A politikai megfigyelők évek óta találgatják, hogyan szolgál Vlagyimir Putyin orosz államfő egészsége, ám az Ukrajna ellen indított orosz invázió kezdete óta sűrűbben jelennek meg az ezzel kapcsolatos információk - írja Tatjana Sztanovaja, az R.Politik elemzőprojekt alapítója a Moscow Timeson megjelent cikkében. Ezek valóságtartalmát nem lehet ellenőrizni, és a hivatalos orosz tájékoztatás szerint az elnök kiváló egészségnek örvend, ám ennek ellenére el lehet lamentálni azon, mi lenne, ha el kellene hagynia hivatalát.

Az putyini rendszer ellenzéke abban bízik, hogy az államfővel a rezsimje is távozna Oroszország történelméből, és egy új nyitás, egy reformkorszak kezdődne, ám a mély orosz konzervatívok esélyt láthatnak a vezetőváltásban a társadalom jelenleginél is rövidebb pórázra fogására. A bizonytalanság lényege nem is az, hogy mi, hanem hogy ki jön Putyin után.

Alkotmányos utódlás

Az orosz alkotmány szűkszavúan fogalmaz az elnök idő előtti távozásával kapcsolatban. Ideiglenes utóda a miniszterelnök lenne, korlátozott jogkörökkel (nem oszlathatja fel a Dumát, nem írhat ki népszavazást és nem kezdeményezhet alkotmányreformot). Az új elnökválasztást néhány héten belül ki kell írni és néhány hónapon belül meg kell tartani.

Az utód kérdésével kapcsolatban azonban nem a jogi helyzet az érdekes, hanem az, hogy Putyin megjelöli-e utódát és a hatalomváltás előtt elég sok idő telik-e el ahhoz, hogy az illető elfogadottá váljon az elit körében. Ez esetben a külső tényezők, az állami tisztviselői kar (a szloviki) és az oligarcha üzleti elit nem sok befolyást gyakorolna a történtekre. Ebből következően adódik, hogy a kijelölt utód nélküli váltás esetén ezzel éppen ellenkező lenne a helyzet.

Bizonyára nem Misusztyinra gondolt

Ismerve Vlagyimir Putyint és jelenlegi miniszterelnökét, Mihail Misusztyint a Moscow Times cikkírója úgy véli, hogy az orosz államfő nem azért nevezte ki Misusztyint kormányfővé, mert benne látja az utódát. Egy technokratát keresett, aki elvégzi helyette a napi adminisztratív irányítási munkát, anélkül, hogy belefolyna a bel- és külpolitika alakításába. Ha Putyin hirtelen leköszönne, a miniszterelnök akkor sem válna automatikusan utódjelöltté, azaz az új elnökválasztás első számú esélyesévé, egyszerűen azért, mert Putyin nem jelölte meg mint utódát.

Rontaná a helyzetét, hogy felkészületlenül kellene ellátnia az ideiglenes államfői teendőket, így kiszolgáltatott lenne az elnöki apparátusnak. Bármilyen önálló politikai kezdeményezése vagy személycseréje saját kormányában konfliktusokat gerjeszthetne az országot irányító adminisztrációban és annak holdudvarában.

Stabilitás vagy instabilitás

Az utód nélküli utódlás eredménye alapvetően attól függene, milyen állapotban érné a rezsimet a vezetőváltás kényszere. Jelenleg, amikor az ország vezetésének támogatottsága abnormálisan magas, a népességet felsorakoztatták a katonai konfliktusban lévő kormány támogatására és az ellenzéket elhallgatták, az orosz elit különböző csoportjai idegeskedés nélkül dönthetnek ebben a kérdésen. Vélhetően a szlvovikié, bürokráciáé lenne az utolsó szó, amely egy a jelenleginél merevebb, hajthatatlanabb rezsimet vezetne be, mert ebben látná hatalma megőrzésének garanciáját.

Ha azonban Putyin olyankor távozna, amikor környezetének háborúpárti része meggyengült, akárcsak a rezsim társadalmi támogatottsága és több a gazdasági probléma, akkor a szloviki, amelynek a központi akarat végrehajtása a fő erőssége, nem problémamegoldó kreativitás, kisebb befolyással lenne a változásra és az elit üzleti körei léphetnének előbbre. Ez esetben az utód megtalálása vélhetően jóval konfliktusosabb folyamat lenne.

A Moscow Times cikkírója összességében úgy látja, hogy a jelenlegi oroszországi politikai környezetben az a nagy helyzet, hogy minél előbb távozna Vlagyimir Putyin Oroszország éléről, annál nagyobb lenne az esélye annak, hogy a mély orosz konzervatívok egy még az övénél is merevebb, keményebb hatalmat vezetnének be.