nagyobb felelősséget kell vállalnia saját sorsáért.

A gond az - véli Chazan -, hogy nem sikerült kibontania ezt a megállapítását, nem tudott stratégiát építeni rá. Németország ugyanúgy függ az USA biztonsági garanciáitól, mint korábban, nem talált olyan partnereket, amelyekkel együtt hosszabb távon helyettesíthetné ezt a viszonyt.

Kerüli a vitát

Thorsten Benner, a berlini Global Public Policy Institute vezetője úgy véli, hogy a kancellár szándékosan kerüli a vitát, az ugyanis felhívná a figyelmet a két ország széttartó kapcsolatára. Neki kéne ütnie a vasat, de ettől visszariad, úgy tűnik, mint ha nem akarna politikai tőkét invesztálni egy élesebb vitába. Inkább békülékeny hangnemet üt meg.

Ez jól látszott például Trump acélvámtarifái esetén, amelyekkel kapcsolatban a berlini kormány visszautasítás helyett beszélgetéseket javasolt a felek között. Ezzel semmit sem értek el: az új vámok Németországnak ötmilliárd euró kárt okozhatnak, ami megfelel a GDP 0,16 százalékának - emlékeztet az FT cikkírója az Ifo gazdaságkutató intézet adataira.

Korlátozott lehetőségek

Többen arra biztatják Merkelt, hogy vegye fel a kesztyűt, például az uniós együttműködés erősítésével. Csakhogy az olasz káosz nem igazán kedvez ennek, akárcsak az, hogy Berlin langyos választ adott Emmanuel Macron francia államfő ambiciózus EU-s reformterveire. Ezzel a német külpolitika támadási felületet adott az euroszkeptikusoknak, a kormány elmulasztotta, hogy újraélessze Németország pozitív hozzájárulását az EU vezetéséhez - hívja fel a figyelmet Daniela Schwarzer külpolitikai szakértő.

Több elemző felveti, hogy a németeknek a hozzájuk hasonló közepes hatalmakkal - India, Japán, Kanada, Mexikó, Brazília - kellene együttesen fellépniük a kereskedelmi vitákban és a Trump nyomása alá került nemzetközi szervezetekben, hogy kitöltsék az USA után maradt űrt. Mások szerint ez hiábavaló próbálkozás lenne, mert együtt sem tudják felmutatni azt a katonai erőt, amelyet az USA, amely a világ biztonságát garantálja a második világháború óta.

Utolsó szalmaszálak

Vannak, akik abban bíznak, hogy Trump egyszer csak rájön, mekkora károkat okoz America First! politikájával a világnak, és helyreállítja az USA és legszorosabb szövetségesei, köztük Németország meglazult kapcsolatait. Európától távolodva Amerika felismerheti, milyen egyedül áll a világban, és ha Trump nem gyengíteni, hanem erősíteni akarja az USA-t, akkor ez rossz irány.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy Németország előtt nincs más lehetőség, mint hogy továbbra is csillapítja a Washington és Berlin között folyó viták hőfokát és tudomásul vegye, hogy a speciális USA-német viszony fenntartásáért a jövőben magasabb árat kell fizetnie, mint korábban. Meg kell próbálnia valahogy túlélni ezt az időszakot.

Jó hír az eurót használó országoknak

Angela Merkel összegezte kormánya álláspontját a június végi EU-csúcs előtt az eurózóna erősítésével kapcsolatban - tudósított a MarketWatch. Egyebek mellett szorgalmazza a tagállamok védelmi képességeinek egyesítését és támogatja egy közös befektetési alap felállítását 10-20 milliárd eurós kerettel azzal a céllal, hogy gyorsítsák a hátrányban lévő eurótagállamok felzárkózását. A bajba kerülő eurózónatagokat hitelező Európai Stabilitási Mechanizmus segítségével némileg "függetlenedhet" az övezet az IMF-től, de természetesen Merkel szerint a kedvezményes kölcsönöket továbbra is szigorú feltételekhez kell kötni. Berlin nem zárja ki az eurótagállamok közös költségvetésének bevezetését. Mindezekkel a megjegyzéseivel lényegében azok közül az ötletek közül válogatott, amelyeket Emannuel Macron vetett fel tavaly szeptemberi uniós reformterveiben.

A fotó forrása: Aris OkinomouAFP