Borisz Johnson a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás brexitpárti vezérszónokaként fontos szerepet játszott abban, hogy a szavazók 52-48 százalékos arányban az Egyesült Királyság kilépése mellett döntöttek az EU-ból. Három évvel később, 2019 júliusában a Konzervatív Párt elnökének és az ország miniszterelnökének választották, majd ugyanebben az évben, decemberben a brexit befejezésének ígéretével pártja a vezetésével megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat.

Ezt megelőzően kötött egy megállapodást az EU-val Észak-Írország státuszáról, amelynek eredményeként a brit tagállam marad az unió vámuniójában és egységes piacán, s ezzel eltérő vámrezsimbe került Nagy-Britanniához képest. Így jött létre az országon belül az Ír-tengeren de facto belső vámhatár. Végül 2020 nyarán aláírt kormányfőként egy kereskedelmi megállapodást az EU-val, valamelyest megkönnyíti az üzletelést az EU-tagállamokkal.

Mit hozott a brexit a briteknek? Több lehetőséghez jutnak-e a szigetország lakói, befolyásosabb ország lett-e az Egyesült Királyság, gazdagodott-e a társadalom? Bár kétségtelenül nem történelmi perspektívából szemlélve, de már érezhető tapasztalatok birtokában a válasz ezekre a kérdésekre az, hogy nem – véli Martin Wolf, a Financial Times publicistája. Nagyon gyorsan kiderült, hogy a brexiterek alapfeltevése téves volt.

A káposzta és a kecske

A brit üzleti lap szakírója idézi Anand Menont, a King”s College professzorát, aki beszámol egy ismert brexiterrel folytatott beszélgetéséről 2016 áprilisából. Ebből az derül ki, hogy úgy gondolták, a szigetország visszaszerezheti a szuverenitását, megszabadulhat az EU szabályrendszerétől, miközben nem csorbul az unióval folytatott kereskedelme, mert az európaiak nem mondanak le a brit piacról. Magyarán úgy válhatnak függetlenné, hogy élvezhetik annak előnyeit, miközben nem veszítik el az EU legfőbb előnyét, a gazdasági együttműködést sem. A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

Kiderült azonban, hogy ez tévedés. Az uniós tagállamoknak fontosabb az egységes piac megőrzése, mint hogy a britekkel üzleteljenek. A legjobb példa talán Dánia, amelynek hagyományosan jók a kapcsolatai az Egyesült Királysággal és a szigetország a dánok negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere. Még ez az ország sem gondolja úgy, hogy az uniós helyett a brit piaci szabályozáshoz alkalmazkodjon, mert hatszor nagyobb kereskedelmet bonyolít le EU-s partnereivel, mint az Egyesült Királysággal.

Erősítette, nem gyengítette

Menon ezt ironikusan úgy minősíti, hogy az ideológiai alapon politizálók azt várták a partnereiktől, hogy ideológiailag rugalmasak, pragmatikusak legyenek. A végeredmény az lett, hogy a brexit erősítette az EU-t, nem pedig gyengítette. A professzor felhívja a figyelmet arra, hogy még Marine Le Pen, a francia nacionalista jobboldal vezére is arra a következtetésre jutott látva a szigetországban élők helyzetét, hogy a franciáknak nem jött meg a kedvük a frexithez. Ezért egy idő óta mérsékelt álláspontra helyezkedik az EU-val szemben.

Ami a brexitnek köszönhető brit szuverenitást illeti, formálisan valóban két szuverén fél került szembe az uniós kilépéssel, ám nem két egyenlő súlyú szereplő a nemzetközi porondon. Az Egyesült Királyság gazdasága ötöde az EU-énak. Logikus, hogy a londoni kormány feszültségeket generál az unióval szemben, hogy felvegye a függetlenség pózát, de a kapcsolatok romlásán biztosan többet buknak a britek, mint az unió.

A bevándorlás is maradt

A brexit gazdasági hatásának felmérését megnehezíti, hogy a koronavírus-válság szintén kárt okoz a szigetországnak is. Ugyanakkor a számok összehasonlítása kedvezőtlen képet mutat. A brit gazdaság 2016 első negyedévéhez képest 2021 első negyedévéig 4,3 százalékkal zsugorodott. Olaszország hasonló teljesítményt produkált, az eurózóna gazdasága 1,3 százalékkal nőtt ugyanebben az összehasonlításban. A brexit idei év eleji életbe lépése kiütötte a brit-EU kereskedelmet, ami azóta javult, de nem jutott el arra a szintre, ahol a vámszabályok betartása nélkül lenne.

A kései utókor talán nem így látja majd, de egyelőre a kisember szintjén a brexit ígéretei a jobb életről délibábnak bizonyultak. Még a legfőbb mézesmadzag, a bevándorlás visszaszorítása sem jött be. Letelepedett státusz 2012 márciusáig 5,3 millió külföldi kért az Egyesült Királyságban, ami jóval több a vártnál. A kelet-európaiakat ugyan sikerült távol tartani azzal, hogy a szigetország kilépett az egységes piacról, és ezzel megszűnt a munkaerő szabad áramlása, ám a világ más részeiből érkezők száma ezzel egyidejűleg nőtt.